Merre tart most a fenntarthatóság

Share Button

chikansplanet_20160608_merre_tart_most_a_fenntarthatosagMintegy tíz évvel ezel?tt, ha valaki azt mondta volna, hogy 2016-ban Magyarország energiatermelésének körülbelül 10 százalékát megújuló energiaforrások biztosítják, legtöbben megmosolyogtatónak tartották volna a kijelentést. Épp ilyen furcsának t?nt egy-egy, szokatlanul halk elektromos autó felbukkanása az utakon. Svante Arrhenius svéd származású tudós már 1896-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a nagy mennyiség? szén-dioxid-kibocsátás globális felmelegedéshez vezethet; kár, hogy megállapítását majd száz esztend?vel kés?bb kezdték komolyan venni. Valami elindult néhány évtizede a fenntartható gondolkodásra való nevelés útján. Például, egy friss hazai felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek negyede hajlandó lenne kicsivel többet fizetni azért, hogy kevésbé környezetszennyez? eljárással el?állított elektromos áramot kapjon, de vállalati szinten is hangsúlyos a megújuló energiaforrások használata az energiaigények biztosítása kapcsán, ezáltal pedig a károsanyag-kibocsátás csökkentése

1955-ben Gilbert Plass, amerikai fizikus kongatta meg a vészharangot azzal a megállapításával, hogy amennyiben egyre több szén-dioxid kerül a leveg?be, az megbolygathatja a légkör üvegházhatását – a földi energiamérleg fontos tényez?jét –, ami a számunkra kellemes éghajlatért felel. A múlt század nyolcvanas éveiben az éves középh?mérséklet növekedni kezdett, ami alátámasztotta, hogy a globális felmelegedés nem légb?l kapott elmélet. Akkoriban a környezetvédelmi civil szervezetek olyannyira felkapták a témát, hogy pillanatok alatt média-cirkusz alakult ki. Mindenhol olvadó jégsapkákat és árvizeket bemutató fotók keringtek. A hatalmas felhajtás körüli por azonban hamar elült, s mire az emberiség ténylegesen ráébredt, hogy óvni és védeni kell az ?t körülvev? szférát, sok id? telt el.

A károsanyag-kibocsátás jelent?s része az iparból és a közlekedésb?l származik. A századforduló el?tti ipart kevésbé jellemezte a fenntarthatóságra való törekvés, azonban ez a szemlélet fokozatosan megváltozott. A megújuló energiaforrások használata egyre kézenfekv?bb megoldást jelentett az energiatermelés szempontjából. A korábban luxusnak számító napelem mára sokak számára elérhet? árkategóriába került, a technológiai fejl?désnek köszönhet?en pedig a szélturbinák létesítési költségei is jóval alacsonyabbak lettek.

A megújuló energiaforrások felhasználására való törekvés azonban egyesek szemében egy megfoghatatlan téma. A zöld energia kiaknázásának lehet?ségét nem úgy kell elképzelni, hogy egyik pillanatról a másikra minden energiaigényt száz százalékban kizárólag széler?m?vek és fotovoltaikus létesítések fognak kiszolgálni, a környezetszennyez? fosszilis alapú er?m?veket pedig sorra lekapcsoljuk. A tiszta energiára való átállás egy hosszú folyamat, ezt pedig a Németországban történt esettel lehet érzékeltetni: a napokban jelentette be Európa vezet? ipari hatalma, hogy az újonnan épül? széler?m?-kapacitások számát mérsékelni kell az országban. A megújulóenergetika iparát nagy összegekkel támogató nemzet nem azért hozta meg a szabályozásról szóló döntést, mert csökkenteni szeretné a megújuló energia felhasználását; az új kapacitáslétesítések visszaszorításának oka a még kiépületlen (megújulóenergetika rohamos térhódítására felkészületlen, ezért még kevésbé alkalmas) áramellátó rendszer. Az újonnan telepített széler?m?vek új kapacitásokat jelentenének, azonban a villamosenergia-szállító rendszer nem lenne képes befogadni ennyi megtermelt energiát.

Nem Németország az egyetlen hely, ahol a még nem eléggé felkészült hálózat korlátozza a megújulóenergetikai kapacitásb?vülést, lényegében a globális energiaipar rászorulna egy nagyobb volumen? hálózatfejlesztésre. A hálózat befogadóképessége mellett más problémák is el?térbe kerülnek a megújuló energiaforrások felhasználása kapcsán. Mindig kritikus pont az alternatív er?forrásokat felhasználó er?m?vek esetében a méret. Hiábavaló a fenntarthatóságra való törekvés abban az esetben, ha például egy túl nagyra méretezett biomassza üzemhez naponta kamionok tucatja szállítja az alapanyagot. Ez esetben szó szerint nagyobb a folyamat füstje, mint a lángja; ha a szállítás során a nagymérték? károsanyag-kibocsátással nagyobb kárt okozunk, mint amennyit tennénk a környezetvédelemért egy megújulóenergetikai er?m? üzemeltetésével. Ha több a környezeti hátrány, mint amennyi el?nnyel járna, akkor visszafelé sül el a dolog. Ezen példa megoldása egy feltörekv? szektor, az elektromos közlekedés iparága lehet. Meglepve tapasztalom nap mint nap, hogy mennyi zöld rendszámos autó közlekedik az utakon. A hibrid és teljesen elektromos személygépjárm?vek elterjedésének folyamata a megújuló energiaforrások az energiaiparba történ? beépüléséhez hasonlítható: fokozatos, és egyre nagyobb volumen?.

A megújulóenergetikára történ? átállás egy hosszú és izgalmas történet, amelynek egyel?re nem látni a végkifejletét, azonban azt érezni lehet, hogy jó úton járunk. A Magyar Energetikai és Közm?-szabályozási Hivatal egy friss felméréséb?l kiderült, hogy a megkérdezettek negyede nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne akár öt százalékkal többet fizetni a megújuló energiaforrások felhasználásával el?állított elektromos áramért. Hazánkban jelenleg körülbelül 10 százaléka származik megújulókból a megtermelt energia mennyiségének. Ez közel 3200 gigawattórát jelent, az er?források közül pedig a biomassza, a szélenergia és a napenergia dominál. Az iparág fejl?dése folyamatos, az új METÁR (A megújuló és alternatív energiaforrásokból el?állított h?- és villamosenergia-átvételi támogatási rendszer, ami várhatóan 2017-ben lép hatályba) bevezetésével pedig akár robbanásszer? létesítési hullám is elképzelhet? a hazai energiaiparban, ezzel pedig lépést tarthatunk a globális megújulóenergetikai törekvésekkel.

Forrás: chikansplanet.blog.hu