Az áramimport megszüntetése a kormány kiemelt célja – hangsúlyozta Lázár János a csütörtöki kormányinfón, ismét. Nem ez volt ugyanis az első eset, hogy a kormány részéről jelzés érkezett arra vonatkozóan, hogy Magyarországot önellátóvá kívánják tenni a villamos energia tekintetében. A kancelláriaminiszter már decemberben és januárban is arról beszélt: az a cél, hogy a magyar önállóság erősödjön az energetika terén. Ami a korábbiakhoz képest újdonságnak tűnik, az az, hogy a kabinet célkitűzései már meglehetősen konkrétak e téren: az áramimport arányát tíz éven belül szorítanák le 0 százalékra.
Az önellátó magyar villamos energia rendszer megteremtésének célját a kancelláriaminiszter a tervezett napelemes fejlesztések kapcsán említette, azonban korábban már felbukkant a kormányzati érvrendszerben a Paksi Atomerőmű tervezett új, 5. és 6. blokkjának megépítése mellett szóló érvként is. Az elsőre igencsak ambiciózusnak tűnő cél elhangzása apropóján érdemes körüljárni a helyzetet; honnan indulunk, van-e reális esélye a megvalósulásnak, és ha igen, milyen módon teljesülhet a cél.
A magyar energiafüggőséget nemzetközi összevetésben vizsgálva megállapítható, hogy az az Európai Unió átlaga fölött alakul. Míg a térségben Ausztria és Szlovákia általános – tehát nem csak a villamos energiára vonatkozó – függősége meghaladja a magyart, a szomszédos államok zöme kevésbé szorul rá a behozatalra áramellátása biztosítása során, mint Magyarország.
Atom és nap
A hivatalos, 2030-ig érvényes – még 2012-ben elfogadott – magyar nemzeti energiastratégiában még gondolatkísérlet formájában sem szerepel a kizárólag a megújulóra és az atomenergiára építő magyar energiaellátás terve, tavaly azonban érzékelhető változás állt be a kormányzati energiapolitikában, és Lázár János már arról beszélt, a kormány célja, hogy az atomerőmű biztosítsa a jövőben a hazai villamosenergia-felhasználás 50 százalékát, a fennmaradó részt pedig megújuló forrásokból, elsősorban napenergiából fedeznék. Érdeklődésünkre a kormányzati források akkor úgy fogalmaztak, az új tervek inkább a 2030-at követő időszakra vonatkoznak, és vélhetően e téren továbbra sem módosult az ütemezés.
Azt már a Paks 2 beruházás jóváhagyását követően tudni lehetett, hogy a magyarországi áramtermelés jelentősen meg fog ugrani az új blokkok termelésbe állítását követő és a régi blokkok lekapcsolását megelőző évekre kiterjedő időszakban. A hivatalos kommunikáció szerint a beruházás ugyan a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartását szolgálja, valójában azonban bővítését jelenti. A jelenlegi 2000 MW körüli kapacitással szemben az 5. és 6. blokk két 1200 MW-is blokkot állítana üzembe, vagyis a paksi nukleáris kapacitás 20 százalékkal emelkedne.
A beruházás közel kétéves késésben van az eredetileg tervezetthez képest, de az új 5. és 6. blokk így is üzembe állhat 2025, illetve 2030 körül. A régi négy blokk a 2030-as években áll le végleg, sorrendben 2032-ben, 2034-ben, 2036-ban és 2037-ben. A jelenleg mintegy 2000 MW hazai névleges nukleáris kapacitás az új 5. blokk belépésével 2025-ben 3200 MW-ra ugrik és 2030-ig ezen a szinten is marad. 2030-ban, amikor a 6. blokk is termelésbe áll, a magyar atomerőművi kapacitás eléri majd a 4400 MW-ot, ami egészen 2033 elejéig, a régi 1-es blokk lekapcsolásááig fenn is maradhat. Ekkortól 3900 MW lesz a paksi kapacitás, ami a régi 2. blokk kiesését követően 2035-ben 3400 MW-ra, majd 2037-re, a 3. blokk üzemen kívül helyezését követően 2900 MW-ra módosul. Az utolsó, 4. blokkot 2037 végén küldik nyugdíjba, vagyis 2038-tól már csak az új blokkok működnek majd Pakson, 2400 MW-os névleges kapacitással.
Jut is marad is?
