Az elmúlt fél évben minden hónapra jutott egy jelentős teljesítménycsökkenéssel járó „üzemi esemény” az erőműben.
Február közepén két napon keresztül gyakorlatilag állt, azaz nem termelt áramot a paksi 4-es reaktor egy műszaki meghibásodás miatt. Az volt az ötödik hasonló leállás (a 4-es blokkban pedig a második) az elmúlt fél évben, de időközben bekövetkezett a hatodik is, február 26-án az I-es blokkban. Olyan reaktorokról van szó, amelyek a közelmúltban estek át az üzemidő-hosszabbításon (az ilyenkor indokolt felülvizsgálattal és karbantartással), vagyis elvileg nem számítanak elaggott létesítménynek – a 4-es blokk tavaly december végén kapta meg a hosszabbítási engedélyt. Az ügy miatt Szél Bernadett, az LMP frakcióvezetője írásbeli kérdéssel fordult Süli János tárca nélküli miniszterhez, azt tudakolva, „mi az oka a felújított atomerőművi reaktorok sorozatos meghibásodásának, és milyen következtetések adódnak az ismétlődő leállásokból arra az időszakra nézve, amikor a tervek szerint Paks I, illetve a referenciareaktorok tapasztalatai alapján hasonló műszaki problémákkal küzdő Paks II együttesen a magyar áramfelhasználás kétharmadát adja majd”.
Az esetekről a Greenpeace szakblogja, a Paksaméta is megemlékezett, jelezve: az ország legnagyobb áramtermelő egységeinek időleges kiesét csak azért nem veszik észre a fogyasztók, mert ilyenkor belépnek azok a tartalék erőművi kapacitások, amelyeknek kifejezetten a reaktorok átmeneti pótlása a feladatuk. „Ha a 4×500 megawatt (MW) névleges teljesítményű alaperőműben ki kell kapcsolni az egyik reaktort, akkor a kieső 500 MW-ot máshonnan kell pótolni”. A villamos rendszerirányító (Mavir) honlapján látható adatok szerint az atom hiányát főleg a földgázerőművek felfutása kompenzálta.
Szintén a Greenpeace blogja írta meg, hogy az atomenergia-használat amúgy sem elhanyagolható kockázatait jelentősen tovább növeli, ha sok reaktorblokk működik ugyanazon a telephelyen. A paksi telek geológiai hátrányairól (a 4-es blokk süllyedéséről, illetve a telephely alatt futó törésvonalról) a Népszava is beszámolt, a területi koncentrációból fakadó veszélyek azonban eddig ritkán kerültek szóba. A jelenséget a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa óta vizsgálják behatóbban – addig nukleáris ipar álláspontja az volt, hogy inkább előnyös, ha egy telephelyen egynél több reaktor működik.
A fukusimai reaktorok leolvadása óta viszont nyilvánvaló, hogy a földrajzi közelség esetén az egyes egységek balesete hatással lehet a többi reaktorra, egyetlen ok is járhat több reaktor meghibásodásával, és egy baleset során több radioaktív anyag szabadulhat ki, mintha csupán egy reaktor működne az adott területen. Ráadásul havária esetén megnehezül a helyzet kezelése (például az oltás), és több hulladék keletkezhet.
A vonatkozó európai szabályozás szerint minden országban akkora kapacitású gyors indítású erőműnek kell folyamatosan a bekapcsolásra várnia, amennyi a legnagyobb termelőblokk névleges teljesítménye, vagyis jelenleg 500 MW-ot kell készenlétben tartani, amit a lőrinci, sajószögedi, litéri és bakonyi erőművek segítségével oldunk meg. Paks 2 esetleges üzembe állítása után viszont már 1200 MW-os lesz a legnagyobb blokk (a tervek szerint a Roszatom, két, egyenként 1200 MW-os reaktort építene), így még legalább 700 MW pótlólagos tartalékkapacitást kell kiépíteni ahhoz, hogy az új atomerőművet be lehessen illeszteni a magyar villamosenergia-rendszerbe. Annak ugyanakkor semmi nyoma, hogy ezt a mindenképpen jelentkező, több százmilliárdos kiadást a kormány hozzászámolta volna a bővítés költségeihez.
A Greenpeace számításai szerint tavaly összesen 17 kisebb-nagyobb fennakadást jelentett a Paksi Atomerőmű a nukleáris hatóságnál. Az okok sokfélék: biztonsági próba alatt tapasztalt hirtelen feszültségesés; jelentős jegesedés, dízelgenerátor-hiba, meghibásodás a fő keringtetőszivattyút kiszolgáló rendszerben, zárlat a biztonsági szünetmentes áramelosztón, tűz a folyékonyhulladék-feldolgozóban, „idegen anyag jelenléte” különböző ellenőrző vagy a sugárzó anyagokat hermetizáló berendezések csőrendszerében. Viszont a lista túllépte a korábbi év havi átlagát, ami különösen annak fényében tűnik komoly problémának, hogy nemrég 12-ről 15-hónapra módosították a reaktorok karbantartási ciklusát, vagyis ritkulni fog a karbantartások gyakorisága (az eddigi 4 helyett 5 év alatt fog sor kerülni négy karbantartásra). Fontos adalék, hogy egy reaktor egyhetes kiesése közel egymilliárd forintnyi veszteséget jelent, amiben még nincs benne a rendkívüli karbantartás költsége.
A kormány által újabban hangoztatott „50 százalék nukleáris, 50 százalék zöldenergia” koncepció megvalósíthatatlan – állítja a Greenpeace. A szervezet szerint Paks 1 és Paks 2 együttes üzemelése idején akár a hazai áramigény 80 százalékát is lefedheti a két atomerőmű, ami már eleve kizárja a „fele zöld” opciót.
Az atom- és a zöldenergia pedig összeházasíthatatlan: az atom (sem műszakilag, sem költség-oldalról) nem bírja a rendszeres visszaterhelést, a megújulók pedig időjárásfüggőek, a két rendszer sosem lehet egymás optimális kiegészítője, és ilyesmire nincs is példa a világon.
Hargitai Miklós
Forrás: nepszava.hu
