Kínában felfüggesztették a nagy volumenű napenergiás erőművek állami támogatását, ami azt jelenti, hogy az eszközgyártókon marad majd az eszközök egy része. A kereslet-kínálat átalakulása azonban jó hír a globális piacnak: a felhalmozódott készletek miatt felgyorsul a szolárpanelek árszintjének zuhanása.
A napenergia terjedésének három kulcsfontosságú piaca jelenleg Kína, India és Japán. A következő öt évben e három országban lesz a legdinamikusabb ennek az energiafajtának a térhódítása. Ázsia ezzel 50 százalékot fog kiharapni a globális kapacitásból 2023-ra, állítja a gtmresearch elemzése.
Belassul Kína
A kínai Energiaügyi Minisztérium a közelmúltban úgy döntött, hogy leállítja a nagy volumenű, közműjellegű – tehát nem egyedi, háztartásokban működtetett – napenergia-infrastruktúrák létesítésének állami támogatását. A szolárparkoknak tehát állami segítség nélkül kell megállniuk a lábukon a piacon.
Mi következik ebből? Hogy a nagy igényre felkészült eszközgyártókon rajta marad a készletük egy része, s ők nagy valószínűséggel árengedményes akciókkal akarnak majd megválni készleteiktől. A kereslet-kínálat egyensúlyának módosulása tehát felgyorsíthatja a szoláreszközök árszintjének amúgy is évek óta tartó zuhanását.
A fél világ lehagy minket napenergiában
Eközben Európában és Észak-Amerikában stabil marad a napenergiás infrastruktúrák bővülésének üteme. Az öreg kontinens nagyjából 12 százalékkal részesedik majd, Észak-Amerika 16 százalékkal. De nemcsak a Távol-Keleten gyorsul fel a szolárkapacitások növekedése, hanem a Közel-Keleten is. A régió arab országaiban azzal számolnak szakértők, hogy megháromszorozódik a napenergiás kapacitás. Jelenleg 3 százalékot tudnak magukénak, 2023-ra elérik a 9 százalékot. Dél-Amerika 7 százalékra növeli részesedését.
A kínai visszaesést bekalulálva a gtmresearch úgy becsüli, a napenergiás eszközök globális kapacitása 2023-ra éri el az 1 terrawattot. A szél- és a napenergia együttesen már 2017-ben meghaladta ezt az értéket, állítja a BNEF nemrég kiadott jelentése. Kínában évente nagyjából 20-25 gigawattos új kapacitást fognak üzembe helyezni a korábbi 30-40 gigawatt éves volumenhez képest. Vagyis 2023-re Kína kapacitása 141 gigawattal bővül, míg a minisztérium támogatáspolitikájának változása előtt ennél jóval több, 206 gigawatt volt valószínű.
Olcsóság, mint ösztönző erő
De térjünk vissza a kínai minisztérium döntésére. Ugyan Európa már nem a legnagyobb játékos, a megjósolt árcsökkenés hatásai legkorábban 2019-ben érezhetők majd mifelénk, s ez felélénkítheti az új szolárfarmok építését az unión belül. (Az újonnan bevezetett védővámok miatt az USA-ban és Indiában aligha lesz érezhető ez az áresés.)
Ehhez még azt is hozzá kell kalkulálni, hogy az EU-nak teljesítenie kell a 2020-ra kitűzött részarányt, amivel a megújulók részesednek az energiamixben, s amelyik tagországban nem jár közel a célhoz, ott hirtelen az utolsó pillanatban pótolhatják a lemaradást. Nemrég fogadták egyébként el a 2030-as célszámot: addigra az uniós energiaellátásban 32 százalékot kell elérniük a megújulóknak. 2019 után az új megújuló energiás infrastruktúrák üzembe helyezése évente nagyjából 120 gigawatt körül alakul majd.
Forrás: piacesprofit.hu
