Legutóbb egy Volvo XC90 T8-at adtam vissza az import?rnek – a teszt rövidesen érkezik, addig csak annyit tudjanak róla: ez az a kivitel, amelyik egy bazi nagy akkut hord a fenekében és elég sokat elmegy villannyal. El?tte pedig volt nálam egy hétig a Golf GTEkonnektoros hibrid, de a lista ennél sokkal hosszabb. Álljon itt még néhány autó azok közül, amiket jellemz?en villanymotor hajtott, és az elmúlt mondjuk, harminc-egynehány hónapban vezettem ?ket: Toyota Mirai, Prius Plug-In Hybrid és i-Road, Kia Optima PHEV, Kia Niro, Opel Ampera, Nissan Leaf, Tesla Model S, BMW i3 és i8, Mercedes E400 Plug-In,Renault Zoe és Twizy… Ezek jutnak hirtelen eszembe, kérem, ne legyen sértés abból, ha valakit kihagytam, mert a lista borzasztóan hosszú már így is. És tudják mit? A Twizy-t leszámítva alapvet?en kedveltem mindet, minél több id?t töltöttem a kormányuk mögött, annál jobban.
Ebben a reggeli dugó nyomorúsága épp az ellenkez?jére fordul: XC90 T8 (plug-in hibrid)
Ezek ugye, valamilyen formában mind villanyautók, akár ?szintén (Leaf, i3, Tesla), akár valami trükkel kombinálva (Mirai, Ampera, i8), hogy messzebb is tudjanak menni és kés?bb fogyjanak ki a szuflából. Ha az ember városban autózik, s volt közelben konnektor az éjszakára, úgyis jellemz?en mindet villanyautóként használja.
Ellentétes érzelmek fortyognak bennem. Egyfel?l megrögzött veteránautós vagyok, abból az elvakult fajtából, aki külföldre is negyven-ötvenéves autóval megy, oldtimert használ igavonónak, s egy Lamborghini Venenóktól és Pagani Huayráktól hemzseg? parkolóban is a rozsdás, háború el?tti Wolseley el?tt esik térdre. Másfel?l tiszta, európai gondolkodású ember próbálok lenni, tehát súlyos b?ntudatom van a szennyez? járm?veim miatt, ezért az év tetemes hányadában, télen-nyáron, hóban-es?ben-napsütésben-viharban négyütem? robogóval járok. Tudom, az sem egy alpesi feny?erd?, de azért száz kilométerenként három és fél-négy literb?l olyan sok CO2-t gyártani nem lehet.
Egy villanyautó (vagy annak valamely derivatívája) megoldana nekem mindent. Járnám a Róbert Károly körutat minden reggel és este szagtalan, zajtalan, simogató békémben, mert – ahogy ezt minden tesztemben megemlítem – a villanyautó, ha jó, a nyugalom egészen furcsa, mobil szigetét hozza el az embernek, még a legöldökl?bb péntek délutáni tumultusban is. Olyan simán, lineárisan, zavartalanul m?ködik, hogy szinte vezetni se kell, ha pedig ácsorgásra vagyunk kényszerítve vele, ott a boldog tudat, hogy nem szennyezünk, nem fogyasztunk. Azaz csak annyit, amennyit a f?tés és a rádió kér, az meg minimális.
Forrás: totalcar.hu
