A luxuscikkek iparának nagy vétke, hogy a beszállítói lánc végén álló aranykitermel?k gyakran jogsért? milíciák Afrikában. Az arany ezért számos esetben „konfliktusásványnak” min?sül. A problémáról a Dirty Gold War cím? film ad képet, melyet a Thessaloniki Dokumentumfilmfesztiválon láttunk.
A divatipar már évek óta foglalkozik ellátási lánca megtisztításával, hogy a nem etikus rezsimekt?l a luxusmárkák ne szerezzenek be alapanyagokat, a kistermel?kt?l pedig fair, vagyis nem nyomott áron vegyék meg a kelméket (ez a fair trade elv, amir?l itt olvashat részletesen), s eközben a nyersanyagok készítése se terhelje túlságosan a környezetet (a kelmefestés például rendkívül vízigényes tevékenység, irdatlan mennyiség? talajvizet szennyez a szegény országokban).
A hi-tech ipar fontos lépéseket tett, hogy a konfliktusásványok – melyeket a civil lakosságot öldökl? fegyveres lázadó csoportok által birtokolt bányákból termelnek ki, többnyire kényszermunkával – ne kerülhessenek be az ellátási láncba. Ehhez a teljes lánc auditálása szükséges, vagyis hogy követhet? legyen, a kitermelt érc honnan hova kerül, melyik bányából érkezik melyik kohóba, onnan hova szállítják tovább.
A luxuscikkek készítésének nélkülözhetetlen eleme az arany, legyen szó aranyórákról vagy ékszerekr?l. Itt azonban már nem érvényesül a forrásazonosítás. A termékekben felhasználásra kerül? arany 90 százalékának(!) forrása ismeretlen.
Az aranyat zömében Dél-Amerikában és Afrikában bányásszák, jelent?s a kitermelés Peruban és Kongóban. Világszerte évente 27 ezer tonna aranyat termelnek ki emberek kizsákmányolásával a filmben elhangzott becslések szerint.
A legnagyobb aranyimport?r Svájc, érthet?en a világszínvonalú aranyóragyártása miatt. De nemcsak ezért. Temérdek aranyrudat spájzolnak náluk a bankok széfjeiben. Évente mintegy 2500 tonna aranyat használnak fel az országban, az aranyóragyártók pedig gyakran maguktól a bankoktól szerzik be az aranyat.
Ha a svájci kormány törvényt vezetne be, mely kötelezné a pénzintézeteket, az óragyártókat és más cégeket, hogy bizonyítani tudják aranyaik pontos származását, máris el?rébb lenne a világ az aranykitermelés és -felhasználás etikus megtisztításában.
A bányákban dolgozó emberek érdekeit figyelembe vev? m?ködés azonban még csak az egyik probléma. Az Alliance for Responsible Mining nev? szervezet azért kampányol, hogy a kitermelés során a természetbe kerül? cián és higanymennyiség legyen egyre kevesebb. Ezek ugyanis beszennyezik a talajvizet, és rövid úton megbetegítik az embereket is. Másutt az éhbérért dolgozó munkások sorsa a kérdés. A szervezet azt szeretné elérni, hogy a nagy aranyfelvásárlók tegyenek azért, hogy a szegénysorban tartott 90 millió bányász fizetései, órabérei magasabbak legyenek.
A luxusipar fair trade programja 2 éve kezd?dött, akkor még csak 30 kilogramm arannyal. Ma már 500 kilónál tart az éves volumen, mely e program hatálya alá esik. Persze ez is elenyész? mennyiség. A világmárkák egyel?re inkább óvatos lépéseket tesznek, a Chopard célja például az, hogy aranyfelvásárlásainak 10 százalékát tudja megtisztítani – derül ki a filmb?l.
A fair nemesfém viszont természetesen drágább, a tisztulással pedig az árszint emelése is elkezd?dött.
Forrás: piacesprofit.hu
