Az olajkorszaknak vége szakadhat, de az olajról akkor sem mondhatunk le

Share Button

Drámai átrendez?dés megy végbe a világ energiapiacain, érik a korszakváltás. Középtávon mégis inkább felfelé, mintsem lefelé tendálnak az olajárak – mondja egyebek között a MOL vezet? közgazdásza, a magyar cég által jegyzett Guruló Hordó blog munkatársa, Vargha Péter Simon. Hosszabb távon azonban a változásokat, az olaj elkerülhetetlen trónfosztását a javak, szolgáltatások megosztásán alapuló úgynevezett sharing economy nyomulása, valamint az elektromos mobilitás, a palagáz és alternatívok folyamatos térhódítása idézi el?. A MOL – és a többi nagy olajipari cég számára nem szükségszer?en kedvez?tlen ez a helyzet, s?t óriási innovációs, váltási lehet?ségeket kínál számukra az el?ttünk álló id?szak.

?rültek vagy nagyon is bölcsek azok a befektet?k, akik mostanában a nyersolaj világpiaci árának robbanására – száz dollár feletti ár elérésére – fogadtak, fogadnak?
Én a magam részér?l nem fogadnék ilyesmire, és a határid?s olajárak sem utalnak arra, hogy számottev? befektet? komolyan számít ennyire drága nyersolajra.
Míg korábban sz?kösnek t?nt az olaj kínálata, addig a palaolaj ezt a képet egy ideje alaposan átrendezte. Ha n? az olajár, megint n?ni kezd az USA palaolaj-kínálata, és ez megfogja az árakat. Ráadásul az olaj kitermelési költségei (mind a palaolajé, de a hagyományos olajtermelésé is) drasztikusan csökkentek az elmúlt másfél évben.
De középtávon azért valószín?leg felfelé mehet a jelenlegi szintr?l (40 és 50 dollár közötti sávban mozog jelenleg a hordónkénti ár) az olajár, mert a mostani alacsony árkörnyezet miatt rengeteg olajtermel? beruházást elhalasztottak (a Wood Mackenzie energetikai tanácsadócég legutóbb már 1000 milliárd dollár elhalasztott beruházásról beszélt), ami visszafogja az olaj kínálatát, miközben a kereslet évr?l évre n?. Így a jelenlegi túlkínálat elmúlhat és újabb beruházásokra lesz szükség, ami növelheti az árakat.

Mindeközben – mások, tapasztalt szakért?k – a nyersolajkorszak végét is jósolják, belátható id?n belülre. Ez logikus prognózisnak t?nik fel, tekintettel arra, hogy micsoda automatizáció, robotizáció megy végbe, a gépjárm?vek villamosításáról nem is szólva…
Már elég sokszor jósolták az olajkorszak végét… Egyszer persze biztosan vége lesz az olajkorszaknak, de nem hirtelen, egyik pillanatról a másikra.
Az olajat ráadásul sok mindenre használják, az autóközlekedést?l az árufuvarozáson és iparon át a petrolkémiáig. Annak pedig nincs komoly valószín?sége, hogy mindenhol egyszerre „haljon ki” az olajfelhasználás. (Az áramtermelésben például évtizedek óta szorul vissza, mára a fejlett világban alig használják.) Az viszont igaz, hogy egyre komolyabb versenytársai lehetnek az olajnak a közlekedésben is, ami messze a legfontosabb felhasználó, mintegy 60%-át teszi ki a keresletnek. Az elektromos autók egyre olcsóbbak, valamikor a 2020-as években már olcsóbbak lehetnek a benzines-dízeles személyautóknál. És a közösségi gazdaság, a sharing economy (lásd a fuvarmegosztó Uber) és a robotizáció (önvezet? autók) is várhatóan nagyon alaposan felforgathatják a mobilitást 10-20 éven belül.

