Egy katasztrófa, amitől megmenekült az emberiség

Share Button
Nem sokszor fordult el? az emberiség történetében, hogy a tudomány, a politika és az ipar összehangoltan mentette meg a Földet a pusztulástól, de legalábbis attól, hogy kihaljanak fajok, és napjainkban már ne lehessen napszemüveg és a teljes testünket elfed? ruházat nélkül a napra menni. Az ózonlyuk 30 évvel ezel?tti felfedezése óta eltelt id?t egy ilyen sikertörténetként is lehet értelmezni, és akkor a kérdés már csak az: miért nem veszi senki ugyanolyan komolyan a klímaváltozás jelentette fenyegetést, mint anno az ózonylukat?

Johanthan Shanklin frissen végzett meteorológusként a mindenkori gyakornokok szerepkörét látta el a British Antarctic Survey Halley kutatóközpontjában: ? csinált minden olyasmit, amihez másnak nem volt kedve. Így volt ez például az ózonréteg folyamatos megfigyelésér?l az elmúlt 30 évben összegy?lt adatok digitalizálásával és feldolgozásával is. Az adatok akkor több száz papírlapon voltak szétszórva, mindenféle rendszer vagy összesítés nélkül, és Shanklint bízták meg azzal, hogy hozzon létre egy adatbázist és készítsen grafikonokat az ózonréteg alakulásáról.

A fiatal tudós így is tett. „A grafikonon az látszott, hogy az ózon szintje a hetvenes évek közepére olyan alacsonyra süllyedt, hogy a grafikon már lelógott volna a papírról” – emlékezett vissza Shanklin egy dokumentumfilmben. A többi pedig már történelem.

Ezért nem használunk fújós dezodort

Magát az ózonréteget a csillagok spektrumát tanulmányozó csillagászok fedezték fel a huszadik század elején: az t?nt fel nekik, hogy a spektrumból – azaz a csillagok által kibocsátott fény színéb?l – hiányzik az ultraibolya (UV), ebb?l pedig arra következtettek, hogy lennie kell valaminek, ami megakadályozza, hogy az UV-sugárzás a Földre jusson.

Forrás: index.hu

B?vebben