A Paksról kötött Orbán-Putyin paktum egy történelmi elágazásnál Magyarországot ismételten a kiszolgáltatottság és alárendeltség útjára viszi. Páratlan történelmi helyzetben, közvetlen küls? kényszerek nélkül dönthettünk volna arról, hogy ne kövessük el az els? két ipari forradalom idején ránk kényszerített hibát, és a harmadik lehet?séggel végre valóban a globális gazdaság élmez?nyéhez csatlakozhassunk. Nem így történt. Lehet-e még fordítani?
Történet három ipari forradalomról
Magyarország az els? ipari forradalom idején a feudalizmus korrekciójával, Mária Terézia kizsákmányolás-korlátozó úrbéri rendeletének meghekkelésével volt elfoglalva. Persze a birodalmi logika mentén kormányozó Habsburgok sem törték magukat a magyar területek iparosításáért – nekik tökéletesen megfelelt az a helyzet, hogy mi vagyunk a fejlettebb cseh és osztrák vidékek éléskamrája, és iparuk felvev?piaca, amely helyzetet a vám- és adópolitikával is igyekeztek konzerválni. Így esett, hogy a reformkorra már jó százéves modernizációs deficitet kellett volna ledolgozni, az els? komolyabb iparfejlesztési nekibuzdulásra pedig csak a XIX.-XX. század fordulóján került sor, amikor a fejlett világ már a másodiknál tartott.
Úgy is mondhatnánk: az els? ipari forradalom helyett – osztrák segítséggel – a feudális termelés konzerválását választottuk. A második forradalmat kétszer szalasztottuk el: el?ször az egymást követ? világégések miatt (Magyarország még a II. világháború el?estéjén is alacsonyan fejlett agrár-ipari ország volt), másodszor pedig a szocialista gazdaságfejlesztés, a „vas és acél országának” felépítése jegyében, az 50-es 60-as években próbálva rekonstruálni Magyarországon az els? ipari forradalmat, amikor a világ nagyobb része már a motorizáció és a távközlés dominálta második ipari forradalom derekán járt. A küls? determináció természetesen mindkét esetben m?ködött: Trianonban az ország kétharmadával együtt fontos energia- és nyersanyagbázisaink, vasútjaink, ipari fellegváraink jelent?s hányadát is elcsatolták t?lünk, 1945 után pedig az itt állomásozó szovjet csapatok kényszerítettek bele minket a tervutasításos gazdálkodásba és a szocialista blokk gazdasági munkamegosztásába.
A történelmi kényszer mentségnek és magyarázatnak megfelel, ám nem változtat a tényen, hogy ismételten a rossz lóra tettünk, és mindkétszer lemaradtunk a fejl?dés gyorsvonatáról. Most, 2014-ben viszont semmiféle kényszer nem szorít rá minket, hogy két lehet?ség közül megint a rosszabbat, a bizonyítottan kudarchoz vezet?t válasszuk. A szabad világhoz, az Európai Unióhoz tartozunk, senki nem kényszerít rá minket a helytelen döntésre.
Jeremy Rifkin
A sztárközgazdásznak és -teoretikusnak számító Jeremy Rifkin – akit?l a harmadik ipari forradalom elmélete származik – azt állítja, hogy a korszakváltások mindig a kommunikáció és az energiatermelés átalakulásához köt?dnek. Az els? forradalmat a szén, g?zgép, a vasút és a nyomdagép indította el, a másodikat pedig az olaj, a motorizáció és a távközlés. A harmadik revolúció értelemszer?en a (részben már vezeték nélküli) internethez és a megújuló energiaforrásokhoz köt?dne – szemben a leváltani kívánt modellre jellemz? centrális információs és energiahálózatokkal, az óriás fosszilis és nukleáris er?m?vek energiájára épül? tömegtermeléssel. Ezekkel Rifkin szerint „mindössze” annyi a gond, hogy környezeti és társadalmi szempontból is fenntarthatatlanok: b?vítetten termelik újra a válságokat, munkanélküliséget, a regionális különbségeket és a környezetpusztítást. Úgy t?nik, Orbán Viktor és a huszadik (vagy a tizenkilencedik?) századi gondolkodásba reménytelenül beleragadt holdudvar kizárólag ezekben a kategóriákban tud gondolkodni: mamuter?m?vek, nehézipari termel?üzemek, stadionépítés (olcsó cirkusz a munkásosztálynak). Talán nem is hallottak róla, hogy Európában új munkahelyeket szinte csak az ökogazdálkodás, a tágabban értelmezett zöldenergiaszektor és zöldipar, meg némelyik különösen innovatív ágazat képes teremteni (a mi kormányunk az innovációt személyes ellenségének tekinti: nehogy már az ötletek/találmányok döntsék el – a fideszes apparatcsikok helyett – hogy ki lesz sikeres!). Nekik atomer?m? kell, amelyik az ország egyetlen pontján, Pakson termeli meg a teljes áramigény akár 70 százalékát akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a negyede elvész, mire Gy?rig vagy Békéscsabáig eljut. Decentralizált energiatermelésr?l, mondjuk széler?m?vekr?l hallani sem akarnak (egyetlen új engedélyt sem adtak ki a kormányváltás óta), a zöld fordulatról pedig valószín?leg azt gondolják, hogy Orbán átmenetileg a Fradinak is hajlandó drukkolni, ha ezzel szavazatokat lehet szerezni.
Orbán-Putyin paktum vagy százezer zöld munkahely – Ez a kérdés, válasszatok!
