A napenergia lakossági felhasználása az új szabályok miatt egyre nehezebb, ellenben a szolárpanelek gyártását vadul támogatja a kormány.
„A napelemek gazdaságos alkalmazásához elengedhetetlen a pályázati forrás megléte” – szögezi le a kormányhatározatban kihirdetett Nemzeti épületenergetikai stratégia. Ennek alapján azonban senki se számítson rá, hogy lakossági fogyasztóként beruházási támogatáshoz juthat, mivel a dokumentum szerint efféle pénzekre csak a középületek esetében van szükség. Pedig a családi vagy a társasház tetejére szerelt szolárpanelek ugyanúgy szolgálják a klímavédelmi célokat, mérséklik az energiatermeléssel járó szén-dioxid-kibocsátást, mint az irodák, kórházak, iskolák tetején elhelyezett minier?m?vek. Mi az oka a hátrányos megkülönböztetésnek? A logika csakis az lehet, hogy „az állami, önkormányzati fenntartású közintézményeket uniós forrásból fejlesztve, viszonylag kis költségvetési ráfordítással, tetemes évi energiaszámlától mentesíthetik a büdzsét” – fejtegeti Kiss Ern?, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke. A lakosság pedig érje be a rezsicsökkentéssel, ami a többet fogyasztó tehet?sebbeket segíti.
F?képp a fels? középosztálynak kedvez az épületenergetikai stratégia is. Azoknak, akik külön támogatás nélkül is képesek napelemeket telepíteni, amivel a rezsiharcnál is jobban csökkenthetik az áramszámlát. Ha a háztet?n elfér nagyjából 13 négyzetméternyi panel, és a tet? jó állapotban van, akkor egy–másfél millió forintból 2–3 kilowatt kapacitású napelemes rendszer létesíthet?, amivel egy átlagos évben 2200–3300 kilowattóra áram termelhet?. Ezzel – mai tarifával, kilowattóránként átlagosan 37 forinttal számolva – évi 80–120 ezer forinttal csökkenthet? az áramszámla. Vagyis akinek van ennyi befektetni való pénze, annak 6–8 százalék körüli hozamot ad, ha szolártechnikával szereli fel otthonát. Ráadásul a jöv? még biztatóbb: a lakossági áramtarifák diktált megnyesését ugyanis aligha lehet folytatni, a következ? évtizedekben díjnövekedés várható, ami javítja a megtérülési mutatót.
A befektetés motorja az az el?írás, hogy az úgynevezett háztartási méret? – legfeljebb 50 kilowattos – napelemes rendszerrel termelt áramot a szolgáltató köteles átvenni. A mér?órát ilyenkor ki kell cserélni olyanra, amely oda-vissza regisztrálja, mennyit vett igénybe a fogyasztó a hálózatról, és mennyit táplált be. Például egy tipikusnak mondható család fogyasztása évi háromezer kilowattóra körül van; ha legfeljebb ennyit termel, akkor az aktuális díjtétellel számol el a szolgáltatójával, azaz nem kell fizetnie, és ? sem kap pénzt. Ha kevesebbet adott a Nap, akkor a különbözetet kell állnia, ha viszont a saját fogyasztásánál többet termel, pénzhez jut. Igaz, a többlet betáplálásáért feleannyihoz, mint amennyit ? fizet a vásárolt áramért, mivel a (jelenleg kilowattóránként 17 forintos) hálózathasználati díjat nem számolhatja el. Ráadásul az így kapott bevételt vállalkozóként kell kiszámláznia, és nyereségadót kell fizetnie utána. Az iparágban olyan híresztelések is terjednek, hogy a kormány ezt a lehet?séget is meg akarja szüntetni; a többletet továbbra is be lehetne táplálni, de nem járna érte semmi.
Már a jelenlegi szabályozás is arra szolgál, hogy elkedvetlenítse a lakosságot a saját igényein túli napelemes áramtermelést?l. Más intézkedéssel is rontotta az idei évt?l a megtérülést a kormány: veszélyes hulladéknak kiáltotta ki a napelemet, és a valóban szennyez? akkumulátorokra kivetett környezetvédelmi termékdíj duplájával sújtotta (HVG, 2015. január 17.), amib?l Áder János államf? felhívása ellenére sem engedett. Ennél az öt százalék körüli árdrágító hatásnál is kellemetlenebb egy Európában ismeretlen t?zvédelmi el?írás. „Olyan távm?ködtetés? vészkikapcsolót kell beépíteni, amelyet sehol a világon nem rendszeresítettek” – jelzi az új jogszabály abszurditását Kiss Ern?.
Kétségkívül bonyodalmat okozna a villamosenergia-rendszert irányító Mavir számára a napenergia gyors elterjedése, hiszen a felh?s vagy sötét órákban más forrásból kell megoldania a folyamatos ellátást, ha viszont csúcson vannak a szolárkapacitások, vissza kell fognia más er?m?vek termelését. Ma a teljes hazai er?m?-kapacitás egy százalékát sem éri el a háztartási méret? szolárpanelek összesített teljesít?képessége, ezzel Magyarország az utolsók között kullog az unióban. A háztartásinál nagyobb, 50 kilowatt fölötti naper?m?vek sem tekinthet?k addig vonzó beruházási célnak, amíg kiszámíthatatlan marad a szabályozás – vélik a HVG által megkérdezett szakemberek.
Kifejezetten visszásnak, s?t a közpénzek elherdálásának tekinthet?, hogy a lakossági felhasználást blokkoló szabályozás ellenére nagy összegekkel támogatja a kormány a hazai napelemgyártást.
Legutóbb tavaly 1,9 milliárd forintos – az ágazatban eddig nem látott nagyságú – állami támogatást ítéltek oda egy Csornán létesítend? gyárnak, ahol mindmáig csak ígérik az érdemi munkálatok megkezdését az Áder János államf? részvételével letett alapk? körül. Napi fizetési nehézségekkel küzd a legnagyobb gyártó, a több év alatt közel 600 millió forint állami támogatást elnyert szolnoki Agulhas Solar Kft. is, amelynek ügyvezet? tulajdonosa tavaly még abban bízott, hogy négy veszteséges év után az idén már nyereséggel zárhat. A japán Panasonic 2011-es kivonulása óta – ekkor zárta be dorogi üzemét – nem történt olyan változás, ami a hazai gyártók versenyképességét javította volna a f?leg kínai cégek uralta napelemgyártó piacon, ebben a közegben az állam beruházási támogatásai kidobott pénznek t?nnek. Csakúgy, mint az atomer?m? b?vítésére szánt mintegy 3700 milliárd forint. Az arányok érzékeltetésére: ha ebb?l napelemeket telepítenének és a Mavir gondjait megoldó, a fölösleges áramot felszívó szivattyús energiatározókra költenének, körülbelül 6 ezer megawattnyi szolárkapacitásra futná. Így a városok klímáját nyáron elviselhetetlenül felforrósító háztet?kön az atomer?m? éves termelésének közel a felét lehetne el?állítani, de összehasonlíthatatlanul kisebb kockázattal, ráadásul fele se olyan hosszú megtérülési id?vel. A másik felét – ugyancsak piaci alapon – például naper?m?vek szolgáltathatnák. Az egy központú nukleáris kapacitás helyett az országban szétszórt napelemeket kiszolgáló hálózat olcsóbb lenne. Csakhogy a kormánynak láthatóan kedvesebb a koncentrált, hatalmas összeg?, kívülr?l nehezen átlátható állami beruházás, mint a magánt?kéb?l megvalósuló napelemes fejlesztés.
Forrás: hvg.hu
