A paksi, de a törökországi és a finnországi atomerőmű-építés köré is nagyon hasonló módon sző hálót az orosz nukleáris ipar zászlóshajója, noha az sem biztos, hogy bármelyik külföldi ígéretét képes lesz beváltani.
Továbbra is az építési és a biztonsági kockázatot növeli az orosz állami atomerőmű építő cég, a Roszatom nem csak Oroszországban, de Finnországban, Törökországban és Magyarországon is. Erre jutott a Greenpeace most kiadott, 2014 után frissített és kiegészített jelentése.
Az eredeti tanulmány (A Roszatom kockázatai – Az orosz állami atomenergetikai vállalat zavaros ügyeinek és történetének bemutatása) megjelenése óta eltelt 3 év mérlege minden vizsgált atomerőmű-építési projektnél (Akkuyu, Fennovoima, Leningrád II., Novovoronyezs II., Belene) még zavarosabb helyzeteket talált. Mindez megerősíti a Greenpeace 2014 októberében tett eredeti következtetéseit: azt, hogy az ezen beruházások körüli pénzügyi, engedélyezési, nukleáris biztonsági és minőségbiztosítási aggályok végeredményben csak ráerősítenek a Paks II. projekt kockázataira. Mindarra, amit a jelenlegi magyar kormány és a Roszatom közös atomerőmű-beruházása, illetve az ebben egyre világosabbá váló politikai függőség rizikója is jelent.
Bele(gebed)ne(k-e)?
A részletesen tárgyalt Paks II. fejezete mellett a mintegy száz pontból álló hivatkozáslistával készült tanulmány igazi erőssége az, hogy kontextusba helyezi mindazt, amit az új magyar nukleáris erőmű építése körüli aggályokkal kapcsolatban sejteni lehet. Azt például, hogy mivel járhatna, ha Magyarország valamikor mégiscsak felmondaná a 10 milliárd eurós orosz hitelről szóló államközi szerződést – ahogyan azt a napokban Paks ügyében magát váratlanul reaktiváló Mártha Imre (az MVM volt vezérigazgatója) közölte. Ezt a partit a Roszatom már lejátszotta nemrég: amikor Bulgária 2012-ben felmondta a nukleáris projektet. Belene beszállítója a Roszatom lett volna, az elmaradt üzlet miatt az oroszok bíróságra mentek. Tavaly ősszel az ügy végére azzal került pont, hogy 620 millió euró kártérítést ítéltek meg az orosz cég számára kártérítés gyanánt – a már legyártott (de le nem szállított!) berendezésekért. A Roszatom a döntést követően azt követelte Bulgáriától, hogy még 2016-ban fizesse ki a teljes megítélt összeget.
Törököt fognak
Nem fikcionális sorvezető, sokkal inkább az orosz atomerőmű-építési expanziós törekvések állatorvosi lova a törökországi Akkuyu atomerőmű, ezért is érdemes a paksi döntésekhez, körülményekhez hasonlítani mindent, lépésről lépésre. A 2010-ben orosz–török államközi szerződéssel indított beruházás (mely a Paks II-be ígért VVER 1200 reaktortechnológiát, de teljesítményben a dupláját (4800 MW) tartalmazza) egy tengerpartra épülő erőműről szól, melyről csak 2016 decemberében derült ki, hogy az oroszoknak nincs ilyen irányú tapasztalatuk. A paksi atomerőmű-építő céghez (ASE Joint Stock Engineering Company) hasonló nevű Akkuyu NGS Electricity Joint Stock Company részvényei összesen hat Roszatom-leányvállalat tulajdonában vannak. És bár az eredeti terv az volt, hogy az oroszok megépítik, tulajdonolják és üzemeltetik is az atomerőművet, eközben a részvényesi körbe török cégeket vonnának be (úgy, hogy a Roszatom kezében 51 százalék azért biztosan maradhasson), de ez eddig egyáltalán nem sikerült.
Ennél nagyobb gond, hogy miután a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 2013-ban készült jelentésében csak a káoszt tudta rögzíteni a hatáskörök és felelősségi körök tisztázatlansága miatt, egy évvel később az illetékes török miniszter úgy hagyta jóvá az erőmű környezeti hatástanulmányát (éppen Vlagyimir Putyin 2014-es törökországi látogatásának idejére időzítve), hogy az eljárás még folyamatban volt, majd kiderült, hogy nem készült baleseti modellezés, nem foglalkozik a 60 évre tervezett működési időszak utáni teendőkkel (leszerelés, radioaktív anyagok elhelyezése stb.), ráadásul nincs a nemzetközi egyezményeknek megfelelő törvény sem az atomerőműhöz kapcsolódó felelősségvállalásról. Ez utóbbi azt eredményezheti, hogy atomkatasztrófa esetén is csupán 19 millió euró értékben vállalna felelősséget a cég – ennyi ugyanis a cég törzstőkéje. Akkuyu környezetvédelmi engedélyével szemben jelenleg 13 per van folyamatban.
