A nukleáris energia súlya a jöv?ben csökkenhet az európai villamosenergia termelésben, a piaci környezet komoly kihívások elé állítja az atomer?m? beruházásokat, melyek több egybehangzó vélemény szerint sem tudnak a jelenlegi környezetben piaci alapon megvalósulni. Az említett nehézségek miatt szükséges a lehetséges kockázatok alapos áttekintése és megosztása a fogyasztók, az üzemeltet?k és a fejleszt?k között – olvasható a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont legutóbb kiadott jelentésében.
Komoly kihívások el?tt a nukleáris er?m?vek
A potenciálisan megépül? nukleáris er?m?veknek olyan piaci környezetben kell helyt állniuk, ami egyre több kihívás elé állítja ?ket. A zsinórtermel?k piaci szegmense folyamatosan sz?kül, a klímavédelmi szempontok és az alacsony határköltség miatt Európában tovább folytatódhat a megújuló energia térhódítása (2040-ig újabb 731 GW kapacitás létesülhet). Mindemellett a nukleáris energia el?nyei az egyéb fosszilis zsinórtermel? kapacitásokkal szemben sem egyértelm?ek. Az Európai Bizottság vizsgálata szerint 2030 el?tt egyetlen modellezett forgatókönyv esetében sem lehetett olyan CO2 egyensúlyi árat találni, ami mellett piaci alapon az új nukleáris er?m? beruházások megtérülnének.
A piaci kihívások mellett jól ismertek az atomer?m? beruházások további lényeges kockázati elemei is, mint a projektek során sok esetben fellép? id? és költségtúllépés. A nukleáris projektek közelmúltja nem volt sikertörténet – az elmúlt évtizedben mindössze 2 projekt indult az EU-ban -, a nehézségek ellenére mégis néhány uniós ország nukleáris beruházások mellett döntött az elmúlt id?szakban, vagy a közeljöv?ben tervezi ezt.
Mindezek láttán fontos kérdés, hogy milyen kockázatkezelési megoldásokkal, kockázatmegosztási modellekkel lehet az ilyen beruházások során fellép? bizonytalanságot csökkenteni, a turbulens piaci és finanszírozási környezetet kiszámíthatóbbá tenni.
Az értékesítési kockázatok kezelése
Az értékesítési kockázatok kezelésénél két modell látszik körvonalazódni, az egyik a brit Hinkley Point er?m? esetében alkalmazott küszöbár, ami egy rögzített id?tartamra (35 év) küszöbárat határoz meg (92,5 GBP/MWh). Amennyiben a piac ár ezt a rögzített árszintet nem éri el, a brit energiafogyasztók egy speciális tarifaelemek keresztül kipótolják az er?m? bevételét. Ha viszont a piaci árak magasabbak, a többletbevételt az er?m? egy alapba befizeti. Hasonlít ez a megújulóknál korábban alkalmazott kötelez? átvételi mechanizmushoz.
Ett?l eltér? megoldást választottak a finnek, ami az ún. Manka-la-modell. Ennek lényege, hogy az er?m? tulajdonosai lehet?séget kapnak arra, hogy a termelt villamos energiát közvetlen önköltségen megvásárolhatják az er?m?t?l. Mivel a nukleáris energia határköltsége alacsony, ez a módszer biztosíthatja a hosszú távú m?ködést, az persze nem garancia, hogy a projekt ki fogja termelni a beruházási összeget, de ez nem is elvárás.
Paks esetében nem beszélhetünk az említettekhez hasonló kockázatmegosztásról, a kormány szerint erre nincs szükség, mivel a projekt piaci alapon is megtérül.
A beruházási kockázatok kezelése
Az atomer?m?veknél kiemelked?ek a beruházási id?szak kockázatai, a kivitelezés megkezdése és az üzembe állás között átlagosan 7,8 év telik el Európában. Az ilyenkor fellép? két fontos kockázati tényez? a költség és az id?túllépés. Egy nukleáris projekt elhúzódása óriási mértékben ronthatja annak üzleti kilátásait. Ezen kockázatok kezelésére a projektek megrendel?i különböz? szerz?déses garanciákat építenek be a szerz?désekbe. A tervezett brit Hinkley Point C projekt a magánbefektet?kre hárítja a beruházási kockázatokat, a tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés kockázata is a fejlesztésben részt vev? befektet?ket terheli. A finneknél az újabb er?m? beruházásoknál szintén a magánbefektet?k viselik a kockázatokat, bár a modell itt kevésbé tiszta.
Paks esetében a tervek szerint a kormány projekttársasága bonyolítja le a beruházást, a kivitelezés id?szakára egy kulcsrakész szerz?dés hivatott biztosítani a védelmet. A titkosítás miatt ennek részletei nem ismertek. Érdemes megemlíteni, hogy ez önmagában még nem jelent garanciát, biztos védelmet, elég csak a finn Olkiluoto 3 er?m?re gondolni: a TVO egy kulcsrakész szerz?dést írt alá a kivitelez? Areva-Siemens konzorciummal. Mindezek ellenére a költségtúllépések nagyságrendje akár a 8,5 milliárd eurót is elérheti és legkorábban 2018 végére készülhet el a beruházás. A szerz?d? felek a Stockholmi Nemzetközi Választottbíróságon perelik egymást.
A m?ködési és finanszírozási kockázatok kezelése
A fentebb említett Hinkley Point-nál a m?ködési és finanszírozási kockázatokat is a magánbefektet?k viselik. A finneknél (Hanhiviki projekt) a kockázatok megoszlanak a projektet tulajdonló társaságok között. Paks esetében az állami üzemeltet? vállalat vállalja a kockázatok kezelését.
A brit és a finn er?m?veknél a finanszírozási hátteret (kezdeti és többlet költségek) a fejleszt?k/konzorciumi partnerek biztosítják, míg Paksnál az induló forrásköltség 80%-át, de legfeljebb 10 millió eurót államközi hitel keretében biztosít Oroszország. A szerz?dés nem tér ki az esetleges többlet források biztosítására. Itt is megfigyelhet? egyfajta kockázatmegosztás, de nem a magánbefektet? irányába, hanem a projekttársaságtól a hazai adófizet?k felé.
Forrás: portfolio.hu
