A Paks-rejtély

Share Button

Amikor nem egészen két évvel ezel?tt Lázár János sajtótájékoztatón kommentálta a meglepett magyar médiamunkásoknak, hogy – mint azt az orosz hírügynökségt?l, az Interfaxtól váratlanul megtudhatták – 2014. január 14-én Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Moszkvában megállapodott a paksi atomer?m? b?vítésér?l, akkor a magyar kancellária vezet?je a t?le megszokott találékonysággal jellemezte a magyar és az orosz kormány kapcsolatát. „Ez egy egyre jobban m?köd? érdekházasság, ami egyre nagyobb élvezetet biztosít a feleknek.”

Hogy konkrétan a Paks 2.-nek nevezett, tízmilliárd eurós orosz hitelb?l finanszírozandó beruházás esetében pontosan mit is kell értenünk az „élvezet” fogalmán, az máig sem világos; viszont a szerz?dés megkötése óta fény derült néhány nem éppen mellékes körülményre. Egyebek között kiderült, a harmincéves futamidej? kölcsön kamatkonstrukciója közel sem olyan kedvez?, hogy az annak idején elhangzott kormányzati nyilatkozatok nyomán az „évszázad üzletének” nevezhetnénk – legalábbis magyar részr?l biztosan nem. Lázár akkori állítása – miszerint „minden kalkuláció azt mutatja, hogy ez a legversenyképesebb energia” – sem bizonyult helytállónak: ma nincs olyan független, vagyis nem a kormánynak szolgáló szakért?, aki egyetértene az új paksi er?m?blokkok által majdan megtermelhet? áram hivatalosan megjósolt árkalkulációjával.

Fotó: EUROPRESS/AFP

Fotó: EUROPRESS/AFP

Hiszen ezek a hízelg? számítások egyrészt nem veszik figyelembe, hogy az alternatív energia el?állításának költsége miként alakul a következ? években, másrészt nem kalkulál az olyan „járulékos” paksi kiadással, mint például az aligha megkerülhet? dunai duzzasztó felépítése – és akkor még nem beszéltünk a környezetvédelmi és hulladékkezelési kötelezettségekr?l. Tehát egyre valószín?bb, hogy az er?m?b?vítés nemhogy nem gazdaságos, de nem is volna szükséges, ha helyette a megújuló energiaforrások lehet?ségeiben gondolkodnánk. Mindenesetre bizonyos, hogy pusztán szakmai szempontból elhamarkodott döntés született a paksi beruházásról; jó néhány év múlva is ráértünk volna kiválasztani a jöv?re nézve legjobb megoldást. Okkal feltételezhet? tehát, hogy a Roszatommal kötött szerz?dést kizárólag a politikai akarat hozta létre. Még mindig nem tudhatjuk, vajon Orbán vagy Putyin sürgette-e jobban, de ahhoz ma már kétség sem fér, hogy a magyar kormány, noha az aláírás pillanatában tisztában volt az uniós versenyjog megszegéséb?l fakadó problémákkal, mégis megpróbálta áter?szakolni Brüsszelen a közbeszerzési eljárás mell?zését. Még ugyancsak a két évvel ezel?tti sajtótájékoztatón Lázár azt mondta, az Európai Bizottság „nem emelt vétót” a nemzetközi tender elhagyása ellen, most pedig, amikor mégis megindult a kötelezettségszegési eljárás a magyar kormánnyal szemben, Barroso egy korábbi levelére hivatkozik, amelyben – úgymond – a bizottság egykori elnöke igenis jóváhagyta az er?m?építést.

Forrás: 168ora.hu

B?vebben