Napenergiával foglalkozó brit techcég, tunéziai és máltai befektetők is megtalálhatók a TuNur-projekt részvényesei között. A társaságok jelzőkkel nehezen kifejezhető nagyságú vállalkozásba vágják fejszéjüket: a Szaharában építenek naperőműveket, és az ott megtermelt villamos energiát Európa kapja. Ehhez be kell kábelezniük a tenger fenekét és egy kicsit az öreg kontinens déli részét is.
Tunézia dél-nyugati területét, Réjim Maátoug körzetét szemelték ki a TuNur mögött álló cégek, hogy ott kivételesen nagy hatásfokú napenergia-kitermelőt létesítsenek. Nyomós érv a térséggel kapcsolatban, hogya Szaharának ezen a részén nagyjából kétszer annyi az éves napsütéses órák száma, mint Közép-Európában,de a teljes kontinens napenergia-hasznosítás szempontjából legjobb területeinél is minimum 20 százalékkal több. A megtermelt tiszta energiát azonban a TuNur-projekt javarészt európai felhasználásra szánja. Nem kispályáznak: a bejelentés szerint
4,5 gigawattnyi zöldenergiával öntenék nyakon Európa déli területeit.
Az európai klímacélokhoz igazodnak
Európának annak ellenére sok a megoldandó feladata a megújuló energiákra épülő termelés elterjesztésében, hogy országai folyamatos erőfeszítéseket tesznek a károsanyag-kibocsátás csökkentése és a párizsi klímaegyezményben foglalt célok betartásáért. Ugyanakkor
a kontinens energiaimportjának összessége felerészben még mindig fosszilis hordozókra épülő termelésből adódik.
A hatalmas beruházás mögött itt húzódik a TuNur racionális üzleti érdeke: mivel – némi egyszerűsítéssel – kétszer annyi energia előállítására lesznek képesek napenergiából Afrikában, mint bárhol máshol Európában lennének, ezért meglehetősen olcsón tudják azt kínálni.
Mindig is alacsony áron fogunk termelni, még akkor is, ha az átvitel kapcsán jelentkező költségeket figyelembe vesszük”– mondja Kevin Sara, a projekt igazgatója.
Ráadásul a beruházás kedvező hatást gyakorol annak a területnek a fejlesztésére is, ahol az óriás napelem-farm megépül. Az egyébként nem túl népszerű befektetési célpontok közé tartozósivatagi területek ilyen módon a fenntartható fejlődéshez járulnak hozzá,és ez értékessé teszi ezeket a körzeteket – ez az álláspontja annak a terület kezeléséért felelős társulásnak, amelytől a TuNur bérbe vette a beépítésre szánt szaharai részt.
Vezetéket, ezret, de legalább hármat
Egyelőre nem sokat tudni a minden bizonnyal rekordokra törő projekt paramétereiről. Ha teljesen elkészül, a 25.000 hektáros napelem-farm háromszor akkora területen fog szétterülni mint Manhattan. A technológiai elgondolás lényege az, hogy az összegyűjtött napsugárzást tükrök segítségével egy központi, magas toronyba gyűjtik. A megolvasztott só pedig az energia tárolására szolgál (erről az elgondolásról itt írt az Origo). Az első ütemben 250 megawatt termelés elérése a cél, amely ha sikerül, egybőla legnagyobb napenergia-kitermelők közé sorolja a szaharai vállalkozást.
Az elképzelés az, hogy az első ütemben Málta kapna az energiából egy tenger alatt létesítendő energiakábel segítségével, mivel a sziget már rendelkezik a szükséges csatlakozással a kontinenshez. Ez a tervek szerint 2020-ra meg is valósulhat, 1,6 milliárd eurós ráfordítást felemésztve. A másik két direkt összeköttetés közül az egyik Közép-Olaszországig nyúlna Tunéziából, a harmadik pedig a dél-francia területeket látná el zöldenergiával. A cél vitán felül ambiciózus:
5 millió európai háztartási fogyasztó vagy 7 millió elektromos autó energiaszükségletét kívánják majd a teljes termeléssel fedezni.
Nem mindenki örül
Bár a beruházó cégek szerint a környéken élő emberek támogatják a hatalmas vállalkozást, a helyi politikai és közéleti szereplők pedig nem győznek nyilatkozni arról, milyen fontosnak tartják azt a lokális gazdaság megerősödése érdekében és a mellőzött sivatagi területek hasznosításában, a kezdeményezésnek vannak ellenzői is. Egyes helyi és algériai aktivisták szerint a projektcsak a kolonializmusnak egy új nyitánya, amelyben Európa túlpörgetett fogyasztása miatti energiaigényétszolgáltatja ki a tőle távoli vidékkel. Rossz ómenként emlegetik a korábban
befuccsolt Desertec-projektet, melynek elsődleges célja szintén a sivatagi területeken megvalósítható napenergia-hasznosítás volt.
Abban közel 20 tulajdonos, köztük nagy európai társaságok is érdekeltek voltak. A 2009-ben 400 milliárd euróval indított terv célja az volt, hogy 2050-re Európa energiájának 15 százalékát sivatagi napenergiából nyerje,ám a kezdeményezésből egyelőre nem sok minden lett. A TuNur-t ez nem rémíti el: szerintük az volt a baj, hogy ott nem tényleges tervekben és projektben gondolkodtak, egyszerűen csak üzletet akartak csinálni, konkrét elképzelések nélkül. Ők viszont pontosan, helyszínhez rendelten terveznek.
Más vélemények arra is emlékeztetnek: Tunézia az elmúlt években többször jelét adta, hogy elkötelezett a klímaváltozás elleni harc mellett, és a vonatkozó törvényeit is hozzárendeli ehhez.
Forrás: origo.hu
