A hivatalos magyar kormányzati energiapolitika szerint Magyarország felett nem fúj a szél. Nos, a valóságban éppen az van, hogy az egész EU arra jutott, hogy éppen ilyen erőművekből kell a legtöbbet építeni.
A múlt szombaton megjelent (jelek szerint az utolsó) Népszabadságban olvadható volt egy interjú Csepreghy Nándorral, aki miniszterhelyettesként a hazai szélenergia-hasznosítással kapcsolatban azt közölte: „a kormány úgy látja, a szélenergiának nincs helye a magyar energiarendszerben”. A hivatalos kormányzati policynek tekinthető kinyilatkozással kapcsolatban volna itt egy érv (csak a miheztartás végett):
Az EWEA (European Wind Energy Association – Európai Szélenergia Szövetség) adatai szerint ma a szárazföldi szélenergia a legolcsóbb zöldenergia-technológia Európában. Amellett, hogy éves szinten már 67 milliárd euró értékű energiát termelnek meg a szélturbinák, 255 ezer munkahelyet is jelentenek, és a szélfarmok „terméke” folyamatosan csökkenő költségek mellett termelődik, így az európai energiamixben az aránya folyamatosan emelkedik. Tavaly Európában az összes új erőmű 44 százaléka ezt az energiatermelési technológiát gyarapította, és a prognózisok szerint az irány olyan biztos, hogy a mostani, a fogyasztói mixben biztosított 11 százalékot 2030-ra 25 százalék fölé fogja repíteni – így az EU villamosenergia-szükségletének egyik gernicét a széler?m?vek adják majd.
A tényt, hogy a szélenergiában úgy befektetési, mint ellátásbiztonsági, innovációs és környezetvédelmi értelemben is van az országoknak keresni valója, rajtunk kívül mára szinte mindenki felismerte. A világ szeles kapacitása csak 2015-ben 31,5 Paksi Atomer?m? mérettel (63 GW) b?vült. Az így, összesen 433 GW kapacitással megtermelt áramot a szél a világban.
A legnagyobb méretű beruházások évek óta Kínában zajlanak, ahol a tavalyi 31 GW plusszal újabb lépést tettek a 2020-ra kitűzött 250 GW-os cél eléréséhez. Úgy is, hogy az ázsiai ország a „100-as táblát” csak 2014 végén hagyta el.
E téren az Európai Uniónak sincs szégyellnivalója: tavaly a tagországok összesen 12,8 GW bővülést produkáltak; a szélenergia aránya a dán termelésben meghaladta a 42 százalékot, de Portugáliában és Írországban is átlépte a húszat. Hozzájuk hasonlóan Spanyolország (19,6%), Németország (14,7%) és az Egyesült Királyság (10%) is nagyobb részben a tengeri (off-shore) platformokra támaszkodik, a világ változásáról sokat elárul, hogy az on-shore erősödésének köszönhetően Románia 2006 óta több mint 2900 MW szélenergiát csatornázott be a hálózati rendszerébe. Bulgária 14 MW-ról 690 fölé tudta emelni a tétet, Lengyelország a 150-es szintről jutott az 5000 MW-on is túlra.
Magyarország viszont – Csepreghy mondandójából látható – marad továbra is fekete lyuk a térképen.
Idehaza az elsők közt épült szélerőmű Ostffyasszonyfa határában. A Pannónia Ring melletti 78 méteres tornyot 2006-ban építették, a tetején azóta is egy 0,6 megawattos generátor dolgozik, így évente 300 háztartás áramszükségletét képes megtermelni. Tíz éve a településen tervből is, osztrák, német és magyar befektetői potenciálból is több volt az egyszeri építkezésnél. Végül mégis csak ez az egy torony maradt.
A szélturbina építését jegyző osztrák ImWind egyik vezetőjéhez, a grófi családból származó Johannes Trauttmansdorffhoz mára több mint 470 MW-nyi szeles erőműépítés kapcsolódik. Győr közelében is évekig próbált engedélyeket szerezni, ám miután 2010-ben ráunt a meddő várakozásra, az országhatártól néhány kilométerre, az osztrák oldalon épített meg két, egyenként több mint 40 toronyból álló szélfarmot. A térségben mért szélintenzitási adatok alapján mindkettő épülhetett volna a határ innenső oldalán is.
Forrás: hvg.hu
