Technológiai alapon egyre nehezebb, üzleti szempontokkal pedig lényegében lehetetlen érvelni Paks 2 mellett. Környezetvédelmi indokokkal lehetne ugyan magyarázni a beruházást, de a politikai síkon zajló elvi vitában (jó-e az nukleáris energia vagy sem) épp azok ellenzik leginkább az energiatermelésnek ezt a formáját, akik a globális felmelegedés elleni küzdelmet tűzték a zászlajukra. Röviden ezek voltak a tanulságai az Ökopolisz Alapítvány paksi bővítés témájában rendezett vitájának, amelyen ellenzéki és kormánypárti politikusok, illetve energiaipari szakértők vettek részt.
A kormány képviselőitől ugyan egyszer-egyszer elhangzott, hogy szerintük megtérül a beruházás, ezeket a megjegyzéseket nem volt nehéz cafatokra szedni, amit a jelenlévők meg is tettek. Aszódi Attila bővítésért felelős kormánybiztosnak, és Csepreghy Nándor miniszterhelyettesnek ugyanis azok után, hogy az Európai Bizottság arra jutott, állami támogatással valósul meg a projekt és ezt a kormány is elfogadta, nehéz volt Paks 2 jövedelmezősége mellett érvelni. Az EB álláspontja ugyanis azt jelenti, hogy piaci alapon nem épülne meg az új erőmű.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a projekt nem hozza vissza azt a pénzt, amit ráköltenek. Sőt, a bizottság pont arra jutott, hogy (a megadott paraméterek mellett, amikkel azért sokan vitatkoznak) visszahozza. Csak éppen nem biztosít akkora megtérülést, amekkorát egy piaci befektető elvárna egy ilyen beruházástól. Aki ugyanis jelenleg atomerőműbe teszi a pénzét, elég komoly hozamot igényel, mivel nagyon kockázatos befektetésről van szó.
A fő kockázatot nem az jelenti, hogy leolvad a reaktor, hanem az, hogy 20-30, vagy éppen hatvan év múlva milyen piaci körülmények között kell működnie egy ilyen létesítmények. A piac szerkezete ugyanis a jövőben biztosan teljesen átalakul. Sőt, a folyamat már évekkel ezelőtt megindult: a megújulók terjedése olyan változásokat hozott a szektorban, amelyekkel az ágazat szereplői sok esetben egyelőre nem igazán tudnak mit kezdeni.
Itt jutunk el a technológiai kérdésekhez, amelyek az elmúlt időszakban már egyértelműen a kormányzat legfőbb érveként szolgálnak a bővítés mellett, és amit mind Paks 2 ellenzői, mind támogatói szeretnek külön kezelni a gazdasági megfontolásoktól, pedig nem lehet. A probléma az, hogy a megújulók elég kiszámíthatatlanok, nem képesek egyenletes ellátást biztosítani. Van, hogy egyáltalán nem termelnek – ennek a masszív leegyszerűsítése az L. Simon László által megfogalmazott „éjjel nem süt a nap” állítás. De előfordul, és ez legalább ugyanekkora nehézséget jelent, hogy sokkal több áramot állítanak elő, mint amire igény van. Ez persze nem lenne gond, ha a villamosenergiát, mint mondjuk a vacsora maradékát betehetnénk valahova, ahol eláll addig, amíg újra szükségünk nem lesz rá, vagy ha alakítani tudnánk a fogyasztás ütemezését, mint ahogy a repterek teszik a le és felszállási időpontok eltérő árazásával.
Forrás/bővebben: g7