 A jelenlegi olaj- és gázpiaci helyzetet z?rzavarosnak nevezném. Ezt a technológiák közötti harccal vagy inkább a geopolitikai okokkal, netán az OPEC végzetes gyengülésével érdemes-e els?sorban összefüggésbe hozni?
Azt hiszem, sokan túlbecsülik a geopolitika szerepét az olajpiacon. Ez ugyanis egy globális piac, melynek a szerepl?i külön-külön mind kicsik ahhoz, hogy önmagukban befolyásolják az árat. Még a f?bb export?röket tömörít? kartell, az OPEC is látványosan veszített jelent?ségéb?l, nem képes hosszú távon az árakat befolyásolni.
És ne felejtsük el, mára az USA a palaolaj-forradalom következtében megel?zte Oroszországot és Szaúd-Arábiát, és a legnagyobb olajtermel? lett. Ráadásul ezt nem egyetlen állami cég, hanem rengeteg apró cég termeli ki, amelyek tökéletesen versenyz?k – nem az állam mondja meg, hogy mit csináljanak, mennyit termeljenek.
A technológiák közötti harc azonban kétségtelenül er?södött, ám ennek leglátványosabb terepe egyel?re nem az olajpiac, hanem az attól jelenleg nagyrészt független megújuló áramtermelés. A nap- és szélenergia annyira olcsó lett az elmúlt id?szakban, hogy egyre inkább támogatások nélkül is versenyképes. Ez forradalmi energiapiaci változás.

Mintha már senkit sem érdekelnének azok a gigantikus gáz- és olaj vezeték-projektek, amelyeket nemrég még biztonságpolitikai és stratégiai jelent?ség?eknek tituláltunk. Jól megvagyunk a jelek szerint Déli Áramlat, Nabucco vagy a Török Áramlat nélkül is…
Így igaz, ezek a projektek mára kevésbé t?nnek fontosnak. Mindez azért történhetett, mert az európai (és a globális) gázpiac is hatalmas változásokon ment át. Alapvet?en gázból is sok van – talán még több is, mint olajból –, és az verseng? utakon/módokon juthat el az európai fogyasztókhoz. A gázkeresletet közben visszavetette a válság Európában és a mostani gazdasági lassulás Kínában, általában Ázsiában.
Részben a korábbi orosz–ukrán vezeték elzárási mizériák, az ukrán–orosz feszültségek kiélez?dése miatt Európa-szerte fejl?dött a szállítási infrastruktúra is: egymással szomszédos országokat összeköt? vezetékek, cseppfolyósgáz befogadására alkalmas terminálok épültek. Most majd ezeken jöhet be az amerikai palagáz, amit már el is kezdtek exportálni cseppfolyós formában. Most épp ez a nagy sztori: globalizálódik a gázpiac, véget érhet a regionálisan szegmentált piacok kora. A fogyasztók pedig jól járnak, olcsón vehetik a gázt – piaci alapon.

Az el?ttünk álló korszak, nem igazán fog kedvezni a nagy olajcégeknek, egyebek között az Önök vállalatának sem. Ezt Önöknél hogyan ítélik meg és milyen „menekülési” stratégiákban gondolkodnak?
Az olajvállalatok – így mi is – érzékelik, érzékeljük, hogy a szektorunk lépéskényszerbe került. Csakhogy a kialakult helyzet nem jelent feltétlenül fenyegetést az olajcégek jöv?jére nézve, hanem sokkal inkább fejl?dési lehet?séget! Emlékeztet?ül: a Magyar Telekom ugyebár 20-30 évvel ezel?tt még az egyedüli, meghatározó szerepl? volt az id?közben teljesen elavult vezetékestelefon-piacon. Mára azonban ez a vállalat lett az egyik vezet? mobilszolgáltató.

A t?keer?s olaj- és gázkitermel? cégek – például a MOL – Ön szerint beszállnak-e valamilyen formában az elektromobilitásba, netán a hidrogéncellás autózásba? Ha igen, mely szegmens számíthat a legnagyobb érdekl?désre az Önök ágazatában?
Az olajcégek végs? soron valamilyen közlekedési szolgáltatást nyújtanak – ha az emberek árammal vagy gázzal akarnak majd közlekedni, akkor az olajcégek áramot meg gázt fognak eladni nekik.
Hogy pontosan mi lesz az a szegmens, ami a legnagyobb érdekl?désre tarthat számot, azt egyel?re nehéz pontosan el?re látni. Az egész mobilitási piac változásban van: nem csak az elektromos autók miatt, hanem azért, mert gyorsan terjed a ’sharing economy’, a közösségi, a termékek, szolgáltatások megosztására épül? gazdaság, egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek szüksége lesz saját autóra, amit valójában átlagosan csak naponta egyetlen órán át használ az ember.
Ezért azok az olajcégek járnak majd jól a változásokkal, amelyek lehet?séget látnak bennük és bátor – akár unortodox döntéseket hoznak, ha úgy tetszik: el?re menekülnek. De persze azért ne írjuk le a klasszikus olajtermelést–feldolgozást, még jó ideig valószín?leg ez lesz az olajcégek legfontosabb, legnagyobb szegmense.

Forrás: alapblog.hu