A Fukusima után felpörgetett energiafordulat eredményeként a németeknél az utóbbi hónapokban elkezdett túlcsordulni a megújulóenergia-termelés, s?t már annyi van, hogy fizikailag nem tudják hova tenni. Ez viszont egyáltalán nem jó, pont ellenkez?leg: a rendszerben hatalmas a túlterheltség, ami pazarlást szül, ami pedig nagy veszteségeket. Most egy újabb reformmal a feje tetejére állítják a recseg?-ropogó rendszert, ami a zöldek szerint a világ végét, a piac szerint rendezettebb viszonyokat hozhat. Meg több környezetszennyezést.
Németországban az utóbbi id?ben többször is el?fordult, hogy hirtelen szinte ingyen lett az áram. S?t, egy szép májusi vasárnap délután egyenesen a negatív tartományba csapott át az ára, azaz kvázi fizettek az embereknek, ha voltak kedvesek bekapcsolni elektromos kütyüiket és fogyasztani egy keveset.
Hamarosan azonban vége lesz a látszólagos jó világnak: a politikusok úgy megijedtek ett?l, hogy még miel?tt beteljesedhetett volna az energiakánaán, gyorsan nekiestek, és gyökerestül próbálják átformálni az egyre súlyosabb vadhajtásokkal terhelt rendszert, amit egyébként pont az el?z? gyökeres átformálási kísérlet hozott létre.
Az áram ugyanis nem azért volt ingyen, mert a németek elérték az energiatermelés nirvánáját, hanem azért, mert túl gyorsan próbáltak eljutni oda. Azaz
- a b?kez? támogatásoknak köszönhet?en rövid id? alatt nagyon sok szélkereket és napelemet telepítettek,
- azonban ezeknek, illetve a többi er?m?nek a teljesítményét nem tudják megfelel?en gyorsan szabályozni ahhoz, hogy mindig az aktuális áramigényhez igazítsák a termelést;
- és nem építették ki a zöldenergia-cunami kiállásához szükséges hálózati- és energiatárolási kapacitásokat sem;
- ennek pedig az a következménye, hogy amikor szépen süt a nap és fúj a szél, akkor hirtelen nagyon jelent?sen megugrik az energiatermelés, ami gyorsan leapasztja az áram árát;
- amikor viszont nem fúj, vagy a hálózat túlterhelt, akkor jó drága az áram;
- tehát ez egy nagyon pazarló és költséges rendszer, és végs? soron ellentétes az egész nagy német energetikai fordulat, az Energiewende céljaival, dacára annak, hogy pont az Energiewende eredményeként jött létre.
A hagyományos er?m?veket üzemeltet? cégek természetesen háborogni kezdtek az áringadozás miatt, de az utóbbi hónapokban a gazdasági minisztérium is arra jutott, hogy kicsit túltolták a zöldenergia-forradalmat, és lassítani kell a tempón. Júliusban pedig a kormány javaslatára a német parlament úgy döntött: óvatosan és szabályozottan ugyan, de mégis rászabadítja a piacot a megújuló energiára, aztán hulljon a férgese.
Ez az optimista verzió szerint valahol természetes is: az, hogy egyre fontosabb a hatékonyság mint szempont, igazából csak azt jelzi, hogy az energiafordulat a következ? szakaszába lép, és képes lesz szabadpiaci körülmények között is valós alternatívát kínálni; viszont csak akkor, ha már kiépült hozzá a megfelel? hálózati rendszer. A pesszimista olvasat szerint azonban a törvénymódosítással veszélybe kerülhet az egész projekt, ráadásul rövid távon sokkal környezetszennyez?bb lesz Németország, mint ígérte és mint lehetne.
De az igazi tét jóval nagyobb, mint az, hogy a németek mennyi szén-dioxidod pöfékelnek el. Nem mintha ez utóbbi nem lenne fontos, de az Energiewende valahol arról szól, hogy lehetséges-e egy nagy, fejlett, ipari gazdaságot takarékosan, zöldenergián m?ködtetni, és példa lehet-e a német projekt a világ többi jelent?sebb gazdaságának is. Azaz Németországban valóban a jöv? kezd?dött-e el, vagy csak utópista bénázás megy, és egy elérhetetlen sötétzöld vágyálmot kergetnek.
El?re menekülnek
Az utóbbi években a német energiafordulatról els?sorban Fukusima kapcsán esett szó, miután a japán atombaleset után Angela Merkel kancellár közölte, hogy záros határid?n belül, egész pontosan 2022-ig bezárják az összes német er?m?vet. Azonban maga a folyamat jóval korábban, és nem kizárólag az atompara miatt indult, bár az atomellenesség a kezdetekt?l része volt.
A fordulat, vagy legalábbis annak igénye el?ször az 1970-es években került terítékre, amikor az olajárrobbanás után a nyugati világ ráeszmélt, hogy a fosszilis energiahordozók utánpótlása véges, áruk pedig képes felfelé is menni (1946 és 1973 között gyakorlatilag nem emelkedett az olaj világpiaci ára), az atom térhódítását pedig el?ször a lakossági ellenkezés, kés?bb pedig Csernobil szorította er?s korlátok közé.
Nem ma kezd?dött
A törvénynek köszönhet?en az 1990-es években Németországban telepítették minden harmadik széler?m?vet, bár természetesen abszolútértéken ez még elhanyagolható mennyiség volt.
Viszont a támogatást eleve sz?kre szabták, csak addig járt, ameddig a megújulók nem érték el a teljes áramtermelés 5 százalékát.
Az 1990-es években pedig egy másik szempontból, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentések miatt került el? a téma, és a németek már ekkor megléptek, amit mások jellemz?en csak jóval kés?bb: garantált árat szabtak a megújuló energiának, hogy így ösztönözzék a befektetéseket.
Erre rátett pár lapáttal a megújulóenergia-törvény, amelyet 2000-ben fogadott el a szociáldemokraták és a Zöldek koalíciója, bár kés?bb Merkel kereszténydemokratái is beleálltak. Ebben az állt, hogy 2025-ig 40-45 százalékra kell növelni a megújulók részarányát az áramfelhasználásban, ennek érdekében pedig fix, az el?állítás költségeinél magasabb és 20 évre garantált kötelez? átvételi árat állapítottak be a zöld forrásból érkez? áramra.
Forrás: index.hu
