A napenergia és a többi megújuló energiaforrás gyors terjedése világszerte szükségessé tette a villamos energia hálózati fejlesztésekre szánt beruházási összegek emelését. A megújulók betörése azonban egyre inkább maga után vonja az energiatároló megoldások megjelenését is, amelyekkel kombinálva pedig a tiszta energiaforrásokat akár a fosszilis csúcserőművek alkalmazása is feleslegessé válhat a jövőben. Kalifornia államban, ahol 2020-tól az új ingatlanok számára kötelezővé tették a naperőművek telepítését, máris elkezdődött az új megoldás éles viszonyok közötti tesztprojektje.
Kalifornia államban 2020. január elsejétől kötelező lesz napelemeket telepíteni az új építésű ingatlanokra az állami szakbizottság május 9-i döntése alapján. A rendhagyó szabályozás máris elindított egy újabb érdekes folyamatot: A naperőművek mellett háztartási energiatároló rendszereket is kínáló vállalatok ugyanis nagy offenzívába kezdtek annak érdekében, hogy akkumulátoros tárolóikat minél több otthonba telepíthessék. Ezek pedig együttesen hatalmas, a hálózati áram kiegyenlítését is szolgáló rendszer tartalékot képezhetnének.
Amennyiben a kötelező napelem telepítési előíráshoz kapcsolódóan sikerülne rendszerszinten is érzékelhető nagyságrendben új energiatároló rendszereket telepíteni, az jelentősen felgyorsíthatja az alapvetően még mindig 20. századi villamos energia hálózat átalakítását egy olyan átviteli hálózattá, amely akár milliónyi, akár áramot is termelő, illetve tároló ügyfél között továbbítja a villamos energiát. Így az ezáltal létrejövő új rendszer működése az egyirányú szolgáltatás helyett sokkal inkább az internetre fog majd hasonlítani.
A napenergia, valamint az energiatároló megoldások hazai hazai helyzetéről és lehetőségeiről első kézből tájékozódhatnak a Portfolio június 7-i konferenciájánakrésztvevői Bartal Tamástól, a Miniszterelnökség helyettes államtitkárától, illetve a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont szakemberétől, Beöthy Ákostól.
A háztartási napenergia termelő és tároló rendszerek összehangolt alkalmazása elméletileg még a csúcsidőszak alatti fokozott fogyasztás kielégítését szolgáló jellemzően gázerőművek alkalmazását is feleslegessé teheti. Pénzügyileg ugyan a világ legtöbb térségében egyelőre nem feltétlen versenyképes ez a megoldás, azonban egyre több régióban keresik az ehhez hasonló nem konvencionális hálózati megoldásokat, részben éppen a hagyományos infrastrukturális beruházások elkerülésére, részben a klímaváltozás elleni dekarbonizációs erőfeszítések részeként, mint például Puerto Ricóban.
Ilyen éles teszt folyik az egyesült államokbeli Vermont megyében is, ahol a helyi közmű 2000 háztartást tervez felszerelni energiatároló rendszerekkel. A fogyasztóknak havi 15 dollárjába kerül a tartalék vagy biztonsági áram biztosítása, amit tíz évre garantál a szolgáltató (előre is kifizethető egyben az 1300 dolláros ár). Cserébe hálózati kiszámíthatóságot kapnak, a szolgáltató pedig a nagykereskedelmi piacon az extra kapacitás értékesítésével igyekszik javítani az eredményességet.
Ilyen teszt zajlik a SunRun és a National Grid nevű brit cég közös vállalkozásában is, amelyek a terv szerint összességében 200 MW otthoni energiatároló kapacitást kívánnak integrálni a rendszerbe. A „közművesítés” a kivitelezők reményei szerint segíthet a vonatkozó szabályozási környezet megreformálásában is, éppen azért, mivel ezt a megoldást egyelőre a gyakorlatban alig alkalmazzák.
A naperőműveket és energiatároló rendszereket a háztartások számára értékesítő társaságok mellett a közműcégek is érdekeltek lehetnek a tesztek sikerében, így ugyanis az amúgy is elkerülhetetlennek tűnő dekarbonizáció hálózatfejlesztési költségei csökkenthetők. Ezek a költségek nagyrészt éppen a megújuló energia térnyerése, illetve a digitalizáció miatt évi 8 milliárd dollárról 21 milliárd dollárra nőtt a legutóbbi évtizedben az Egyesült Államokban. A technológia rendkívül gyors fejlődése miatt azonban egyfajta lassítás, illetve kivárás is megfigyelhető a társaságok részéről, akik érthetően nem kívánják felesleges kiadásokba verni magukat.
