A kínai elektromos rendszert üzemeltet? állami áramszolgáltató, ágazatában a világ legnagyobb cége látványos felvásárlási akciókba kezdett – kezdi cikkét a Bloomberg publicisztikai szekciójában Adam Minter szabadúszó újságíró. A vállalat ajánlatokat tett cégekre Ausztráliában, Brazíliában, a Fülöp-szigeteken és Olaszországban is.
A cél nem pusztán a jónak ígérkez? befektetési lehet?ségek megragadása, hanem valami olyasminek a megvalósítása, amely egyszerre kínál megoldást a globális felmelegedésre, ad munkát emberek millióinak és nem mellesleg 2050-re elhozhatja a világbékét – állítja Liu Csen-ja a vállalatóriás elnöke.
?rült ötlet
A terv nem kevesebb, mint egy világszint?, egységes áramhálózat létrehozása, amely képes az Északi-sarkon szélenergiával el?állított áramot elszállítani délre, illetve az Afrikában napenergiával termelt elektromos energiát elvinni északra. Mindenhonnan mindenhova eljuttathatná az áramot a nap 24 órájában, kihasználva, hogy valahol a földön mindig süt a nap és fúj a szél.
Liu szerint az energiaellátáson túl a rendszer egyetlen nagy, békés közösségben egyesítené az emberiségét, amelynek minden csoportja, nemzete, társadalma kölcsönös függésbe kerülne egymással.
?rült ötlet, nem kétséges – véli Minter. Ha valaki más beszélne róla, nem a világ leggazdagabb áramszolgáltató vállalatának feje, akkor nem is lenne értelme több szót vesztegetni rá. Csakhogy a kínai behemót tavaly 50 milliárd dollár bevételt ért el és megvan a politikai hátszele is ahhoz, hogy nemzetközi terjeszkedésbe kezdjen.
Maga a kínai államf? Hszi Csin-ping beszélt arról fél évvel ezel?tt, hogy létre kellene hozni az elektromos világhálót és vezet? kutatóintézetek – köztük az Argonne National Laboratory és az Edison Electrical Institute – is részt vettek olyan konferenciákon, amelyek ezzel a lehet?séggel foglalkoztak. Az is kétségtelen, hogy – ha lesz valami Liu ideáljából, ha nem – a következ? évtizedekben gyökeresen meg fog változni az, ahogy az emberek az áramot el?állítják és szállítják.
El?zmények
A szuperhálózat terve már a múlt század hetvenes éveiben felmerült. Akkor jelentek meg a magas feszültség?, egyenáramú vezetékek, amelyek lehet?vé tették a hosszú távú áramszállítást a korábbinál kisebb veszteségekkel. Észak-Amerikában ez a technológia kevésbé terjedt el, ám a feltörekv? országokban, amelyekben jóval nagyobbak a távolságok az er?m?vek és a felhasználók között, gyakrabban alkalmazzák.
Kína 65 milliárd dollárt költött magas feszültség? hálózata korszer?sítésére 2014-ben. Ennek része volt, hogy összekötötték a földrajzilag elszigetelt térségekben lév? széler?m?parkokat a gyorsan terjeszked? tengerparti városokkal.
Észak-Afrika-Európa
A nemzeti hálózatok kiterjesztése – ha nem is világszinten – természetes folyamatnak látszik. Több mint egy évtizeddel ezel?tt egy német szakért?i csoport felvetette a Desertec rendszer ötletét. Ez Észak-Afrikában napenergiával termelt áramot szállítana Európába.
Son Masajoshi, a japán Softbank vezére 2012-ben egy ázsiai szuperhálózatról beszélt, amely képes lenne a Mongólia pusztaságaiban szélenergiával termelt áramot eljuttatni Kínától kezdve Dél-Koreáig és Japánig, vagy észak felé Oroszországig. Néhány hónapja kínai, japán és koreai részvétellel hozzáláttak egy ilyen projekt megvalósítási lehet?ségének áttekintéséhez.
Nagy kérdések
Egy világháló létrejöttéhez meg kellene válaszolni néhány komoly kérdést. Az egyik: ki menedzselné a rendszert? Liu víziójában nem szerepel központi irányítás, ehelyett az internethez hasonló, decentralizált rendszerben oldanák meg ezt a feladatot. A vezérlés folyamatosan ugrana tovább a föld forgásával párhuzamosan, ami gyakorlatilag ma is szabályozza a fogyasztás csúcsid?it.
A szuperrendszer technikailag megvalósítható. Manapság minden korábbinál messzebbre szállítják az áramot a szolgáltatók és a továbbítás technológiája gyorsan fejl?dik. Így aztán a kínai vízió megvalósítása el?tt els?sorban jogi és politikai akadályok állnak. Japánban például tilos az áramimport és a világ nagyhatalmai biztosan nem járulnának hozzá az északi-sarki kínai fejlesztésekhez.
Költségek
A legnagyobb akadály azonban a hálózat ára. A kínai áramszolgáltató becslése szerint 50 ezer milliárd dollárt (forintban kifejezhetetlen összeg) kellene a beruházásra fordítani. Ennek a pénznek az el?teremtése nemzetközi összefogást igényelne évtizedeken át, miközben a világon mostanában leginkább a nemzeti elzárkózás és a rövid távú gondolkodás van divatban.
Mindent egybevetve nem szabad lebecsülni Liu és cége ambícióit. Ha a világszint? szuperrendszer nem is épül meg soha, nagy regionális hálózatok bizonyosa kialakulnak. Az USA hozzálátott elöreged?ben lév? villamosenergia-rendszere modernizációjához. Ennek része lehet egy regionális b?vítés – más szóval le lehetne nyúlni a kínaiak ötletét.
Forrás: napi.hu
