Welcome to Magazine Premium

You can change this text in the options panel in the admin

There are tons of ways to configure Magazine Premium... The possibilities are endless!

Member Login
Lost your password?

Nem akkora durranás az elektromos autózás, de vannak, akik hatalmasat kaszálnak vele

Share Button
Nem a nagy gyártók nyernek igazán az elektromos autók terjedésén, hanem az akkumulátorkészítők beszállítói. Soha ennyire nem volt kelendő a lítium és a kobalt, de a palládium is egyre értékesebb.

Két évvel ezelőtt, amikor az ENSZ párizsi klímacsúcsán a károsanyag-kibocsátás és a fosszilis anyagok felhasználásának visszaszorításáról döntöttek a világ országai, kevesen gondolták, hogy valóban elindul egy lavina. A szén-dioxid-termelés elleni harcnak az első áldozatai már szinte biztosan a dízelautók lesznek: egyre több fejlett gazdaság kormánya dönt arról, hogy kitiltja őket az utakról. Franciaország és az Egyesült Királyság például már arról döntött, hogy ha egy mód van rá, 2040-től nem engedi, hogy hagyományos meghajtású – dízel vagy benzines – új autókat adjanak el.

Míg Donald Trump elnökké választása óta az Egyesült Államok mindent megtesz a szénhidrogének megtartásáért az energiatortában, addig a korábban minderre fittyet hányó Kína is beleállt a klímavédelembe. Első lépésben Peking is a hagyományos üzemű autókat tiltaná ki az utakról: 2019-től már 10 százalékkal növelnék az elektromos meghajtású járművek arányát az új eladások között.

Nem az autógyártók az igazi nyertesek

Ahhoz, hogy így alakuljanak a folyamatok, kellett az is, hogy Elon Musk, a Tesla vezére olyan jól adja el a jövőképét, hogy az a fogyasztóknak is trendi legyen. De hiába emelkedtek az elektromos autókat gyártó vállalat részvényei 66 százalékkal az év eleje óta, valójában a Tesla még most sem számít különösebben jó befektetésnek a tőzsdén, több minősítő is bóvlinak tartja a papírjait, mondván nem várható, hogy a cég az elkövetkező években osztalékot fizetne a papírjaira. Vagyis nem is akkora nyertese az új időknek, mint azt sugallja magáról.

Igazán azok gazdagodnak meg most, akik az akkumulátor-gyártókba fektetnek be, vagy az ezeket ellátó bányákba. Az elmúlt egy évben óriásit ugrott a lítium és a kobalt árfolyama is. Ráadásul már most is jóval nagyobb a kereslet ezekre, mint a kínálat – írja összefoglalójában a Quartz.

Emellett az sem jár rosszul, aki palládiumba fektet, mely az egyre szigorúbb környezetvédelmi előírások miatt került előtérbe. A nemesfémet robbanómotorok katalizátoraiban használják, a nagy autógyárak dízelbotrányai miatt ezért a korábbinál többre van szükség belőle. A palládium 2016 vége óta folyamatosan drágul, most már 2001 óta először unciánkénti ára magasabb a platináénál is. Pénteken 927-930 dollárért kereskedtek vele a világon. Viszont a fém árfolyamának szárnyalása ideiglenes – ahogy arról korábban írtunk – hosszútávon, épp az elektromos autók terjedése miatt feleslegessé válhat a palládium.

Lítium, a bombabiztos befektetés

A Benchmark Mineral Intelligence piaci felmérése szerint 2015 óta 200 százalékkal nőtt a lítium ára, pontosan azért mert egyre több akkumulátor készül a világon. Az áremelkedés pedig megállíthatatlannak látszik a jövőben is: a kínálat alig bővül, miközben a kereslet folyamatosan nő.

A jelenlegi tonnánkénti 9000-9100 dolláros ár az év végére könnyen meghaladhatja a 10 ezer dollárt is. Aggasztó, hogy számottevő új lelőhelyekre nem bukkantak az elmúlt 10-20 évben, a készleteket pedig 2008-ban csak 13 millió tonnára becsülték. A vezető kitermelők Chile és Argentína, valamint az Egyesült Államok. De egyik országban sem fokozható már a bányászat a nehéz hozzáférhetőség miatt.

Egy jelentős bányafejlesztés mégis elindult: a kínai Tianqi Lithium és az amerikai Albemarle közösen a duplájára növeli a kitermelést az ausztráliai Greenbushes lelőhelyen. Az 578 millió dolláros beruházással az ausztrál kormány állításai szerint a jövőben itt realizálódhat a világ lítiumtermelésének 30 százaléka.

Instabil országokra szorulva

Egy másik fontos nyersanyag, a kobalt elérhető mennyisége még inkább meghatározza a termelési volument. A ritka fém tonnánkénti ára jelenleg 58 000-59 000 dollár között mozog. Kiindulva abból, hogy év eleje óta 80 százalékkal drágult, december végére majdnem biztos, hogy 60-61 ezer dollárnál is többe kerül majd.

De az sem lehetetlen, hogy teljesen elszáll az ára: a világ kobaltkészletének 60 százaléka Kongóban van, a maradék nagyobbik részén pedig a Közép-afrikai Köztársaság és Zambia osztozik. Ezek viszont olyan fejlődő országok, amelyekben évtizedek óta polgárháborúk és békés időszakok váltják egymást. Rossz hír, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságból az ENSZ az elmúlt időszakban forrongásokat jelentett, több tömegsírt is találtak. Egyre több nagy vállalat – például az Apple és a Tesla – is próbál más beszállítókat találni, az egyetlen alternatívájuk viszont Kanada, ahol jóval költségesebb a kobalt kitermelése.

Van két csodacég

A részvénypiacokon két cég is nagy hasznot húz a világ lítiuméhségéből: a chilei Sociedad Quimica y Minera (SQM), és az amerikai Albemarle is. Előbbi papírjait 110, az utóbbiét 70 százalékkal magasabb árfolyamon jegyezték október elején, mint január 1-én.

Az Albemarle a közeljövőben több termelésélénkítő beruházást is végrehajt majd – köztük a már említett nyugat-ausztráliai kapacitásnövelést. A vállalat az idei évre 2,90 és 3,05 milliárd dollár közötti nettó árbevételt vár, az egy részvényre jutó eredménye pedig 4,20 és 4,40 dollár között lehet – a cég harmadik negyedéves beszámolója szerint.

Az SQM is Ausztráliában terjeszkedne: az eddig csak Dél-Amerikában jelenlévő cég idén júliusban döntött arról, hogy 110 millió dollárral betársul a Mt. Holland bányaprojekt finanszírozásába. Ez viszont hosszabb távú befektetés, mert a kitermelés itt csak 2021-ben indulhat el.

A címlapképen egy kongói kobaltbányász látható. Forrás: AFP PHOTO/Federico Scoppa.

Tags:



Hirdetés