A földgáz szerepe alapjaiban egyelőre nem változik. A megújulók a jövően sok energiaforrást kiválthatnak, a gázzal azonban nem tudnak mit kezdeni: azt a rugalmasságot, amely a rendszernek szükséges, csak a gáztüzelésű erőművek tudják megadni – mondta a Portfolio-nak adott interjúban Szabó Gergely, a MET Magyarország energiakereskedő vezérigazgatója.
Az olajárakhoz hasonlóan az utóbbi években meredek esést mutattak világszerte a gázárak is. Hogyan érinti ez általában a gázkereskedő cégeket és konkrétan a MET-et?
A helyes válasz erre a kérdésre minden gázkereskedőnél az kellene, legyen, hogy sehogy, hiszen elviekben az ilyen cégeknek a kereskedési tevékenység során nem lenne szabad spekulálni. Ilyenkor az abszolút árnak nincs hatása az üzletre. Ezt nem mindenki csinálja így, sokan elcsábulnak, hogy nyitva hagyjanak pozíciókat. Ez pedig, ha belegondolunk, nem sokban különbözik attól, mintha elmennének rulettezni. Több cég azonban a régióban sokat keresett azzal, hogy a gázárak tartós esését meglovagolta, de most fordult a trend és jellemzően veszteségben vannak, pontosan azért, mert a korábbi gyakorlatnak megfelelően nyitva hagytak pozíciókat. Nekünk nem ez az üzletünk.
Az alacsony gázárak milyen piaci folyamatokat indítottak el Európában? Hogyan alkalmazkodnak a gázpiac szereplői a megváltozott piaci környezethez? Mit gondol, meddig maradhatnak fenn Európában a jelenlegi alacsony gáz- és áramárak?
Az, hogy magas ár, meglehetősen relatív. Sokan egyébként azt mondják, hogy ez a normál ár és a korábbi gázárak túlhúzottak voltak. Az alacsony gázárak költségeket csökkentő és beruházás-élénkítő hatása mellett van egy fontos trend, amiről nem szabad megfeledkezni, mégpedig az egyre csökkenő gázfogyasztás. Ez évek óta tart, és ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk, hogy ennek az alacsonyabb felhasználásnak a következményei az egyre csökkenő gázárak. A gázárakban a 2008-2009-es gazdasági válság után következett be éles visszaesés, ami egy olyan szerződéses környezetben érte a piac szereplőit, amikor jellemzően mindenki long pozícióban volt a hosszú távú orosz gázszerződéseivel. Amikor láthatóvá vált a nagy európai inkunbensek (például: E.ON, RWE, GDF) számára, hogy nem sikerül átvenni a szerződéses „take or pay” volumeneket, megpróbálták újratárgyalni a szerződéseiket, de a volumenek egy részével akkor sem tudtak mit kezdeni, ezért kénytelenek voltak azokat a piacra önteni. Ennek köszönhette az európai gázpiac a likviditását.
Ha a mostani környezetet nézzük, nem igazán látok okot arra, hogy a gázáraknak miért kellene a jelenleginél jóval magasabbaknak lenniük. Talán az hozhat változást, ha a következő években Európa az LNG elsőszámú felvevőpiacává válik.
Az áramhoz hasonlóan a gáznál is az egységesedő európai piac irányába mutatnak az Unió törekvései. Hol tart ez a folyamat? Milyen fontos változások történtek az utóbbi években? Egyáltalán melyek azok a tényezők, amik ezt megnehezítik?
