A szélerőművek ügyében – melyről korábban már írtunk – a napokban a Miniszterelnökség is megszólalt, mi pedig már nagyon vártuk az észérveket: miért is üzent hadat a szélnek a magyar kormány?
Sajnos nem lettünk sokkal okosabbak.
A Népszabadság utolsó számában jelent meg egy interjú (kivonat az Indexen olvasható) Csepreghy Nándorral, a Miniszterelnökség államtitkárával, aki megerősítette, amit a szeptember közepén hozott kormányrendeletekből már erősen sejthettünk: „a szélenergiának nincs helye a magyar energiarendszerben”. Ezt az alábbi indokokkal „támasztotta alá”:
- 1. A szélre jellemzően délután és este lehet számítani – olyankor, amikor az áramigény eleve alacsony.
- 2. Szélerőműveket ott érdemes építeni, ahol a szélviszonyok lehetővé teszik sok szélkerék egy tömbben való telepítését, Magyarországon pedig ilyen hely alig akad.
- 3. Egyetlen erőműnek másfél négyzetkilométer a területigénye.
- 4. A szélerőműpark fejlesztése olyan járulékos beruházásokat tenne szükségessé, amelyek mindent összevéve már nem tennék kifizetődővé a bővítést.
Vegyük sorra a pontokat röviden:
1. „A szélre jellemzően délután és este lehet számítani – olyankor, amikor az áramigény eleve alacsony.”
Ez egy nagyon érdekes felvetés, amelyhez hasonlóval annó még L. Simon László véleménye kapcsán találkoztunk („nem jó a napenergia, mert éjjel nem süt a nap”). De vajon tényleg úgy áll a helyzet, ahogy az államtitkár úr állítja?
Az alábbi ábra azt mutatja, hogy 2015-ben a nap órái szerint mikor mennyi volt a szélenergia össztermelése Magyarországon. Látható, hogy a különbségek nem túl nagyok, és a minimum még a villamosenergia felhasználásának csúcsa, azaz dél, illetve a délutáni / esti órák előtt van.
A lenti ábrán 20 pont látható: minden pont az év óráinak egy olyan csoportjára vonatkozik, amikor a villamosenergia felhasználása egy adott tartományba esett. Az első ponthoz tartoznak a legnagyobb villamosenergia-felhasználáshoz tartozó órák (a téli és a nyári csúcsból is), a másodikhoz a második legmagasabb értékekkel rendelkező tartomány és így tovább. A legalacsonyabb felhasználáshoz tartozó órák a huszadik ponthoz tartoznak. A 20 szegmens kialakítása úgy történt, hogy a legnagyobb és legkisebb villamosenergiai-igény közötti tartomány oszlik fel 20 egyenlő részre.
Ha igaz lenne az az állítás, hogy akkor van széltermelés, amikor kicsi az igény, akkor egy emelkedő függvényt kellene látni. Ehelyett az látjuk, hogy a legnagyobb és a legkisebb felhasználás idején alacsonyabb a termelés (ezekbe a szegmensekbe aránylag kevés óra tartozik), míg a többi szegmensben aránylag egyenletesen oszlik el a széltermelés, mindenhol 20-25% közötti értékekkel.
2. „Szélerőműveket ott érdemes építeni, ahol a szélviszonyok lehetővé teszik sok szélkerék egy tömbben való telepítését, Magyarországon pedig ilyen hely alig akad.”
Észak-nyugat-Magyaroszágon már ma is egy tömbben helyezkednek el a szélerőművek, és kihasználtságuk az egyik legjobb nemzetközi összehasonlításban is:
A hazai szélerőművek egyelőre igen jól teljesítenek: az évi átlagos kihasználtságuk 22-26% körüli.
3. „Egyetlen erőműnek másfél négyzetkilométer a területigénye.”
A National Renewable Energy Laboratory több száz szélturbina-farmot vizsgált, és már 2009-ben arra jutott, hogy 2-10 MW helyezhető el négyzetkilométerenként. Tehát ez akár 4-5 turbinát jelent km2-re vetítve.
4. A szélerőműparkok fejlesztése olyan járulékos beruházásokat tenne szükségessé, amelyek mindent összevéve már nem tennék kifizetődővé a bővítést.
A hazai villamosenergia-rendszeren mindenképpen szükség van jövőbeli járulékos beruházásokra, többek között Paks II kapcsán is. Azonban az valóban kérdéses, melyik esetben nagyobb a beruházás összvolumene, és mindez mennyibe kerülne? Sajnos mi erről nem láttunk hivatalos kormányzati számításokat, mindenesetre a MAVIR egy több éves tanulmánya szerint a hazai energiarendszer 750 MW szélturbina-kapacitást egyelőre gond nélkül tudna integrálni.
Tehát akkor merről fúj a szél?
Forrás: energiaklub.hu
