A vibrálóan színes európai napelemtérképen csak egy fekete pont vagyunk

Share Button

Az uniós irányelvre mutogató kormány csúsztat, mert ha az új környezetvédelmi termékdíjas napelemeket nem „valaki benézte”, akkor keresletsz?kítési kísérletr?l van szó. És majd sopánkodik az állam, ha lesznek, akik a magas áfa és a termékdíj miatt inkább nem akarnak tisztán játszani, szürkeimportból származó napelemekkel szerelik fel a házukat. A kivetett adónál a mértéken túl az elvvel is baj van – állítja Gy?z? Miklós. A Stiebel Eltron marketingvezet?je épületgépész, aki 15 éve foglalkozik napenergia-hasznosítással.

ja16.1

Valódi rezsicsökkentés Fotó: solarreviews.com

hvg.hu: Mivel a napelemrendszerek maguktól nem bomlanak le, kár volna tagadni, hogy valamekkora ökológiai lábnyomot ezek a rendszerek is hagynak maguk után. És bár az els?re furcsának t?nhet, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium referál a kilónként 114 forintos környezetvédelmi adó kivetésér?l, ebben az EU egyik irányelvére hivatkozik. Mit lát a legnagyobb problémának a januártól bevezetett termékdíjjal kapcsolatban?

Gy?z? Miklós: Mivel ez az egész olyan, mintha a biztonsági övre vetnének ki balesetadót, tegyünk tisztába bizonyos dogokat! Az EU irányelve nem a napelemekr?l szól, hanem általában az elektronikai berendezések hulladékkezelési gyakorlatának hatékonyabbá tételér?l és a tagországok által növelend? reciklikálási szintr?l. Ennek az uniós elvnek az egy rossz értelmezése, hogy a jellemz?en a mosógépt?l a kézi botmixerig érthet? e-készülékek árába beépül? termék-utógondozási díjhoz hasonló módszert a napelempiacra beemelték.

hvg.hu: Az Energiaklub elnöke a napokban egy tévém?sorban azt azért elismerte, hogy a napelemek újrahasznosítása sok energiába kerül, és bár a visszagy?jtésüket Európában jellemz?en nonprofit cégek végzik, a feladat, hogy ezek az anyagok végül ne egy szeméttelepen végezzék, mégiscsak adott.

Gy. M.: A napelemek újrahasznosítása mint probléma ipari szinten jelenleg nem aktuális, mivel nem nagyon van még mit újrahasznosítani. A 90-es években felszerelt rendszerek tömeges napelem-kiöregedési hullámig se jutottunk még el. De az összetört, beázott, meghibásodott, esetleg eleve selejtes elemek ökológiai lábnyomának minimalizálása sem probléma.

Azért nem, mert Németországban 2007 óta bevált know-how van arra, hogyan lehet 95 százalékos újrahasznosítást elérni. Azért „csak” ennyit, mert a napelemrendszerek újrahasznosítása során a maradék 5 százalékot azok a m?anyagok (jellemz?en a véd?fóliák, a kábelszigetelések és a csatlakozódobozok) jelentik, melyeket els? lépésben leégetnek a visszagy?jtött panelekr?l. A többi összetev?, mint az alumíniumkeret és konzol, vagy az üveg újrahasznosítása évtizedek óta ipari szinten is ismert és megoldott.

A nagy hatásfok oka az is, hogy a napelem hulladékként is keresett termék. Ma a gyártás során a régi napelemeket is felhasználják, az mintegy harmadával kevesebb energiaráfordítással, 30 százalékkal olcsóbban el?állított terméket eredményezhet.

hvg.hu: Hol csúszott félre ez a mostani, a magyar kormányzat által kezdeményezett szabályozás?

Gy.M.: Erre két magyarázat létezik. A jóhiszem? feltételezés az, hogy szimplán benézték, és a napelemet csak véletlenül vették egy kalap alá a többi elektronikai berendezéssel. A kevésbé jóhiszem? pedig az, hogy a valódi szándék a napelemek elterjedésének fékezése. Azt, hogy a lakóházakra telepítend? átlagos rendszerek beruházási költségét az adó átlagosan 40-45 ezer forinttal emelheti meg, lehet úgy olvasni, hogy a törvény ennyivel próbálja sz?kíteni a fogyasztói keresletet.

Nehéz nem észrevenni a párhuzamot a megújuló energiatermelés démonizálása, illetve a paksi atomer?m? beruházása körüli sompolygás között. Ez a kormányzati hozzáállás azonban nem most vált általánossá, legfeljebb korábban az elutasítás nem t?nt ennyire abszurdnak. Közhelynek számít, annyian elmondták már a szakmában, hogy a legnagyobb hiba az, hogy nem készültek valódi háttértanulmányok a napenergia magyarországi hasznosíthatósága ügyében.