A jöv? és a múlt gazdaságpolitikái közötti választás tétje óriási: az egyik semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoz a foglalkoztatás terén, a másik rövid távon sok százezer fenntartható és válságálló új munkahelyet eredményezhet. Érdekes, hogy a kormányváltás el?tt ezt még a Fideszben is hasonlóan gondolták: azzal számoltak, hogy néhány százmilliárd forintnyi ráfordítással, jórészt az EU-tól és a kvótabevételeinkb?l lecsípett pénzb?l országos épületenergetikai korszer?sítési programot (h?szigetelés plusz zöldenergia) indítanak, 80 ezer munkahelyet teremtve. Ehelyett most Paksot b?vítenék 3-4000 milliárdnyi adóforintból, ami állítólag 10 ezer (de a Paksi Atomer?m? saját füzete szerint tartósan – az építési id?szakot követ?en – csak 7-800) munkahelyet hoz majd létre. A bolondnak is megéri, mondhatnánk, ha nem azt látnánk, hogy éppen ezek a bolondok kormányoznak megújított felhatalmazással, és ha nem tudnánk, hogy Németországban már ma is tízszer annyian dolgoznak a megújulóenergia-iparban, mint ahány munkavállalója a nukleáris szektornak volt az atomer?m?vek leállításának megkezdése el?tt, vagyis a csúcson.
Háromezer milliárd forintból minden magyar település kaphatna egymilliárdot a saját foglalkoztatási problémáinak megoldására, a helyi vállalkozások felpörgetésére. Háromezer milliárd forintból másfél millió háztartás energiaigényét lehetne 30-40 százalékkal csökkenteni épületfelújítások és megújulós beruházások révén. Háromezer milliárd forintból az épületfelújításokkal 100 ezer új munkahelyet lehetne teremteni a halódó magyar épít?iparban. Talán ennyib?l is látszik, hogy nem az atomer?m? harcol itt a szélkerekekkel, hanem két gazdaságfejlesztési modell csatázik egymással, és az egyik papíron sincs egy súlycsoportban a másikkal. Az egyik a magyar kis- és középvállalkozók energiájára, a másik állampárti nagyberuházásokra épít. Az egyik a jöv?, a másik a múlt technológiáját akarja meghonosítani. Magyarország jöv?je, következ? évszázada most d?l el, és a sorsunk ezen a választáson múlik: megint egyszer a múltra voksolunk, vagy veszünk végre egy nagy leveg?t, és megcélozzuk a jöv?t, a zöld gazdasági fordulatot.
Napelemekkel borított háztet?k Németországban
A Fidesz politikájának valódi szimbóluma a csak Orbán Viktor (és talán Putyin) fejében létez? új orosz atomer?m?. Az emberek háta mögött, az ország nyilvánvaló érdekeivel szembefordulva, érdemi új munkahelyteremtés nélkül, kizárólag a saját klientúráját helyzetbe hozva, a politikai hatalma megtartásáért összeszövetkezett Európa legdestruktívabb, egyik szomszédját éppen lerohanó nagyhatalmával egy olyan beruházásért, amely már 20 évvel ezel?tt is idejétmúlt lett volna. Nem hagyhatjuk, hogy megvalósítsa ?rült tervét, mert a jöv?nket teszi vele kockára.
A zöld gazdaságban érdekelt vállalkozásoknak ki kell követelni, hogy beleszólhassanak a jöv? gazdaság- és energiapolitikájának kialakításába. A jobb életre váró állampolgároknak ki kell követelni, hogy legyen szavuk a nemzeti jövedelem felhasználásában, az ország eladósításának megakadályozásában, a szövetségeseink megválasztásában. A közmunkás sorsra utalt munkavállalóknak ki kell követelniük, hogy a kormány értelmes munkát, fenntartható munkahelyeket és méltányos munkabért biztosítson számukra. Mindez nem fog megvalósulni, ha Paks II felépül.
Az atomer?m?-b?vítésnek van alternatívája: a zöld gazdasági fordulat. Ez lenne az a bizonyos harmadik forradalom, amely a képzetteket a technológiai innováció és a fels?oktatás felpörgetésével, a vállalkozások fejlesztésével, az épületek szigetelésével és korszer?sítésével, a megújuló energiaforrások fejlesztésével, az életmin?ség javításával minden társadalmi rétegnek, minden településtípusnak, minden országrésznek kínálna el?relépési lehet?séget.
Az új paksi er?m? kérdése még nem d?lt el véglegesen. Az NVB által elutasított népszavazási kezdeményezésemet a Kúria elé vittem, amelynek május végéig döntenie kell a referendum kiírhatóságáról. Az oroszokkal kötött megállapodás bármikor felbontható, és amíg nem történt érdemi beruházás, addig ezt meg lehet tenni anélkül, hogy jelent?s kártérítési igény merülhetne fel. A szerz?dés felbontására ok éppenséggel volna, a szakmai védhetetlenségen túl is: az egyik szerz?d? fél a nemzetközi egyezmények felrúgásával épp feldarabolja Ukrajnát. Az EU, és ezen belül a visegrádi országok is határozottan az orosz energiafügg?ség csökkentése, az energiapolitika terén az Oroszországgal szembeni egységes fellépés mellett teszik le a voksukat.
Rifkin három ipari forradalma közül kett?t jórészt küls? uralom eredményeként késett le Magyarország. Szégyen lenne, ha a harmadikból, ahol a küls? nyomás (az EU) a felzárkózás irányába terelne minket, Magyarország saját határozott er?feszítéseinek hatására maradna ki.
