Az autóipar mintájára változhat az energiaszektor szabályozása

Share Button

Az energiagazdaság egyik szegmensét sem hagyja érintetlenül a digitalizációs folyamat: az okos megoldások elterjedése hatást gyakorol majd a fogyasztástól kezdve a termelés és tárolás optimalizálásán keresztül a teljes energiaszektorra. A változások nyomán az energiaipar szabályozásának átalakulása is várható. Erre remek mintaként szolgálhatnak a gépjárműipari fejlődés kihívásaira alkotott szabályok, amelyből, még ha korlátozottan is, de következtethetünk a jövőbeni szabályozás alapjául szolgáló ösztönzőkre, valamint az alkalmazandó megoldásokra – mondja dr Légrádi Gergely, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnere, a közigazgatási jogi, energiajogi és gyógyszeripari praxis vezetője.

A jelen a digitalizáció, az automatizáció térhódításáról szól, amelyek számos iparágban okoztak már radikális változásokat. Vannak-e már olyan újdonságok, amelyek az új trendek eredményeként szivárogtak be az energiaiparba?
Az egymással kommunikáló eszközök, az előre beállított algoritmusok, valamint az okos mérőeszközök lehetővé tették, hogy külső beavatkozás nélkül optimalizálni lehessen a megtermelt és elfogyasztott energia mennyiségét. Képzeljük el, hogy mindezt egy központi vezérlőegység szabályozza helyettünk, ami irányítja az eszközeink működését, közvetlen kapcsolatban áll az elektromos hálózattal és folyamatosan monitorozza a piacot, így a legoptimálisabb áron táplálja vissza az általunk termelt energiatöbbletet. Ezt a koncepciót nevezzük okos otthonnak, ami az egyik lehetséges jövőképet megtestesítő okos hálózat legkisebb egységének tekinthető. Az okos házak úgynevezett mikro-hálózatokba tömörülve képesek a közösen megtermelt energiát a köztük fennálló keresleti és kínálati viszonyoknak megfelelően elosztani, miközben részt vesznek a mikro-hálózaton kívüli nyilvános hálózat egyensúlyának fenntartásában. Az okos hálózat szereplői és eszközei a folyamatos és közvetlen kommunikáció, valamint a hálózati igényeknek megfelelő azonnali reakciók révén képesek folyamatosan fenntartani a hálózat biztonságát és egyensúlyát, havária esetén pedig elszigetelni az érintett alhálózatot. Ezen felül, a közvetlen kommunikációban rejlő lehetőségek kiaknázásának terén változást hozhat a – ma már janus arcúnak tűnő – kriptovaluták működését biztosító úgynevezett blockchain rendszerek adaptálása is.

Tudna erre példát mondani?
Egy 2016-ban felállított kísérletben 10 háztartást kötöttek össze Brooklynban, amelyek az okos mérőeszközök és a blockchain technológia segítségével egymás között, autonóm módon értékesítették a fel nem használt villamos energiát. A kísérlet sikerének lelkét a blockchain 2.0-án alapuló smart contracts, azaz okos szerződések alkalmazása jelentette, amelynek segítéségével az egyszerű feltételeken alapuló kapcsolatokat külső beavatkozás nélkül, automatikusan képes teljesíteni a rendszer. A technológia rendszeresítése esetén a piacon egyénileg, azonnal kötött mikro-tranzakciókkal, bármely más piaci szereplőtől, így akár egy másik “fogyasztótól” is lehet majd közvetlenül szolgáltatást vásárolni. A blockchain technológiának azonban vannak árnyoldalai, amelyek kezdenek kirajzolódni. Ahogy arra többek között a Bitcoin működése rámutatott, a láncok létrehozása, az úgynevezett bányászat, iszonyatos mértékű erőforrást igényel, ami becslések szerint a tavalyi évben felért egy közepes ország teljes energiafogyasztásával. Az ilyen jellegű erőforrás felhasználás nem biztos, hogy összhangban áll az éppen átalakuló energiaszektor által követendő trendekkel.

