Évi egymilliárd eurónyi, úgynevezett jóléti veszteséget okoznak Európában a villamosenergia-rendszerekben keletkez?, úgynevezett hurokáramlások. A megoldás a hálózatfejlesztés, valamint a fogyasztás és a termelés struktúrájának, eloszlásának szabályozása. Ennek azonban mind költsége van, ezért megegyezésre van szükség, milyen elvek szerint és kik, hogyan viseljék ennek az anyagi terheit.
A Németország északi részén lév?, jellemz?en szélenergia kapacitások által termelt nagy mennyiség? energiának a déli irányba történ? szállítása, akaratlanul érinti a lengyelországi villamosenergia-rendszert is. Az úgynevezett hurokáramlásokkal érintett térségek közül ez az egyik legérzékenyebb Európában. Arról van szó, hogy amikor az északi termel?k, áramot adnak el dél-német fogyasztóknak, ezek az áramlások a fizikai törvényszer?ségek következtében a lengyel hálózaton is megjelennek, miután a német hálózat nem elég er?s ahhoz, hogy ezt a “szállítást” lebonyolítsa. Ez pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogy a lengyelországi rendszerirányítónak a stabilitás érdekében ezzel számolni kell a német-lengyel határmetszéken, az ott szabadon kiosztható kapacitásokat csökkenteni kell ennek a közvetett áramlásnak a mértékével, vagyis ennyivel kevesebbet tud mondjuk azoknak a lengyelországi áramtermel?knek a rendelkezésére bocsájtani, akik Németországba szállítanának – érvel Pató Zsuzsa, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) munkatársa. Emlékeztet, hogy ezeknek a nem szándékolt áramlásoknak a következtében, szakért?i számítások szerint 2014-ben 1 milliárd euró úgynevezett jóléti veszteség érte az európai országokat, aminek 20 százaléka jutott a német-lengyel határra, de legalább ilyen mértékben a csehországi hálózat is érintett. A gazdasági kár mellett az is probléma, hogy – maradva a lengyel-német példánál – a lengyelországi rendszerirányítónak csak empírikus ismeretei vannak arra vonatkozóan, mikor hogyan alakulhatnak ezek a hurokáramlások, amelyekkel azonban ellátásbiztonsági szempontból számolnia kell. Vagyis egyfajta állandó bizonytalanságot jelentenek az érintett térségekben az egyensúly szempontjából.
A legegyszer?bb megoldás Pató Zsuzsa szerint az lenne, ha a németországi hálózat észak-déli összeköttetését meger?sítenék. Folynak is ilyen beruházások, 43 hálózati projekt van el?készületben, amelyeknek valamikor 2019-2022 között kellene elkészülni, ezek között van három, kiemelten az észak-déli hálózati kapcsolatok meger?sítését szolgálja. Ugyanakkor, jegyzi meg a REKK szakért?je bajor nyomásra a szabad vezetékek helyett bizonyos szakaszokos földkábelt kell alkalmazni, ezért viszont új tervekre lesz szükség, így ezek a projektek csúszhatnak.
A rendszerirányítók régóta alkalmazzák a termelés visszafogását az egyensúly fenntartása érdekében egy-egy ország határain belül, ezt nyilván nemzetközi szinten is lehetne alkalmazni, két szomszédos ország rendszerirányítóinak megállapodása alapján, a hurokáramlások csökkentésére is – Pató Zsuzsa szerint. Ennek azonban nyilván vannak költségei, hiszen az érintett er?m?-tulajdonosokat veszteség éri, ezt valakinek meg kell térítenie.
Egyel?re nincs nemzetközi gyakorlat, szabályrendszer a hurokáramlások közvetlen és közvetett költségeinek elosztására vonatkozóan. Kézenfekv? volna például, hogy amíg a német hálózat észak-déli összeköttetései nem elég er?sek, addig a lengyelországi hálózat használatáért, vagy a német-lengyel határhoz közeli, a lengyelországi oldalon lév? hálózatok meger?sítéséért valamilyen formában Németország fizessen. A hurokáramlásokkal kapcsolatos szabályozás a következ? évek egyik fontos feladata lehet, hiszen a decentralizált termeléssel, a megújulók további növekedésével, ha a hálózatfejlesztés nem követi szorosan ezeket a folyamatokat, egyre nagyobb problémái lesznek az európai rendszerirányítóknak.
Forrás: energiainfo.hu
