Ma van a Oroszországban Cseljabinszk közelében található Majak nevű nukleáris komplexumban történt súlyos baleset 60. évfordulója. A Greenpeace szakértői ebből az alkalomból 2017 augusztusában a helyszínen végeztek vizsgálatokat, felmérve az 1957-es, illetve a további baleseteknek, valamint az üzemi kibocsátásokból származó szennyezésnek a máig tartó környezeti hatásait. Minderről jelentés is készült, ezt foglalom össze az alábbiakban röviden.
Majak
Az 1945-ben létrehozott Majak nevű, évtizedekig szigorúan titkosan kezelt telephelyen nukleáris fegyverek anyagának gyártása, valamint kiégett nukleáris üzemanyag kémiai feldolgozása zajlott, illetve zajlik mindmáig. Egyebek mellett a Paksi Atomerőműnek az 1990-es években ide szállított kiégett üzemanyagát is itt dolgozták fel. A telephely és környezete extrém módon szennyezett, részben a „normál” üzemből fakadóan, részben a haváriák miatt.
A katasztrófa
1957. szeptember 29-én Majakban történt minden idők legnagyobb olyan radioaktív szennyezéssel járó balesete, ami nem egy reaktorban következett be. A katasztrófa a nemzetközi nukleáris eseményskálán (INES) 6-os fokozatú besorolást kapott, így a legsúlyosabb eseménynek számít Csernobil és Fukusima után. A baleset során egy 70-80 tonnányi folyékony radioaktív hulladékot tartalmazó tartály robbant fel, 23 ezer km2 területet (ez kb. Magyarország negyedének felel meg) elszennyezve. A kiszabadult radioaktivitás nagyságrendje hozzávetőlegesen megegyezik a fukusimai balesetével. A katasztrófa közvetlen következményeit a hiányos dokumentáció, a titkolózás miatt nem lehet pontosan megállapítani.
Majak hatásai
A balesetek, illetve az üzemi, folyékony radioaktív kibocsátásoknak köszönhetően a normális sugárzás többszörösét lehet mérni a telephely körül, elsősorban a Tyecsa folyó környékén. Az itt élőket évtizedekig nem tájékoztatták a veszély jellegéről és súlyosságáról, és csak az 1990-es években indult meg a problémák feltárása. A környéken élők körében magas a rosszindulatú daganatok, genetikai rendellenességek és további olyan egészségügyi problémák aránya, amelyek összefüggésbe hozhatóak a megnövekedett sugárzással. Az érintettek pontos számát, a hatásokat valószínűleg sosem fogjuk megismerni. Az itt élők kárpótlása, a kármentesítés igen lassan halad. Egyelőre egyetlen falu (Muszljumovo) lakóit költöztették arrébb, egy, hivatalosan szennyezésmentesnek minősített területen felépített településre.
A Greenpeace 2017-es helyszíni vizsgálatának eredményei
A Greenpeace szakértő 11 helyen vettek mintát a Tyecsa folyóból. Az eredmények szerint minden mintában az orosz jogszabály szerinti „beavatkozási szint” feletti radioaktivitás volt mérhető a stroncium-90-es izotópjára, 1,02–2,3-szeres értékekkel.
Megemlítendő, hogy az egyetlen kitelepített falu, Muszljumovo környékén vett mintákban hasonló értékeket lehetett mérni, mint három további falu (Brodokalmak, Russzkaja Tyecsa, Nyizsnyepetropavlovszkoje) közeléből származó mintákban.
A biológiai akkumuláció (ami a stroncium-90 esetében különösen fontos, mivel a csontokba épül be) miatt élelmiszermintákat is vizsgáltak a Greenpeace szakértői. A Tyecsa folyóból kifogott halmintákban a stroncium-90 esetében határérték körüli, a cézium-137 izotóp esetében határérték alatti értékeket mértek. Egyéb élelmiszerekben (zöldség, hús) nyomokban voltak kimutathatóak a stroncium-90 és a cézium-137 izotópok. Megjegyzendő, hogy más vizsgálatok a határértékek hozzávetőleg 4-10-szeresét találták pl. halakban.
Jogi trükközések
Azt, hogy a vállalat továbbra is bocsát-e ki radioaktív szennyezést a környezetbe, a Greenpeace mintavétele alapján nem lehet megállapítani. A kérdésnek azonban érdekes története van. A 2000-es évek elején az akkori nukleáris szabályozó hatóság (Goszatomnadzor) megtagadta, hogy engedélyt adjon Majaknak arra, hogy további folyékony radioaktív hulladékot bocsásson ki a Tyecsa folyó tórendszerébe, mivel az sértette a környezetvédelmi törvény vonatkozó előírásait.
A vállalat igazgatóját 2004-ben vád alá helyezték a jogszabálysértő kibocsátások miatt. A bíróság elismerte, hogy sugárzó anyagokkal szennyezik a Tyecsa folyót, az igazgató végül amnesztiában részesült. 2010-ben végül a jelenlegi nukleáris hatóság, a Rosztehnadzor és a Természeti Erőforrások Minisztériuma a Tyecsa folyó tórendszerét „különleges ipari tavakká” minősítette. A probléma kettős: a tavak egy része természetes úton keletkezett, és már Majak felépítése előtt is létezett; ezen felül a vonatkozó orosz szabályozás nem ismeri a „különleges ipari tó” fogalmát. A tavaknak továbbá nincsenek sem természetes, sem mesterséges gátjaik, így a bennük lévő szennyezés különösebb akadály nélkül távozhat a környezetbe.
A Majak üzem területén és környezetében évtizedek alatt felhalmozódott szennyezés olyan mértékű, hogy a környék a világ egyik leginkább sugárszennyezett területe. A kármentesítés lassan halad, az alkalmazott megoldások (mint pl. az egyik legszennyezettebb tó, a Karacsáj-tó feltöltése sziklákkal) csak tüneti kezelésnek minősíthetőek, a szennyezést nem tüntetik el.
Emberi költségek
Majak jelenleg is bocsáthat ki radioaktív hulladékot a pufferként használt tórendszerbe. Az adatok azt mutatják, hogy a Tyecsa folyóban a határérték mintegy kétszeresét kitevő szennyezettség mérhető, és amibe továbbra is kerül radioaktív szennyezés. A folyót mindennek ellenére nem kerítették el, azt továbbra is használják a környéken élők egyebek mellett fürdőzésre, a folyópartot pedig állatok legeltetésére.
Jelenleg kb. 5000 ember él a közvetlenül érintett területeken, szegénységben, megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás nélkül. Az orosz Elnöki Emberi Jogi Tanács 2017-ben megállapította, hogy az itt élők alapvető emberi jogai sérülnek. A Tanács javasolta, hogy telepítsék ki az érintett, szennyezett települések lakosságát. Külön javasolta a Roszatomnak, Majaknak és a Rosztehnadzornak, hogy mihamarabb hozzanak olyan intézkedéseket, amelyekkel megelőzhető a radioaktív anyagoknak a környezetbe bocsátása.
A Greenpeace Magyarország munkatársa, Mező János 2014-ben járt a területen. A látogatásról film is készült, Majak – az orosz nukleáris ipar sötét titkai címmel.
Forrás: paksameta.blog.hu
