A politikai ingovány helyett maradjunk a tények talaján, hiszen azok nagyon makacs dolgok. Képviselő asszony úgy gondolja, hogy a Paks II projekt mellett nehéz racionális érveket felsorakoztatni. Pedig csak ilyen érvek vannak. Íme a legfontosabbak: itthon két alaperőmű, a Paksi Atomerőmű és a Mátrai Erőmű adja a folyamatos ellátást biztosító alapterhelést, azaz termeli az olcsó zsinóráramot. Paks egyedül a hazai termelés mintegy felét adja.
A fentiekből logikusan következik, hogy legfeljebb az atomerőműnél drágábban termelő és a fosszilis energiahordozókat elégető, szén-dioxidot kibocsátó erőművekkel vagy importtal lehetne pótolni a paksi zsinóráramot. Ezek egyike sem reális alternatívája Paksnak és Paks II-nek, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük a magyar és európai klímavédelmi célokat. Azt pedig, amit képviselő asszony és kollégái a Paksi Atomerőmű megújuló energiaforrásokkal, energiaracionalizálással vagy importtal való kiváltásának lehetőségéről állítanak, jobb szó híján szakmai nonszensznek tudnám csak nevezni.
Sokadszorra írom le, hogy az időjárásfüggő megújuló energiaforrások fizikai korlátaik miatt nem alkalmasak alaperőműnek. Hadd ne ismételjem meg az iskolás példát: ha nem fúj a szél és nem süt a nap, ezek az erőművek nem termelnek áramot, és mert az általuk termelt energia tárolása nagy mennyiségben nem megoldott, olyan forrás szükséges, amely folyamatosan rendelkezésre áll. Természetesen van hely a megújulóknak is a rendszerben, de nem az atom vagy a szén helyett, hanem azt kiegészítve.
2016-ban az import villamos energia aránya Magyarországon már 30 százalék, idén februárban pedig már közel 40 százalék volt.
Ennek növelése Paks II hiányában súlyosan veszélyeztetné az ellátásbiztonságot. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy ez az import meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Ilyen arányú importkitettség esetén sajnos nagyon is reális lenne a sötétben fagyoskodás veszélye. A 2011-ben elfogadott Nemzeti energiastratégiával kapcsolatban képviselő asszony valótlanul állítja, hogy a stratégia atom nélküli energiamixszel is számol. Éppen ellenkezőleg. Ezért is valósul meg Paks II. A Szél Bernadett által említett, az Energiaklub és Greenpeace által rendelt „tanulmányok” pedig bocsánat, de szakmailag annyira komolytalanok, hogy csak idézőjelek között tudok említést tenni róluk.
Képviselő asszony szintén valótlanságot állít akkor, amikor kétségbe vonja, hogy az atomerőművek részarányának fenntartása egybevág az Európai Unió hosszú távú energiapolitikai és klímavédelmi terveivel. Ajánlom ezért az idevonatkozó európai direktívák tanulmányozását.
Szél Bernadett az Európai Bizottság Paks II-vel kapcsolatos döntéséről szólva szintén csúsztat, amikor azt állítja, hogy egy kalkulálhatóan veszteséges erőműhöz járult hozzá az Európai Bizottság. Valójában az állapította meg Brüsszel, hogy Paks II várható nyeresége egy százalékkal marad csak el a piaci befektetők által elvárt szokásos nyereségrátánál.
Akárhogy is nézzük, ez sehogy sem nevezhető veszteségnek! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a megújuló energiaforrások állami támogatás nélkül sehol a világon nem életképesek, azaz ezek valóban veszteségesek, és ráadásul ezt a veszteséget kőkeményen a fogyasztókkal fizettetik meg. Konkrét példával megvilágítva, a németeknél ezért kerül 93 forintba egy kilowattóra áram, ami nálunk csak 36 forint.
De térjünk most rá a német Energiewende konkrétumaira, és jöjjenek ismét csak a makacs tények: bár 2016-ban is tovább nőtt a német nap- és szélerőművek beépített teljesítménye, de nemhogy növekedett volna, éppen ellenkezőleg, csökkent az általuk termelt villamos energia mennyisége! Hiába ugyanis a 46 százalékos beépített teljesítmény, ha az összes áramtermelésnek csak 21 százalékát adták ezek az időjárásfüggő német megújulók. Ha nem lennének az alaperőművek, a németeknél is hideg és sötét lenne, vagy importálnának, ha éppen lenne honnan!
Ráadásul a német gázerőművek 2016-ban 46 százalékkal több áramot termeltek, mint az előző évben. Minél több megújuló kerül ugyanis a rendszerbe, annál több kiegyenlítőkapacitásra van szükség. Mondani sem kell, hogy a szén-dioxid-kibocsátás is ezzel arányosan évek óta nő, nem beszélve a gázfüggőség növekedéséről. Mindez igazolja a német számvevőszék kritikus megállapítását arról, hogy a megújulók fejlesztési programját eddig nem sikerült a berlini kormánynak összhangba hozni a klímavédelmi célokkal.
Ami pedig a képviselő asszony által dehonesztálóan említett World Energy Outlook 2016 előrejelzését, illetve az orosz közreműködéssel épülő atomerőműveket illeti, nem kell a Roszatom lobbistájának lenni ahhoz, hogy a tények ismeretében bárki belássa: a világ számos országa nem véletlenül tette le az atomenergia mellett a voksát. Sőt, az sem véletlen, hogy az atomenergetikai terület szakértői a világ bármely részéről elismerően nyilatkoznak az orosz technológiáról.
Paks II-höz hasonlóan, figyelve a maximális biztonságra és a világelső korszerű technológiára, nagyon sokan a piacon jelenleg elérhető, legkorszerűbb és igazoltan a legbiztonságosabb orosz VVER–1200-as blokkokat választják. Ilyen blokk épül például Finnországban is, itt ráadásul még részesedése is van a Roszatomnak az erőműben.
Érdekes, de ott mégsem vádolja senki sem a finn kormányt kóros Putyin- és oroszfüggőséggel meg azzal, hogy a finn kormányfő lett a térség legtehetségesebb Putyin-tanítványa és ölebe!
Szakemberként még 2014 tavaszán kiszámoltam és publikáltam, hogy képviselő asszony és társai állításaival szemben versenyképes lesz a Paks II által termelt áram ára, és a projekt megtérül, amit most az EU is elismert. Ezek a kőkemény tények a képviselő asszony sokadjára ismételt üres szólamaival szemben.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
Forrás: magyaridok.hu