A hazai napelemipar 2007-es villamosenergia-törvényig valójában nem létezett. Ekkor került a jogszabályba az ún. háztartási méret? kiser?m? fogalma, ami lehet?vé tette, hogy ha valaki a háztet?re fotovoltaikus rendszert szerel, azt ráköthesse az országos hálózatra. Ez volt az origó, de azért az el?fordult, hogy az energetikai ügyekben illetékes akkori kormányzati képvisel? nem tett különbséget a napkollektor és napelem között. Ennél ma jobban állunk még akkor is, ha épp a termékdíjat indokló aktuális helyettes államtitkár veszélyes anyagok elleni védekezésr?l is beszélt.

A hivatkozott anyagok egyébként nem fordulnak el? a magyarországi napelemekben, és a kadmium is csak az ún. CdTe vékonyfilmes napelemekben található, ott is csak jelentéktelen mennyiségben, de ezt az el?dleges piacán, az Egyesült Államokban is csak 5-10 évvel ezel?ttig gyártották és forgalmazták. A varázsszóként használt nitrogén-trifluoridot (NF3) pedig szintén nem a kristályos szilícium alapú napelemgyárak használják, hanem „vékonyfilmesek” és a síkképerny?-gyártók. De ez a technológia is visszaszorulóban van mindenütt a világon, és az NF3 használatát is egyre szigorúbban korlátozzák. Vagyis: a világ úgy egy évtizede egy más úton halad. Az más kérdés, hogy mi ezen az úton is messze leszakadtunk.

hvg.hu: Az adó mértéke vagy a mögötte lév? ideológia az, ami inkább a romboló? Mennyiben hasonlít ez a a helyzet az internetadóéhoz?

Gy. M.: Els?sorban az ideológiával van baj. Az internetadóval vont párhuzam megáll, mert ott is egy fejl?d? technológiát próbáltak meg értelmetlenül kizsákmányolni. Az a logika, hogy beszednek egy bizonyos összeget bizonyos adatmennyiségre hivatkozva, leginkább arról tanúskodott, hogy nem értik az internet lényegét; azt, hogy ott éppen az adatok mennyisége az, ami villámgyorsan inflálódik. Ha tehát mennyiségalapú adót vezetnének be a rendszerbe, az olyan béklyót jelentene a rendszernek, amivel az egész iparág fejl?dését visszafogják. A napelemadó csak annyiban más, hogy ilyen rendszereket egyel?re nem telepítenek annyian a háztet?re, mint ahányan internetet használnak.

Azt is látni kell azonban, hogy a termékdíjkivetés anyagilag sem éri meg az államnak. Az idei prognózisok 15 MWp új teljesítmény beépítésével számoltak az adó bejelentése el?tt. Ha ez a kapacitástöbblet teljesülne, 130-150 millió forintnyi pluszbevétele lenne bel?le az államnak. Az új adó megjelenésével azonban a piacb?vülés legalább 10 százaléka eltolódik, eltolódhat a szürkeimport felé, ami az így kies? áfabevételek miatt nagyobb veszteséget jelent majd a költségvetésnek, mint amennyi a termékdíjból beszedhet?.

hvg.hu: A 2015-re kiadott nemzetközi prognózis szerint reális lehet a 25 százalékos globális napenergiateljesítmény-b?vülés, valamint az várható, hogy a legnagyobb el?relépést India mellett az Egyesült Államok teszi meg – Kalifornia egyszer?en lelépi az évtizedek óta „bezzeg” kategóriaként hivatkozott Németországot. Kifejezhet?-e ehhez képest a mi lemaradásunk?

Gy. M.: Az a különbség, hogy a vibráló szín? európai napelem térképen Magyarország csak egy fekete pont, ami a világ napelemes piackutató cégei számára nem létezik. Nincs mit mérniük.

Az Európán belüli lemaradásunkat tényszer?en mutatja meg az egy lakosra jutó napelems?r?ség, az, hogy egy-egy lakóra mennyi névleges napelem-teljesítmény jut. Egy éve Németországban ez a szám 444 (Wp/f?) volt. Szlovéniában 125, Szlovákiában 223, Olaszországban 288, Svájcban 91, Ausztriában 86, Franciaországban pedig 71. Nálunk most lett 3.

hvg.hu: Lehet, hogy a kormány ezt az egészet  egyszer?en feladta?

Gy. M.: Nem hinném, hogy err?l lenne szó. Inkább arról, hogy mivel 2012-ben ez a szám 0,3 volt, megijedhettek attól, ami ezután jöhet.

B?vebben: http://hvg.hu/

Forrás: http://hvg.hu/