Nyolcezermilliárdos üzletbe nyúlhat bele Magyarország – A kínai napenergia hídjává válhatunk

Share Button

Monumentális, 5000-8000 kilométer hosszú villamos energia távvezetékkel kötné össze Európát és Kínát egy új terv. Az egyelőre hangúlyozottan hipotetikus tervek és forgatókönyvek célja európai nézőpontból az lenne, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiaknázza az óriási kínai és közép-ázsiai – elsősorban megújuló, tiszta – energia potenciált. Ugyanakkor a 15-28 milliárd eurósra becsült összköltségű projekt ki nem mondott célja Európa Oroszországtól való energiafüggőségének csökkentése is. Az Európai Unió tudományos kutató központja, az EU Joint Research Centre (JRC) által készített tanulmány három potenciális útvonalat jelöl ki a hálózatokat összekötő távvezetékek számára, amelyek közül két verzió Magyarországot is érintené.

Az európai és kínai villamos energia hálózatok összekapcsolásának terve először az európai gazdasági terjeszkedés lehetőségeit intenzíven vizsgáló Kína részéről merültek fel még 2016-ban, az Új Selyemút terv, illetve a Selyemút Gazdasági Övezet koncepció részeként. A kínai megfontolások elsősorban az ipari többletkapacitás és a felhalmozódó mérnöki tudás lehetséges exportálásán alapultak.

Az elgondolást először az EU tudományos kutató központja, az EU Joint Research Centre (JRC) vizsgálta mélységében. Az átfogó tanulmány szerint az európai és kínai villamos energia rendszerek összekötésének költségei valahol 15 milliárd euró és 28 milliárd euró között alakulhatnak, a végül kiválasztott útvonal – annak hossza, a vízalatti szakaszok, a terep nehézsége, illetve az érintett konfliktuszónák – függvényében. Általánosságban azonban még a legalacsonyabb költségű szakaszokon is körülbelül 2 millió euróra jön ki a felsővezeték kiépítésének költsége kilométerenként.

A jelentés szerint a víz-, nap- és szélenergia mind életképes opciót jelent Közép-Ázsia számos országában, az államok viszonylag alacsony népsűrűségére tekintettel pedig a kapacitásokba és infrastruktúrába történő beruházások energiaexportőrré tehetik a régiót, nem mellesleg a Párizsi Klímaegyezmény keretében vállalt kibocsátáscsökkentési célok elérését is támogathatják. Tény, hogy például Kína Európánál gyorsabban telepíti a megújuló energiaforrásokon alapuló termelő kapacitásait, például a telepített fotovoltaikus napenergiás kapacitás 217-ben meghaladta a 100 GW-ot, három évvel a 2020-as cél előtt. Miután mindhárom útvonalváltozat számos időzónán haladna át, megvalósítása elvileg fokozná a kapcsolódó rendszerek rugalmasságát is, miután a rendszerterhelések a helyi időzónák függvényében természetszerűleg jelentős szórást mutatnak az érintett államokban.

A JRC tanulmánya azt sugallja, hogy az 5000 – 8000 kilométer hosszú átviteli kapcsolatot Kína építheti ki, tekintettel egyebek mellett az óriási infrastrukturális projektek terén szerzett tapasztalataira. Az ázsiai országban előrehaladott állapotban van az a tervezési folyamat is, amelynek célja az ország északnyugati részének összekötése az energiaintenzív keleti ipari központokkal és a déli nagyvárosokkal.

A három potenciális útvonal közül az első, legrövidebb „északi” változat Kína megújuló energiaforrásokban gazdag észak-nyugati régiójából kiindulva, Kazahsztánon, Oroszországon, Ukrajnán és Lengyelországon keresztül érné el a német határt. Ennek a verziónak pozitívuma, hogy részben a már meglévő, felújítandó infrastruktúrára épülne, viszonylag sík terepen vezetne, Mongólia közelsége pedig egy bőséges szélenergia-forrás lehetséges bevonásával is kecsegtet. Az útvonal ellen szól ugyanakkor, hogy keresztülhaladna Ororszország nagy részén és Kelet-Ukrajnán. A politikai helyzet és a jelenlegi konfliktus azonban arra utal, hogy ez a verzió – egyelőre legalábbis nem megvalósítható. Az is megkérdőjelezi a változat életképességét, hogy Oroszország vélhetően nem érdekelt a projekt engedélyezésében, mivel az jelentősen mérsékelhetné Európa orosz gázfüggését.

Az európai függőséget persze maga az EU-Kína villamos energia összeköttetés is növelheti, és egyfajta politikai eszköz is lehet elsősorban az ázsiai ország kezében, amennyiben a kapcsolat szabályozása és kezelése nem megfelelően történik – figyelmeztet a JRC.

A második számú, „centrális” változat a Kaszpi- és a Fekete-tengert átszelve halad át Oroszországon és Ukrajnán, és több, jelentős tiszta energia potenciállal rendelkező területen. A tenger alatti kábelek, a több ország jelentette extra szabályozói-engedélyezési terhek, valamint a hosszabb útvonalból következő nagyobb hálózati veszteség azonban ezen verzió ellen szól. Ez az útvonal Magyarországot is átszelné Dél-Kelet – Észak-Nyugat irányban, mielőtt elérné az osztrák határt.

