Más tekintetben azonban kevésbé kedvező a helyzet. Az egyik legaggasztóbb helyzetben a szálló por szennyezettség tekintetében van Magyarország. Az OECD a népesség 2,5 mikron és annál kisebb átmérőjű porszennyezettségnek való kitettségét vizsgálta – ezen mérettartományban a szálló por már alig ürül ki a tüdőből, ezért különösen káros.
A WHO irányelve éves átlagban 10 mikrogramm/köbméternél, 24 órás kitettséget tekintve pedig 25 mikrogramm/köbméternél jelölte ki a határt. Miután azonban a kis méretű szálló por már rendkívül alacsony koncentrációban is negatív egészségügyi hatásokkal járhat, ezért a WHO nem határozott meg küszöbértéket, csak úgynevezett ajánlásokat jelölt ki.
A szennyezés zöméért, mintegy kétharmadáért a lakossági szilárd tüzelő felhasználás – tűzifa és egyebek… – tehető felelőssé. A csapnivaló hazai egészségügyi statisztikák szintén egyértelműen aláhúzzák a tiszta energiaforrásokra való áttérés fontosságát – nem elfelejtkezve természetesen a dohányzásról és egyéb tényezőkről, például a közlekedésről. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai szerint Magyarországon volt a legmagasabb, 27 százalékos a tüdőrák okozta halálesetek aránya a daganatos betegségekkel összefüggő összes elhalálozásban 2014-ben. Vagyis a klímavédelem mellett a közvetlen egészségvédelem szempontjai is a tisztább energiaforrásokra való minél előbbi áttérés fontosságát húzzák alá. Számos ország jelentős előrelépést ért el a természeti erőforrások fenntarthatóbb felhasználásában az elmúlt évekeben, érdemben csökkentve az egységnyi GDP megtermelése során légkörbe jutó szennyező anyagok mennyiségét. A folyamat ezzel együtt túlságosan lassú, és amennyiben az importált termékek és szolgáltatások előállítása során külföldön megvalósult emissziót is számításba vesszük, az összkép már kevésbé kedvező – derül ki az OECD adataiból. A szervezet „zöld növekedési jelentése” szerint míg a szén-dioxid-kibocsátást vagy az adóbevételeken belül a környezetvédelem arányát tekintve Magyarország teljesítménye a jobbak között van, a lakosság kis méretű szálló porszennyezésnek való kitettsége továbbra is az egyik legsúlyosabb Európában.
Más tekintetben azonban kevésbé kedvező a helyzet. Az egyik legaggasztóbb helyzetben a szálló por szennyezettség tekintetében van Magyarország. Az OECD a népesség 2,5 mikron és annál kisebb átmérőjű porszennyezettségnek való kitettségét vizsgálta – ezen mérettartományban a szálló por már alig ürül ki a tüdőből, ezért különösen káros.
A WHO irányelve éves átlagban 10 mikrogramm/köbméternél, 24 órás kitettséget tekintve pedig 25 mikrogramm/köbméternél jelölte ki a határt. Miután azonban a kis méretű szálló por már rendkívül alacsony koncentrációban is negatív egészségügyi hatásokkal járhat, ezért a WHO nem határozott meg küszöbértéket, csak úgynevezett ajánlásokat jelölt ki.
A szennyezés zöméért, mintegy kétharmadáért a lakossági szilárd tüzelő felhasználás – tűzifa és egyebek… – tehető felelőssé. A csapnivaló hazai egészségügyi statisztikák szintén egyértelműen aláhúzzák a tiszta energiaforrásokra való áttérés fontosságát – nem elfelejtkezve természetesen a dohányzásról és egyéb tényezőkről, például a közlekedésről. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai szerint Magyarországon volt a legmagasabb, 27 százalékos a tüdőrák okozta halálesetek aránya a daganatos betegségekkel összefüggő összes elhalálozásban 2014-ben. Vagyis a klímavédelem mellett a közvetlen egészségvédelem szempontjai is a tisztább energiaforrásokra való minél előbbi áttérés fontosságát húzzák alá.
A környezetvédelemmel kapcsolatos technológiai fejlődést tekintve is elmondható, hogy Magyarország még nem tartozik a klímaharc élmezőnyébe. 2011 és 2013 között átlagosan 21,7 ezer környezetvédelmi vonatkozású szabadalmi bejelentést nyújtottak be az országban, ami az összes bejelentésnek mindössze 7,8 százaléka volt – ezzel Magyarország a vizsgált országok között csak Kínát, Írországot, Törökországot, Izlandot és Costa Ricát előzte meg az OECD összesítésében.
A jelentés további kulcsmegállapításai:
- A 46 vizsgált ország közül Izland, Costa Rica és Svédország érte el a legnagyobb megújuló energia részarányt az energiamixén belül. A BRIICS országok (Brazília, Oroszország, India, Indonézia, Kína, Dél-Afrika) megújuló energia részaránya 14,8 százalék, az OECD-országoké pedig 9,6 százalék, míg azonban előbbi országcsoportban csökkent, addig az utóbbiban nőtt a részarány 1990 óta.
- A legnagyobb nyersanyag kitermelők Kína, az Egyesült Államok, India, Brazília, Dél-Afrika és Kanada. 1980 óta a globális nyersanyag-kitermelés több mint 200 százalékkal bővült, nagyrészt a nem-fém ásványok bányászata miatt.
- A városiasodással párhuzamosan a beépített területek OECD-szerte gyorsabban bővültek, mint a népesség. 1990-nel összevetve az épületek globálisan 30 százalékkal nagyobb felületet foglalnak el, nagyjából az Egyesült Királyság területének megfelelő mértékben bővülve.
- A légszennyezettség „veszélyesen magas” szinten maradt. Az OECD tagjainak kevesebb mint harmada teljesítette a WHO légköri finom részecskékre vonatkozó levegőminőségi határértékeit.
- Az innováció és zöld technológiák terén a 2000-es évek elején indult fellendülés növelte a termelékenységet és gazdasági növekedést, azonban 2011 óta az innovációs aktivitás az összes, a környezetvédelemmel kapcsolatos meghatározó technológia területén lassult. A zöld technológiák mintegy 90 százaléka az OECD-országokból ered, azonban a Kína és India hozzájárulása gyorsan emelkedik.
Forrás: portfolio.hu
