Úgy tűnik, Donald Trump ragaszkodik ahhoz a kampányígéretéhez, hogy több mint 3000 kilométeres falat vagy kettős kerítést telepít a mexikói-amerikai határra. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke január 25-én aláírta a fal felépítéséről szóló rendeletét, és kijelentette, hogy a terv kivitelezéséhez haladéktalanul hozzákezdenek. Ennek apropóján a Financial Times lazára vett hangvételű cikkében eljátszott a gondolattal, mi lenne akkor, ha az USA napelemekkel borítaná be a fal teljes hasznos felületét.
Egyelőre nem tudni, milyen forrásből fogja finanszírozni Donald Trump, az USA frissen hivatalba lépett elnöke a mexikói határra az illegális bevándorlás, a bűnözés és a drogcsempészet elleni védekezésül beígért falat, az azonban biztos, hogy a becsült költség már az első kapavágás előtt a duplájára ugrott. Ugyanis míg Trump választási kampányában még azt mondta, hogy a fal felépítése 12 milliárd dollárba kerülne, az amerikai belbiztonsági minisztérium friss számításai már 21,6 milliárd dollárról szóltak. A fal árát Trump Mexikóval fizettetné meg, annak az Egyesült Államokkal szemben fennálló közel 60 milliárd dolláros kereskedelmi deficitére hivatkozva. Miután a mexikói álláspont ettől nem meglepő módon jelentősen eltér, az elnök a múlt héten bedobta, hogy a szükséges forrás akár célzott adó bevezetésével is előteremthető lenne.
Jelentős tételről van tehát szó, még amerikai léptékkel nézve is, és mivel a kérdés egyelőre nincs eldöntve, a tanácstalanságot látva a Financial Times is beszállt az ötletelésbe, és egy nem feltétlen komolyan veendő felvetéssel igyekezett az elnök segítségére sietni. A lap ugyanis eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha az USA a falra telepítendő napelemekkel (fotovoltaikus panelekkel) kihasználná a szabad felületet és így termelné meg az építkezés költségeit. A cikk szerzői ugyanakkor hangsúlyozzák: nem állt szándékukban azt sugalmazni, hogy az USA valóban a falra telepítendő napelemekkel fogja megtermelni a fal árát.
Beborítani Waleset napelemekkel
Az erősen hipotetikus cikk szerint először is nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok Mexikóval közös határszakasza meglehetősen hosszú, hozzávetőleg 3200 kilométer. Számba kell venni azt is, hogy a határvonal változatos domborzati- és terepviszonyok között kígyózik, valamint hogy a két állam megállapodása a határ mindkét oldalán 100-100 kilométeres sávban a környezet szigorú védelmét írja elő. A napelemek optimális elhelyezése érdekében a fal formáját is körültekintően kell megtervezni. A panelek kellő dőlésszögét például rámpa építésével lehetne biztosítani, de felmerült már olyan ötlet is, miszerint rögtön érdemes lenne egyúttal árkot is ásni a fal mellé (ennek az aspektusnak a vizsgálata azonban túllépi az elemzés határait – szögezi le a lap.)
A napelemek telepítéséhez rendelkezésre álló falfelületet úgy 20 ezer négyzetkilométerre becsüli az FT (körülbelül 7 méteres kerítésmagassággal kalkulálva), ami nagyjából Wales területével egyezik meg. Természetesen nem csak a panelek függőleges dőlésszöge, de vízszintes elhelyezése, irányba állítása is fontos. Szerencsére a közös hatás mexikói oldala egyaránt rendelkezik déli és északi fekvésű szakaszokkal, ezért a rendszert a hatékonyság és az egyenletes teljesítményleadás szempontjait is figyelembe véve lehet beállítani. A cikk átlagosan két négyzetméteres, 300 watt elméleti kapacitású fotovoltaikus panelekkel számol, amelyekből 10 milliárd darabra lenne szükség a rendelkezésre álló felület teljes lefedéséhez. Miután a panelek beszerzési és telepítési ára alatt 1 dollár/watt szinten számolnak, arra jutnak, hogy a napelemek összességében mintegy 3 ezer milliárd dolláros költséggel telepíthetőek (összehasonlításul, ez az éves amerikai GDP mintegy 15 százaléka).