A harmadik, egyben leghosszabb „déli” útvonal kiindulási pontja eltér a két előzőtől, ez ugyanis Kína dél-nyugati részéről kiindulva Mianmaron, Indián, Pakisztánon, Afganisztánon, Iránon és Törökországon keresztül érné el a Balkánt, ahol Bulgáriát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát és Magyarországot is érintené, mielőtt Ausztrián át a német határig jutna. Ebben az esetben a terep meglehetős kihívásokat jelentene, azonban a tiszta energia források is bőségesen beköthetők lennének. Az építés nem csak a vezeték tervezett hossza, de az érinteni tervezett országok infrastruktúrájának rossza állapota miatt is magasabb költségekkel járni, mint a fenti két változat esetében. Ezzel együtt, amellett, hogy a közös projekt összehozhatja és felértékelheti az érintett államokat, lökést adva gazdasági fejlődésüknek is.

A JRC nem foglal állást egyik változat mellett sem, azonban arra az esetre, ha a megvalósítás napirendre kerülne, általánosságban kiemeli: A megújuló energiaforrásra alapuló termelő kapacitásokat a lehető legnagyobb mértékben kell bevonni és becsatornázni a projektbe, a kereskedelmi előnyöket számításba véve, törekedve a konfliktusterületek elkerülésére. A beruházás azonban addig nem lehet életképes, ameddig Kína és az EU – a projekt két legfontosabb résztvevője – minden belföldön telepített megújuló energiás kapacitás termelését fel is használja, márpedig a következő években várhatóan továbbra is ez lesz a helyzet. Mindemellett, noha Kína érzékelhetően szorgalmazza az európai gazdasági kapcsolatok fejlesztését, megújuló energia termelése felhasználásakor az EU-val szemben továbbra is prioritás lesz számára saját ipara, városai, de még a környező országok ellátása is árammal.

A megaprojektre egyelőre Európa, illetve saját belső villamos energia rendszere sem áll készen, további jelentős feladatok állnak előtte a megújulók integrálása terén – véli a SolarPower Europe napenergia kereskedelmi szövetség, amely szerint az EU top prioritásának jelenleg a lokális villamos energia és közösségi energiaprojekteknek kell lennie. Az Európai Unió szakpolitikusainak kapacitásait jelenleg elsősorban a közösségi megújuló energia, energiahatékonyság és energiapolitika 2020 és 2030 közötti kialakítása köti le, és hamarosan a villamos energia piac reformjába is belevág.

A megújuló energia direktíva jelenleg is folyamatban lévő uniós tárgyalásainak tétje, hogy az Európai Parlament meggyőzi-e a Bizottságot és a tagállamokat az eddiginél ambiciózusabb, 35 százalékos megújuló-részarányról szóló 2030-as cél elfogadásáról. Ez az arány az EU átlagában teljesülne, az egyes országok ettől eltérő mértékű vállalásokat tehetnének adottságaik és stratégiájuk függvényében. Bár az energia- és klímaügyi biztosok, Maros Sefcovic és Miguel Arias Canete minimum 30 százalékot tart kívánatosnak, az Európai Tanács ugyanakkor továbbra a 27 százalékos célszám elfogadását támogatja. Az Euractiv értesülései szerint azonban az Európai Bizottság várhatóan hamarosan emeli az egyelőre hivatalosan 27 százalékos célszámot.

Noha most még nem tűnik valószínűnek, hogy a terv már a közeljövőben realizálódik, az esélyeket ugyanakkor javítja, hogy az EU több nagy, országokon és kontinenseken átívelő energia-infrastrukturális projekt kivitelezését támogatja, illetve kezdte már el. A vitatott, orosz gázt Németországba szállító Északi Áramlat 2 mellett ilyen beruházás a kaszpi térségből Európába irányuló Déli Gázfolyosó is, amelyet az Európai Beruházási Bank (EIB) is finanszíroz. Az EU pedig egyre nagyobb súlyt helyez a tagállamai közötti villamos energia összeköttetések fejlesztésére is, amit igazol, hogy a Franciaországot Írországgal összekötő tenger alatti villamos energia vezetéket is finanszírozza.

A magyar szerep

Magyarország projektben való esetleges részvételének feltételei egyelőre természetesen nincsenek kidolgozva. Bár mindhárom ismertetett útvonalterv végállomása Németország lenne, ami valószínűsíti, hogy a legerősebb európai gazdaságnak az áram disztribúciójában is nagy szerepe lenne, egy ilyen beruházás Magyarország érdekeit is szolgálhatná. A háromból két útvonalterv Magyarországot is érintené, vagyis tranzitországként nagy valószínűséggel szerepet kaphatunk a fejlesztésben, mindemellett az integrálódó európai árampiacra érkező többlet energia a magyarországi ellátásbiztonság fokozásához is hozzájárulhatna. Az ország áramfogyasztását jelentős, 30 százalék körüli mértékben importból fedezi, és bár az óriásvezeték ezen az arányon biztosan nem javítana, a kínálat növelése, illetve a forrásdiverzifikáció révén javítaná az ellátási helyzetet.

Forrás: portfolio.hu