Így lett sikertörténet a napenergia az atomkatasztrófa után

 A Fukusima Daiicsi (Fukusima 1) atomerőmű balesete minden bizonnyal a történelem leghosszabb, folyamatos ipari katasztrófája. Az erőmű területének és közvetlen környezetének kármentesítése továbbra sem valósult meg, sőt, a feltárási munkálatok még csak épphogy megkezdődtek. A feladat nehézsége szakértők szerint is csaknem emberfeletti. Az erőművet üzemeltető Tepco jelentése szerint a kettes reaktorban még 2017. februárban is olyan erős sugárterhelést mértek, amely 30 másodperc alatt megölhet egy embert és a robotokat is károsítja, a sugárszennyezéstől tartva pedig mintegy 70 ezer ember még mindig nem tért vissza a baleset után elhagyott otthonaikba. Vélemények szerint a teljes helyreállítás akár 30-40 évet is igénybe vehet, a balesettel összefüggő költségek még mindig emelkednek, a végső számla pedig a japán kereskedelmi és ipari minisztérium becslései alapján megközelíthetik a 200 milliárd dollárt, ami csaknem kétszerese a három évvel ezelőtt becsült értéknek.

A válság és az azzal járó sokk alapvető és valószínűleg vissza nem fordítható változásokat indított el az ország energiapolitikájában. Japán ugyan a történtek hatására nem utasította el a német- és olaszországihoz hasonlóan teljes mértékben a nukleáris energia békés célú felhasználását, azonban a baleset után leállított atomerőműveknek csak egy részét indítottak újra, így az ország áramtermelésének napjainkban csak töredékét biztosítja a nukleáris energia. Míg a katasztrófa bekövetkezte előtt nem kevesebb mint 54 reaktor üzemelt a szigetországban, amelyek a japán áramigények közel egyharmadáért feleltek, ma már csak mindössze kettő termel villamos energiát.

A szigetország energiahordozókban szegény, szinte teljes egészében importra szorul. Amellett, hogy a kieső nukleáris kapacitások pótlását részben behozatallal oldja meg, például cseppfolyós földgáz-szállítmányokkal, Japán egyre inkább támaszkodik a napenergiára is hatalmas áraméhségének kielégítésében.

A 2011-től 2015-ig terjedő időszakban az ország csaknem megduplázta megújuló energiaforrás alapú áramtermelő kapacitásaikat, így napjainkban már a termelt áram több mint 14 százalékát megújuló energiából állítják elő. Ezen belül a vízenergia, illetve a napenergia viszi a prímet, megelőzve a biomasszát, szélenergiát és a geotermikus energiát. Míg 2011-ben még mindössze 4,9 gigagwatt villamos energia termelésére alkalmas napelem kapacitás állt rendelkezésükre, 2017 elejére a telepített kapacitás meghaladta a 35 gigawattot. A tavalyi 8,7 gigawattot követően 2017-ben várhatóan további 8 gigawatot telepítenek majd, így az ország várhatóan megerősíti a napenergia alkalmazása terén Kína és az USA mögött elfoglalt globális harmadik helyezését.

A 2015-ben elért 2,7 százalékot követően 2016 végén már az országben termelt villamos energia több mint 5 százalékát napenergiából állították elő. A tavalyi évben bizonyos szolgáltatók, bizonyos időszakokban már a teljes szolgáltatott villamos energia mennyiség 80 százalékát is napenergia alapon biztosították.

A fellendülés mögött az atomkatasztrófa hatására tett energiapolitikai lépések hatásai állnak. A balesetet követően körülbelül egy évvel Japán a megújuló energiaforrások elterjedését támogató úgynevezett betáplálási tarifát (Feed-in Tariff; FiT) vezetett be, ami nagy lendületet adott a zöldenergia projekteknek, és sokak szerint a világ akkori legvonzóbb dotációs rendszere volt. Olyannyira, hogy később drasztikusan csökkenteni kellett a fizetett támogatás nagyságát, annak érdekében, hogy a telepítések és költségek kerüljenek összhangba a piaci árakkal. 2016-ban Japán teljesen újraszabályozta villamos energia rendszerét, gyakorlatilag tökéletesen liberalizálva azt.

A támogatások csökkentése mellett is a következő években a telepített kapacitások további jelentős bővülése várható. A következő időszakban ráadásul már nemcsak az állami támogatások miatt lesz versenyképes a technológia, a Japán Megújuló Energia Alapítvány (JREF) adatai szerint a folyó negyedévben már állami támogatás nélkül is profitabilisak lesznek ezek a beruházások.

Részben az állami ösztönzőknek és a technológia fejlődésének köszönhetően a helyi iparági szervezet (Japan Photovoltaic Energy Association) szerint 2020-ra akár a 65,7 gigawatt beépített kapacitás is elérhető lehet, 2030-ra pedig a 100 gigawatt is könnyen összejöhet. A japán környezetvédelmi minisztérium számításai szerint 2030-ra elérhető cél, hogy az ország teljes áramtermelésének harmada megújuló alapon fog megvalósulni, teljes mértékben nukleáris energia mentesen. Mindemellett a megújuló energiaforrások, így a napenergia növekvő arányú felhasználása a japán villamos energia rendszer számára is egyre nagyobb kihívást jelent. A szigetországi rendszerben ráadásul az európaival összevetve a helyi hálózatok viszonylag izoláltan, sokkal kevésbé integráltan kapcsolódnak össze.