A megújuló energiahordozók közül az elmúlt években a szélerőművek fejlődése mutatta a világon a legnagyobb növekedést a villamosenergia-termelés területén, az 1980-as évek elejétől máig több ezerszeresére bővült a globális szélerőmű-kapacitás. Ennek kapcsán most a Greenbyte csinált egy interaktív ábrát, amely a világ szélerőmű-kapacitásának evolúcióját mutatja be az elmúlt 35 évben.
Már a 10. század közepétől felmerült a kérdése annak, hogy a szélenergia valamilyen módon újrahasznosítható lehetne. Akkoriban a Kínaiak már szélmalommal működtetett pumpákat használtak a tengeri sólepárlás során, a 12. századból pedig már származnak európai szélmalmokra utaló nyomok.
A mai értelemben vett modern szélturbinák azonban csak az 1980-as években terjedtek el az Egyesült Államokban és Dániában, ahol a kedvező tengerparti fekvésnek és az állami támogatásnak köszönhetően a magánszemélyek saját villamosenergia ellátását szélkerekekkel kezdték megoldani, majd a sikereken felbuzdulva szövetkezetek alakultak a technológia alkalmazására és fejlesztésére.
A megújuló energiahordozók közül az elmúlt években a szélerőművek fejlődése mutatta a világon a legnagyobb növekedést a villamosenergia-termelésben, a globális szélenergia-kapacitás az elmúlt 35 év során 25 megawattról, közel 487 000 megawattra emelkedett.
A témában a Global Wind Energy Council (GWEC) évről-évre közzéteszi a globális szélenergia-kapacitásról szóló adatait, ami alapján most a Greenbyte csinált egy interaktív ábrát, amely a szélenergia-kapacitás evolúcióját mutatja be 1981 és 2016 között. Egyébként a legutóbbi 2016-os adatokat a múlt héten tette közzé az ügynökség, amiről már mi is írtunk korábban.
Ahogy az ábrán látni lehet, 1981-ben még csak az Egyesült Államokban és Dániában álltak forgalomban szélerőművek, amelyek akkoriban összesen mindössze 25 megawattnyi szélenergia-kapacitással rendelkeztek. 1980 és 1990 között túl nagy változások nem álltak be a globális-szélenergia piacon, mindössze Dániát és az Egyesült Államokat követve Németország is belépett a szélenergia piacra, ahol szintén felismerték a szélenergia nyújtotta lehetőségeket. Akkoriban még az Egyesült Államok adta a globális termelés közel 80 százalékát. Annak, hogy a tudományos fejlődés ellenére sem kapott a szélenergia hasznosítása lendületet, részben az volt az oka, hogy más forrásból olcsóbban volt előállítható az energia (fosszilis energiahordozók).
Az események az 1990-es évek második felében kezdtek felpörögni, ekkor számos európai ország (Franciaország, Lengyelország, Svédország, Norvégia, Portugália,Ukrajna) mellett Kína is belépett a piacra. A 90-es évek végén átvéve a trónt az Egyesült Államoktól már Németország adta a teljes globális szélerőmű-kapacitás 32 százalékát, mintegy 4,4 gigawattnyi szélenergia-kapacitással, míg Dánia és Amerika súlya csökkenni kezdett globális viszonylatban.
A 2000-es évek elejétől már gombamód szaporodtak a szélerőművek szerte a világban, a globális szélenergia-kapacitás pedig 2000-ben már megközelítette a 20 gigawattot. A bővülés mértékét jól jelzi, hogy az Egyesült Államokban 2005 óta telepített új áramtermelő kapacitás 35 százaléka származott szélenergiából, ami meghaladta a szén és földgáz alapú új erőművek teljesítményét.
Egészen 2010-ig Németország és az Egyesült Államok versengett egymással a legtöbb szélerőmű-kapacitással rendelkező ország címéért, míg 2010-ben borult a papírforma és Kína lett a legnagyobb szélenergia „nagyhatalom”, a globális szélerőmű-kapacitás 23 százalékát adva. A 2016-os adatok alapján az összes beépített kapacitást tekintve Kína vezető szerepe már megkérdőjelezhetetlenné vált, a Föld legnépesebb országa összesen 168,7 gigawattnyi szélerőművel rendelkezett tavaly év végén, így Kína a teljes globális kapacitás 34,6 százalékát adja.