Finn kortárs dráma
A török projekthez képes a finn Hanhiviki atomerőmű elsőre csupán széljegyzetnek tűnik: egy VVER-1200-as reaktor építését tervezik Pyhäjokinál, melyben a Roszatom csupán 34 százalékos tulajdonos, ráadásul 2013 decemberében megmentőként érkezett, miután a német E.On kiszállt az egész nukleáris iparból. Csakhogy azután, hogy az oroszok bevonultak a Krím-félszigetre, az óvatosabbá váló finnekre a Roszatom is megvillantotta a foga fehérjét. Az oroszok megpróbálták kijátszani a finn kormánynak azt a rendelkezését, mely az atomerőműépítésért felelős Fennovoima nevű cégben legalább 60 százalékos finn (vagy legalábbis az EU-ban bejegyzett szervezet) résztulajdonlást írt elő. Amikor azonban sürgősen európai uniós befektetőt kellett találni, mert a finn cégek rendre kihátráltak e „hazafias” kérésből (jellemző, hogy a csupán 0,1 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Kuopion Energia 2013 óta képtelen megszabadulni a részvényeitől), az utolsó pillanatban előkerült horvát cégről (Migrit Solarna Energija) gyorsan kiderült, hogy az szimplán Moszkva, illetve a Roszatom strómanjaként lépett volna a képbe.
Mindennek tetejébe az oroszok nem tudtak kellő számú szakembert állítani a szükséges dokumentáció előállítására, így a napokban a Fennovoima kénytelen volt bejelenteni, hogy a finn Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Hivatal (STUK) nem adott engedélyt az építkezés megkezdésére, mert elégedetlen a Roszatom terveivel. A STUK állítása szerint érdemben vizsgálni sem tudja a Roszatom által összeállított Hanhikivi-dokumentációt, mert az „hiányos vagy silány minőségű”. Ez legalább újabb egy év késedelmet jelent – az amúgy is már több éves éves csúszásba került projekt számára.
Nem lejt a hazai pálya
A Greenpeace jelentése rámutat arra is, hogy azok a projektek sem állnak fényesebben, ahol a Roszatom már érdemi építkezést is folytatott. Az oroszországi Novovoronyezs II. erőműben, ahol elsőként kapcsolták be a Roszatom új, VVER 1200-as reaktortípusát, három hónap után, 2016 novemberében vészleállást kellett elrendelni. Erről a Roszatom hat napig nem is adott hírt, és az ügyet megpróbálta a magyar sajtóban elbagatellizálni, ám a Paks II. reaktorpár prototípusát csak két és fél hónappal később tudták újra a hálózathoz csatlakoztatni. A még épülő Leningrád II. erőművel gyakorlatilag 2010 óta komoly problémák vannak; a feltárt hiányosságok között volt már tűzbiztonsági előírások figyelmen kívül hagyása, a megfelelő szennyvízcsatorna és a folyóvíz hiánya, de omlott már össze 14 méter magas támaszfal, és majdnem egyéves csúszást okozott az, amikor 2011 nyarán az építés alatt álló konténment 600-800 tonnás acélváza a már elkészült betonszerkezetre zuhant, ami miatt az egész építményt ki kellett cserélni. Újabb súlyos baleset történt 2015 júliusában is, amikor egy 70 tonnás védőcsőblokk mintegy 20 méteres zuhanást követően a leendő pihentető medencébe esett. Tavaly tavasszal az építési fővállalkozó (Titan 2 – mely az utóbbi években a Roszatom minden nukleáris erőmű építésénél megjelent) egyik munkatársa 49 oldalas jelentést hozott nyilvánosságra az építkezésen tapasztalt súlyos problémákról. A Titan 2 és a Roszatom tagadta a vádakat, a jelentést jegyző, több évtizedes tapasztalattal rendelkező Viktor Alejnyikov viszont, saját biztonsága érdekében, elhagyta Oroszországot.
Honnan lesz rá pénz?
A Roszatomot – hasonlóan a másik nagy orosz állami energiamamuthoz, a Gazpromhoz – szokás egyszerűen túl nagynak, túl gazdagnak és az orosz államba politikailag túl mélyen beágyazottnak tekinteni ahhoz, hogy vállalat gazdasági mutatóit és kilátásait egyazon mérlegen mérjék növekvő számú külföldi portfólióival. Pedig elgondolkodtató, hogy miközben az állami monopolcégnek idén márciusban már 49 országban volt valamilyen projektérdekeltsége (ezek összeértéke eléri a 126 milliárd eurót), a Roszatom valójában csak állami támogatásból tud megélni. Egy, a kormányzat számára készített jelentés szerint a fizetett jövedelemadó 2014-ben 102 milliárd rubel volt (~1,5 milliárd euró), miközben a vállalatbirodalom 151,5 milliárd rubelt (~2,2 milliárd eurót) kapott a központi költségvetésből. Mindez csak azért érdekes, mert a Roszatom majdnem 80 milliárd rubelt (~1,16 milliárd eurót) költött ekkor új reaktorok oroszországi építésére. Az ugyan jelenleg nem tudható, hogy az orosz költségvetés és a Roszatom viszonya mára hogyan változott meg, de az igen, hogy míg 3 éve a költségvetési deficit 300 milliárd rubel volt (~4,4 milliárd euró), az idén ez a mutató várhatóan meghaladja a 2740 milliárd rubelt (~40 milliárd euró) – vagyis a 3 évvel ezelőtti szint 9-szeresét. A 2030-ig projektekkel és tervekkel odahaza is jó előre betáblázott atomenergia-cég új vezetője, Alekszej Lihacsov ráadásul idén tavasszal egy interjúban megemlítette: 2020-ban megszűnik a vállalat állami támogatása. A többit ki-ki adja össze…
Forrás: paksameta.blog.hu
