Nehezen mérhető a pénzügyi eszközök hatása a megújuló projektekben

Share Button

Nehezen mérhető, mennyire hatékonyak a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot ösztönző pénzügyi eszközök az Európai Unióban – derül ki egy friss tanulmányból, mely a finanszírozás és az energetikai projektek közötti összefüggést vizsgálta. 

Bár lényegesen több pénzügyi eszköz áll rendelkezésre megújuló energiák és energiahatékonyság finanszírozására 2014-től 2020-ig, mint az előző hétéves támogatási periódusban, máig nem egyértelmű, mennyiben járulnak hozzá a különféle finanszírozási módok a fenti két terület fejlődéséhez – derül ki egy friss tanulmányból, melyet szerzői a héten ismertettek az Európai Unió Régiók Bizottságának ülésén. A hatékonyságot mérő elemzések ugyanis sokszor nem megfelelő mutatókat alkalmaznak, így nehéz egyértelmű következtetéseket levonni – mondta Fiona Wishlade, a tanulmányért felelős Európai Szakpolitikák Kutatóintézet munkatársa.

A támogatások hatását márpedig fontos lenne ismerni – a jövőbeni tervek miatt is. Az unió célkitűzései – legalább 20 százalékos megújuló arány és 20 százalékos energiahatékonyság javulás 2020-ra – komoly beruházást igényelnek. Az Európai Bizottság szerint előbbire évi 60-70 milliárd eurót, utóbbira évente 100 milliárd eurót kellene fordítani – mondta Wishlade.  Az ilyen jellegű programokhoz az Európai strukturális és beruházási alapok biztosítják a legtöbb forrást – tette hozzá.

Az energetikára fordított összegek mértéke az unióban nőtt az elmúlt években – így a hatékonyság és a megújulók támogatása is. Míg a 2007-2013-ig tartó időszakban 12 milliárd eurót, a kohéziós politika mindössze négy százalékát fordították energiával kapcsolatos projektek támogatására, 2014 és 2020 közötti időszakra tervezett támogatás már több mint 30 milliárd eurót, a teljes költés mintegy kilenc százalékát teszi ki.

A két időszakot összevetve nemcsak a végösszeg változott. A két területre (megújulók és energiahatékonyság) szánt pénzeket 2013-ig tíz országban költötték el, az aktuális időszakban már húsz állam pályázik az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság fejlesztését támogató pénzekre. Az előző hétéves ciklusban energiahatékonyságra más forrásokból is költöttek. Ennek eredményeképpen a rendelkezésre álló források kis hányadát tették ki a megújulókat és hatékonyságot finanszírozó pénzügyi eszközök – a pénzek túlnyomó része pályázati úton került a felhasználókhoz. 2013 év végéig 467 millió euró értékben fizettek ki megújuló és energiahatékonyságot javító projektekre pénzügyi eszközöket, a 2014-2020-as időszakra ezek finanszírozására összesen 3,7 milliárd eurót különítettek el.

Kevésbé jó hír, hogy a folyósítás lassú, 2015 végéig kevés pénz jutott el a felhasználókhoz. Sokan panaszkodtak, hogy a 2007-2013 időszakhoz képest az aktuális finanszírozási periódus negatívan változott. Több tagállam szóvá tette, hogy az Európai Bizottság nem ad kellő segítséget és magyarázatot ahhoz, hogy lehetne hatékonyabban felhasználni a forrásokat.  Válaszként több segédanyagot készítettek, s létrejött egy platform, mely az Európai Beruházási Bankkal együtt megfelelő segítséget nyújt. Sok a bizonytalanság a pénzpiaci közvetítők kiválasztásakor, s nem megfelelő az ún. off-the-shelf (kész/standard) modellek alkalmazása sem  –  mondta a szakember. A bonyolult szabályozás miatt sokan vonakodnak attól, hogy energiahatékonysági beruházásokra is pénzügyi eszközöket igényeljenek.

Még komolyabb probléma, hogy az alkalmazott pénzügyi eszközök és az egyes projektek közötti összefüggés nehezen mérhető. A pénzügyi eszközök hatékonyságának mérése, területtől függetlenül sem könnyű, ám energiahatékonysági és megújuló projektek esetében, melynek teljesítménye szintén nehezen számszerűsíthető, még nagyobb kihívást jelent – mondta Wishlade. Sokszor a projektek és a finanszírozás időbeni lefutása sem egyezik, s ez sem könnyíti meg az elemzők dolgát – tette hozzá.

Sok elemzésből nem derül ki, hogy jól működik-e egy projekt, vagy nem látni, milyen hozzáadott értékkel bír. Észtországban például a mutatók/eredmények nem ösztönöztek további beruházásokra. Fontos lenne mérni a beruházások életminőségére gyakorolt pozitív hatását is, a jelenleg használt teljesítménymutatók azonban ezt nem tükrözik – mondta Wishlade. Az Egyesült Királyságban előnyt élveztek az innovatív projektek, ám a standardizált indikátorok ezt sem mutatták ki. Ezért mennyiségű mutatók helyett minőségi indikátorok alkalmazását javasolja a tanulmány a befektetések értékelésekor.

A szerzők szerint fontos lenne még, hogy a pénzügyi eszközök és a projektek időben egymástól függetlenül is működhessenek. Lehetővé kell tenni, hogy egy adott eszközt a következő finanszírozási periódusban is alkalmazhassanak, s ne kelljen mesterségesen lezárni a projekt végén. A jogszabályi környezet stabilitása szintén fontos lenne a hosszabb távú tervezéshez, befektetéshez – hangsúlyozta Wishlade. A projekteket fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve kell megvalósítani, s nyitottnak kell lenni új beruházási stratégiák iránt. Baj az is, hogy sokszor nemcsak a tagállamok között, hanem a tagállamokon belül sem osztják meg a korábbi időszakban szerzett pozitív tapasztalatokat – ezen is változtatni kellene, mert akadályozza a fejlődést – mondta.

Végh Zsófia | Forrás: NRGreport