A keleti parttól a nyugati partig
Elhelyezésük miatt a napelemekre számos potenciális veszély leselkedik: a graffitik, az elhajított kövek, az egyéb rongálások és amortizáció, valamint a hálózati átalakítás veszteségének hatását is figyelembe véve a cikk a beépített napelemek 8 százalékos hatékonyságát tételezi fel. A viszonylag alacsony szám mellett is, a fal évente 3,5 millió gigawattóra villamos energiát termelhet. Összevetésül, az Egyesült Államok körülbelül 4 ezer milliárd kilowattórát fogyaszt évente, amelynek 90 százalékát fedezhetné egy, a keleti parttól a nyugati partig húzódó „fal-erőmű”. Ez azt jelenthetné, hogy az USA gyakorlatilag a teljes szén, gáz, olaj, nukleáris és biomassza erőművi kapacitását kivonhatná az üzemből, és pusztán a nap-, a szél- és a vízenergiával megoldhatná áramellátását. Ez körülbelül harmadával mérsékelné az Államok, és 5 százalékkal az emberiség teljes üvegházgáz-kibocsátását.
A helyzet azonban az, hogy a fotovoltaikus panelek piacának nagy játékosai közül egy sem az Egyesült Államokban székel, ami nincs teljes összhangban az amerikai nemzetet újra naggyá tenni szándékozó Trump politikájával. Az olyan üzemeltetők, mint a SunPower, pedig nem feltétlen állnak készen 10 milliárd darab újabb napelem működtetésére (a cég tavaly megvált alkalmazottai negyedétől). Persze, ott van a SolarCity is, amelyet a Trump tanácsadójává váló Elon Musk Teslája vásárolt meg tavaly. Megjegyzendő, hogy a SolarCity a világ legnagyobb napelemgyárát tervezi megépíteni New York államban, megkísérelve betörni egy eddig a kínai cégek által uralt piacra. Az FT szerint ezzel együtt sincs itt az ideje az összeesküvés elméleteknek. A nem túlságosan komoly hangvételű cikk azt is kiszámolja, hogy az összes panelt 128 évig tartana leszállítani, ha azt Teslákkal kívánnák megoldani a SolarCity gyárából.
Miután az amerikai-mexikói határ 40 mérföldes közelében az USA lakosságának mindössze 2 százaléka él, a falon megtermelt áram továbbítása érdekében államközi villamos energia távvezetéket kellene építeni. Nem mellesleg a megújuló energiaforrást támogató szervezetek hosszabb ideje lobbiznak már ezért. Egy Új-Mexikóból Észak-Dakotáig tartó vezeték megépítése legkevesebb 8,5 milliárd dollárba kerülne, ami persze aprópénz a napelemek 3 ezer milliárd dolláros tételéhez képest. Jelentős akadálya egy ilyen méretű, megújuló energiaforrásra támaszkodó rendszer megvalósításának az is, hogy a villamos energia tárolására – különösen nagyobb mennyiségben – egyelőre nincs kielégítő technikai megoldás. A 2015-ben az USA mindössze 161 gigawattóra villamos energiát tárolt, ami mindössze 0,004 százaléka a „fal-erőmű” névleges teljesítményének.
Tényszerű nonszensz
Az elemzés terjedelmi korlátai azt sem engedik meg, hogy a hagyományos erőművek leállításának gazdasági-társadalmi hatásait számba lehessen venni, de a konzekvenciák nyilvánvalóan nem egyértelműen pozitívak – elég csak a munkaerőpiaci következményekre gondolni.
A cikk szerzői nyomatékosítják: ilyen méretű napelemrendszer telepítését feltételezni egyáltalán nem ésszerű dolog a részükről. Elemzésükkel tulajdonképpen az álhírek egyfajta ellentétét kívánták létrehozni, amit ők tényszerű nonszensznek neveznek. Az, hogy ez a kifejezés bármilyen módon szerepet kap-e az Egyesült Államok jelenlegi kormányzati politikájában, ugyancsak túlnyúlik az elemzés határain – zárul nem kevés gúnnyal a cikk.
Forrás: portfolio.hu