Nyugat-Európa 10 évvel ezelőtt is nagyon hatékony gázpiac volt, jól diverzifikált beszerzési forrásokkal, már akkor volt LNG, norvég gáz, orosz gáz, azeri gáz. Ez természetes likviditást biztosított a piacnak. Ettől keletre viszont nagyon durva volt a helyzet, még öt évvel ezelőtt is: ezekben az országokban egy-egy inkunbens cég rátelepedett a határpontokra, megvette a kapacitásokat, és így egész egyszerűen más forrásból nem lehetett a piacot gázzal ellátni. Az utóbbi években viszont sokat javult a helyzet, Magyarországon is, részben a korábban említett megnövekedett likviditásnak köszönhetően: az osztrák határponton és a TTF holland gáztőzsdén jegyzett árak között már alig van különbség, nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy ez már egy egységes európai piac legyen. Ez nem mondható el ugyanakkor az áramárakról, a magyar és a német árak között mintegy tíz euró különbség van megawattóránként. Régen így volt a gáznál is, most itt a különbség nagyjából egy euróra csökkent. Szokták mondani, hogy az áramhoz képest a gázpiac fejletlenebb, kevésbé hatékony, ez azonban a régióra nem igaz, s?t, termékkínálatban, a termékek szofisztikáltságában is már a földgáz az erősebb.
A MET-ről
2007-ben alakult a cég, akkor még 100 százalékos Mol-leányként, eredetileg a Mol gázpiaci ügyleteinek kezelésére, majd fokozatosan bővült a társaság, először a hazai, majd a nemzetközi tevékenységek megjelenésével. Mostanra pedig az Egyesült Királyságtól Moszkváig minden fontos piacon jelen van, ahol virtuális vagy fizikai gázkereskedés zajlik. Az elmúlt években a gáz mellé olyan termékek is bekerültek a kereskedési portfólióba, mint az LPG vagy az olaj, de máig a földgáz a meghatározó, a bevétel mintegy 70 százalékát, a fedezetnek pedig több mint 90 százalékát adja. Az árampiacra is belépett az elmúlt években a vállalat, megvásárolta a Dunamenti Erőművet.
Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt milyen szerepet tölt be az európai földgázpiacon?
A régió országait a távolabbi múltban lényegében kizárólag vezetékes orosz gáz látta el, a kérdés pedig az volt, hogy melyek lesznek azok a tranzitországok, ahol a nagy gázvolumenek átmennek. Ebben Magyarországnak nem jutott központi szerep, szemben Ukrajnával, vagy Szlovákiával. Ez a környezet teljesen meg fog változni, amint az oroszok kiüresítik az ukrán gáztranzitot. Ez Magyarországnak lehetőséget jelenthet. Ezen a ponton fontos még kitérni arra, hogy az egyes országok közti gázszállítás az utóbbi években hogyan változott Kelet-Európában. A Gazprom régen Európának ezen a részén úgynevezett szigetfelosztást csinált, a piacok között nem volt átjárás, a hosszú távú szerződésekben kapott gázt nem lehetett külföldre vinni. Az egyes országokban így jelentős eltérések lehettek a gázárak között. Ennek a helyzetnek a megszüntetése a brüsszeli politika középpontjában volt.
Hogyan lehet elérni a szabad termékáramlást? Egyrészt határkeresztező kapacitásokat építünk, másrészt kitárgyaljuk, hogy a beszállítói szerződésekben lehetőséget kapjunk a gáz kereskedelmi célú felhasználására is. A határkeresztező kapacitások kiépítésében nagyon jól áll Magyarország: megépült a szlovák vezeték, az ukrán határkeresztező ponton jelentős kapacitásbővítés volt, megépült a horvát és a román összekötő, és Ausztria felé is megvan a kapcsolat, ahogy a tranzitvezeték miatt Szerbia felé is. Magyarországnak emellett az is jelentősebb geopolitikai erőt adhat, ha megépül az adriai LNG terminál, ezzel ugyanis egy teljesen más árazási logika mentén újabb forrással bővül a piac. A horvát gázimport kevesebb, mint 1 milliárd köbméter, így az ide érkező LNG nagy részének tovább kell majd jönnie leginkább Magyarországra. Ezért az adriai projektet a magyar fél támogatása nélkül nem is lehet megvalósítani.
Forrás/bővebben: portfolio.hu