A fenti számok alapján látható, hogy a paksi névleges kapacitás tehát a jelenleginek több mint másfélszeresére ugrik 2025-ben, és egészen 2037-38-ig nagyjából ezen a szinten is marad. Abban az elméleti esetben, amennyiben az ország végső villamosenergia-fogyasztása beállna a jelenlegi szinten, a nukleáris energia ezen az időszakon belül képes lenne a hazai fogyasztás mintegy 50 százalékát fedezni – a 30-as évek eleji csúcson pedig ennél akár jóval nagyobb arányban is. Mivel megépülése esetén Paks 2 várhatóan legalább olyan magas, 90 százalék feletti kapacitás-kihasználtság mellett üzemel majd, mint Paks 1, szinte borítékolható, hogy a hazai nukleáris energia termelés a 2030-as évek elején várható csúcs idején a jelenleginek több mint kétszeresére fog rúgni, ami még az alapeseti igénynövekedés esetén is elvben akár a teljes hazai fogyasztás 75 százalékát fedezhetné.
Ennek persze egyebek mellett az energiamix más elemeinek – elsősorban a megújuló energiaforrások – fejlesztése is feltétele, magyarán: hogy Paks 2 mellett más erőművek is épüljenek az országban. A hazai áramigény a Mavir alapeseti becslése szerint fokozatosan emelkedve 2030 után 50 Twh fölé fog kerülni, vagyis a jelenlegihez képest több mint 10 százalékkal bővülhet.
A következő években a földgáz szerepe továbbra is jelentős lesz majd a magyar villamosenergia-termelésben, a napenergia részarányában pedig jelentős bővülés várható. A napenergia körüli hazai állóvíz 2016 végéhez közeledve kavarodott fel, amikor a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalhoz (MEKH) decemberig összesen körülbelül 2000 MW névleges kapacitásról szóló napenergiás kiserőmű létesítésére vonatkozó KÁT-kérelem érkezett be, miután az átvételi rendszer változása valóságos rohamot idézett elő (KÁT helyett METÁR). Noha az engedélyekben foglalt kapacitásnak valószínűleg csak mintegy fele-harmada épül majd ki, ez is jelentősen, többszörösére emelné a magyar napenergia kapacitás. Tavaly a kérelmek száma visszaesett, idén ismét lendületesen indult az év e tekintetből. Mindellett az utóbbi hetekben a kormányzat részéről is új, konkrét bejelentések hangzottak el, ezek alapján például a mezőgazdasági termelők számára támogatást nyújtanak ahhoz, hogy 3000 darab, 0,5 MW-os napelemparkot létesítsenek országszerte, ami ugyancsak érdemben növelheti a hazai telepített kapacitásokat.
Magyarország villamosenergia-ellátása (Mavir)
Kell-e az önellátás?
Adódik a kérdés: miért kívánatos, hogy Magyarország képes legyen saját maga megtermelni az általa fogyasztott villamos energiát; de mindenekelőtt: célszerű-e egyáltalán az önellátásra való áttérés akkor, amikor számos fejlett ország, mint Németország vagy Japán, a magyarnál jelentősen nagyobb importarány mellett fedezi fogyasztását? Az önellátó áramtermelés mellett a legfőbb érvek a nemzetközi árkörnyezetnek és ellátási bizonytalanságnak való kiszolgáltatottság csökkenése. Előbbi két állam feldolgozóipara és magas életszínvonala miatt hatalmas mennyiségű áramot fogyaszt, azonban éppen a gazdaságuk megtermelt magas hozzáadott értékre tekintettel a megfizethető árú import elfogadható megoldás számukra.
A magyar kormányzati tervekben az iparfejlesztés hangsúlyos szereppel bír, és a várakozások szerint a lakossági áramfogyasztás is emelkedésre van ítélve, tekintettel a viszonylag alacsony bázisra és a folyamatban lévő technológiai forradalomra – így az elektromos autók terjedésére. Ami a magyar villamosenergia-ellátás régiós környezetét illeti, a szektorba érkező befektetések viszonylagos hiánya, valamint a Balkán vízenergia-függősége és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási jelenségek időnként olyan kapacitáshiányos helyzeteket eredményezhetnek a térségben, mint amilyen például tavaly januárban állt elő Magyarországon.
Mindez a hazai villamosenergia-ellátás erősítése mellett szól, de a fogyasztási igények kielégítésén túl az áramtermelés mint ágazat fejlesztésének célja önmagában is megállhat, amely akár egy új exportlehetőséget is nyithat az ország előtt. Ugyanakkor a fenti két ország példája azt mutatja, hogy enélkül is viszonylag jól el tudnak boldogulni még erősen iparosodott, Magyarországnál fejlettebb államok is.
Forrás: portfolio.hu
