Welcome to Magazine Premium

You can change this text in the options panel in the admin

There are tons of ways to configure Magazine Premium... The possibilities are endless!

Member Login
Lost your password?

Energiakérdések a társadalmi piramis legalsó szintjein

Share Button

A szóban forgó piramis alsó szintje a szegénységben élő néptömegeket szimbolizálja C.K. Prahalad „Bottom of the Pyramid” elmélete alapján. Az, hogy a megújuló energiák hogyan játszhatnak jelentős szerepet az ő életszínvonaluk emelésében, egy érdekes téma a fenntarthatóság társadalmi és üzleti megközelítésében is. Nem véletlenül foglalkoztam a témával korábban is, igaz egészen más megközelítésekben. Ez alkalommal a megújulókra építő energiatermelési technológiák megoldást jelentő eszközként és elérendő célként is szerepelnek a képletben. Azaz segítenek a társadalmi piramis megfordításában, aminek révén vélhetően és remélhetőleg egyre többeknek lesz lehetősége azon gondolkozni, hogy miként lehet egyre jobban kiaknázni a nap, a víz vagy éppen a szél energiáját.

Többek között azért is érdemes a társadalmi piramis és a benne létezők kérdéskörével foglalkozni, mert általában véve hajlamosak vagyunk aránytalanságokat elkövetni amikor a fenntarthatóság kérdéskörét vizsgáljuk: amikor ugyanis fenntarthatóságról beszélünk, sokszor azt gondoljuk, hogy alapvetően a fejlett világ problémáiról beszélünk. Nevesítve például, hogy hogyan áll át az EU energiatermelése a jövőben egyre inkább a megújuló energiaforrásokra; hogyan tudjuk a nyugat-európai (és magyar) háztartások energiafogyasztását kevésbé pazarlóvá tenni; vagy éppen, hogy miként érjük el például, hogy az emberek szelektíven gyűjtsék a hulladékot.

A fenti példák esetében arányaiban jelentősen kevesebb szó esik a világ azon részéről, ahol az embereknek a mindennapi túlélésért kell küzdeniük, és akikre nem biztos, hogy úgy gondolnánk, mint a fenntarthatóság témakörében releváns szereplőkre. És itt jön a lényeg: ugyanis a fenntarthatóság célrendszereit és problémák megoldását nem kizárólag a fejlett világ országaiból álló élbolyra szabták, hanem a világon lévő minden egyes embert érintő kérdésről van szó.

És ezen a ponton kell ismét megjegyezni, hogy alapvetően miről is szól a fenntartható fejlődés. A fenntartható fejlődés (angolul sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk lehetőségeit arra, hogy a jövőben kielégítsék a saját szükségleteiket. Az erőforrások ésszerű felhasználása mellett fontos kitétele a fenntartható fejlődésnek a környezet védelme, amit úgy kell véghezvinni, hogy közben ne mondjunk le sem a gazdasági fejlődés, sem a társadalmi egyenlőség és igazságosság szükségszerűségéről.

 

A problémakör súlyát jól érzékelteti, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Millennium Project nevű elemzése keretében 15 globális kihívást azonosítottak, melyek egymással összefüggő komplex problémák. Az emberiség jövőjét attól teszik függővé, hogy milyen megoldásokat, válaszokat sikerül találni ezekre a kérdésekre. Bár az emberiség kilátásai (például a várható életkor vagy az írástudás tekintetében) több területen javultak, mind a gazdaság, mind a társadalom szintjén olyan környezeti problémákkal kapcsolatban kell most lépéseket tenni, amelyekre a jelenlegi paradigmák mentén, bizonyos lemondások nélkül nehezen lehet megoldásokat találni.

De miként adható esély a legszegényebb tömegeknek a fenntarthatóságot támogató eszközökkel?

Egy igen prominens menedzsment guru, C. K. Prahalad tette népszerűvé azt a gondolatot, hogy az a 4 milliárd ember, akik kevesebb, mint napi 2 dollárból élnek, szintén piacot jelenthetnek és bevonhatóak a globális kereskedelembe, hiába nincs magas jövedelmük. Ez azért nagyon fontos, mert ha ezt meg lehet valósítani, akkor ezzel esélyt kaphatnak a felemelkedésre és az életszínvonaluk javítására is. Továbbá: ha esélyt kapnak a felemelkedésre, akkor megadatik a lehetőség arra is, hogy fenntarthatósági problémák megoldásában is számolni lehessen ezekkel az emberekkel.

Itt most nagyon le kellett egyszerűsítenem a dolgokat, de Prahalad menedzsment elméleti ötlete (és a hozzá kapcsolódó gyakorlat) jelenthet egyfajta megoldást a problémára.

A piramis alja elméletnek (angolul Bottom of the Pyramid) két dimenziója van: a gazdagság (wealth) és a népesség, ezek teszik ki a piramisnak keresztelt, egyenlő szárú háromszög magasságának és szélességének tengelyeit. Prahalad szerint a gazdagság szempontjából minél lentebbi szintjeit vizsgáljuk a piramisnak, annál nagyobb embertömeget tudunk ott fellelni, akik kevesebbet keresnek, mint a piramis felsőbb részeiben élők. Ezzel párhuzamosan vélhetően jelentősen kisebb befolyásuk is van a világ dolgainak folyására. Ebből következően tehát, ha felemeljük ezeket a tömegeket – ha meg nem is fordítjuk a piramist, de meredekebbé tesszük az oldalait – sokkal nagyobb hatást tudunk elérni például a globális fenntarthatósági problémák kapcsán. Ugyanis ezek az emberek energia-elérés és energiahasználat szempontjából is szegények. Ez az állapot pedig, csakúgy, mint a szegénység, beavatkozás nélkül újabb generációk szegénységét “termeli ki”. Ezen tudnának a tehetősebb rétegek változtatni.

A norvég állam által küldött napelempanelek Indiában. Forrás: the energy collective

Már maga a társadalmi felemelkedés folyamata is jelenthet megoldást bizonyos kérdésekre, azaz a piramis alján élők életszínvonalának emelésére kialakított stratégiák és a fenntarthatósági törekvések összefonódhatnak. Ennek alapját pedig a piramis tetején lévők innovációs tevékenysége, és az ennek folytán megszülető – a fenntarthatósági alapvetéseket egyre inkább integráló – megoldások és technológiák kínálják.

És itt lép be a képbe például a napelem, ami már önmagában is egy működő technikai megoldás a hálózatba be nem kapcsolt lakások árammal történő ellátására. Nem véletlenül karolta fel többek között a Google és a Microsoft is a technológia ilyetén célú alkalmazását.

Ráadásul a technológiában rengeteg innováció van, amely hosszú távon nem csak az energiatermelésben kamatozhat: az energiaellátás és a társadalmi mozgás révén oktatáshoz jutó tehetséges gyerekek némelyike a jövőben maga is mérnökké, feltalálóvá válhat, kifejleszthet olyan megoldásokat, amivel hozzájárul a fenntarthatósági törekvések és a fenntartható fejlődés megvalósulásához.

 

Forrás: chikansplanet.blog.hu

Tags:



Hirdetés