A fentiekből kirajzolódik, hogy a piaci mechanizmusok, a szereplők és a piacon betöltött pozíciók is változásoknak vannak vagy éppen lesznek kitéve. A mai trendek alapján meg lehet-e jósolni, hogyan fog kinézni a jövőben az energiaszektor?
A jövőt illetően biztosat állítani felelőtlenség lenne, azonban felvázolható pár olyan lehetséges változás, amelyek nagy valószínűséggel bekövetkeznek majd. Technológiai téren biztosnak tekinthető az okos megoldások elterjedése, ami hatást gyakorol majd a fogyasztástól kezdve a termelés és tárolás optimalizálásán keresztül a teljes energiaszektorra. Szintén tényként kezelhető a piaci szereplők, valamint az eszközök közötti kommunikáció fejlődése is, amely a tranzakciós költségek csökkentésével hozzájárul a piac hatékonyságának javulásához. A változások természetesen a piaci szereplőkre is hatással vannak. A fogyasztók szerepe megkettőződik majd, amit jól illusztrál az egyre elterjedtebb prosumer kifejezés is, amely a termelő és a fogyasztó szavak angol megfelelőinek kreatív összeolvasztásából jött létre. A fogyasztók már nem csak vételezik az energiát, hanem képesek saját szabad teljesítményük visszatáplálásával termelőként is, aktív szereplőként megjelenni a piacon. Nem csak az energiaiparban figyelhető meg az a trend, hogy a fogyasztó szeretné aktívabban meghatározni, hogy mikor miből és mennyit fogyaszt. A fogyasztó ha teheti, szeretne kilépni a passzív pozícióból, és élni a könnyen paraméterezhető és nyomon követhető előnyökkel.

Úgy látom, hogy az energiakereskedők szerepe sem marad érintetlenül, amennyiben a már felvázolt blockchain rendszer vagy más hasonló eljárás adaptálásának köszönhetően a szereplők közvetlenül egymástól vásárolnak majd szolgáltatásokat. Továbbá, az eddigieknél nagyobb szerep hárul majd a hálózatüzemeltetésre és fenntartásra, hiszen a piaci szereplők közötti közvetlen kapcsolat, a közvetlen szolgáltatásvásárlás és a forgalom növekedése olyan hálózatot kíván, amely képes kielégíteni az összes szereplő igényét és hatékonyan, magas biztonsági jellemzők mellett továbbítani az energiát a piaci szereplők között. Természetesen az energiatermelés sem marad érintetlen, hiszen egyrészt teret hódítanak a környezetbarát technológiák, másrészt a hagyományos termelés fókuszpontja is áthelyeződhet, amennyiben tömegessé válik az önellátás és a többlet teljesítmény visszatáplálása a rendszerbe.

A piaci szerepek változása során nem feledkezhetünk meg a jogalkotóról sem, mint a piacot befolyásoló egyik legfontosabb szereplőről és annak eszközéről, a jogalkotásról sem. Mennyire tekinthető a változásra felkészültnek a jogalkotó és a mai szabályozási környezet?
A jogalkotás egyik ismérve, hogy a legtöbb esetben már létező, a gyakorlatban megjelent viszonyokat szabályoz és azokat is sokszor jelentős késéssel. A jogrendszerek – néhány kivételtől eltekintve – ex ante reagálnak az élet eseményeire és nem hírnökei, nem előfutárai a változásoknak. Következésképp, a szabályozás jelen állapotában korlátozottan képes megfelelni a változások támasztotta követelményeknek, ráadásul a mai szabályozási környezet merőben más prioritások mentén épült fel, mint ami a változó körülmények sikeres adaptálásához szükséges.

Mindez tehát magában hordozza azt, hogy a jövőben a szabályozás változása várható. Lehet-e előre tudni, hogy milyen eszközökkel és megoldásokkal reagál majd a jogalkotó a várható változásokra?
Magában hordozza, de nem lehet biztosan állítani, hiszen egyfajta előkérdésként a jogalkotónak azt kell eldöntenie, hogy kívánja-e egyáltalán szabályozni az új viszonyokat, piaci mozgásokat. Ha nem él e hatáskörével, akkor a piac működését a magánjogi viszonyokra és a már fennálló szabályozási környezetre hagyja. Tekintettel arra, hogy az energiaipar egy erősen szabályozott iparág, ezért a – nevezzük – passzív szcenárió megvalósulására csekély esély mutatkozik. Bár a jövőbeni szabályozás szerkezetét előre megállapítani nem lehet, vannak olyan példák, amelyek segítségével képet alkothatunk arról, hogy milyen ösztönzők és irányok mentén alakul át a jogi szabályozás.

Ilyen példaként szolgálhat a gépjárműipar, ahol a szabályozási környezet kialakulása és változása jól nyomon követhető. Kezdetben a biztonság iránti igény katalizálta a fejlődést, aminek köszönhetően megjelent, többek között, a biztonsági öv. Látván ennek pozitív hatását, a jogalkotó kötelezővé tette annak használatát. Amikor a biztonság iránti igény kellő mértékben kielégítésre került, megjelentek a funkcionalitást előtérbe helyező elvárások, amelyek a digitális fejlődés vívmányaival ötvözve számos új megoldást eredményeztek, végül szabályozásra kényszerítették a jogalkotót is. Mivel az alapvető biztonsági és funkcionális igények kielégítésre kerültek, ma már a kényelem a fő mozgatórugója az autóipari fejlődésnek, aminek köszönhetően a jogalkotó aktuális feladata az automata megoldások és az autonóm közlekedés megfelelő és biztonságos integrálása a már létező közlekedési szabályrendszerbe.

Forrás/bővebben: portfolio.hu