Radikális forgatókönyvet ismertetett a Royal Dutch Shell a klímaváltozás megállítására. Az olajóriás szerint szerint a világnak 2070-ra kellene elérnie a karbonsemleges állapotot, vagyis gyakorlatilag nullára csökkentenie a globális szén-dioxid-kibocsátást azért, hogy teljesüljön a Párizsi Klímaegyezmény célja. Ehhez azonban a tanulmány szerint a jelenlegi erőfeszítések egyértelműen elégtelenek, az energiaátmenetet pedig minden tekintetben gyorsítani kell annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a katasztrofális mértékű klímaváltozás.
A társaság héten ismertetett „Sky” című kiadványa kizárólag arra fókuszál, hogy egy, a Párizsi Klímaegyezmény céljait teljesítő világot mutasson be. Magyarán, az olajtársaság egy olyan forgatókönyvet ismertet, amelyben a Föld országainak sikerül „jócskán” 2 Celsius-fok alatt tartaniuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez viszonyítva. A jelentés szerint a katasztrofális mértékű klímaváltozás elkerüléséhez a 21. század végéig maximálisan elfogadhatónak vélt 2 fokos felmelegedés akkor tartható, ha 2070-re a világ szén-dioxid-kibocsátási mérlege nullára csökken. A prognózis szerint eddigre jelentősen megcsappan majd fő terméke, az olaj iránti globális kereslet, miután a szállításban és közlekedésben az elektromos és a hidrogén hajtás dominanciája fog kialakulni. A jelentés hitelességét növeli, hogy azt egy nagy nemzetközi olajvállalat tette közzé, amelynek elvileg elemi érdeke a klímaváltozás fő okozójának tartott fosszilis energiafogyasztás fenntartása.
A jelenlegi erőfeszítések a Shell szerint egyértelműen elégtelenek a kívánt változás eléréséhez – legyen szó akár az energiahatékonysági előírásokról, a szén-dioxid kibocsátást terhelő adókról és kvótarendszerekről vagy a megújuló energiaforrások támogatásáról. Az energia- és természeti rendszerekben megfigyelhető változások egyidejű klímapolitikai cselekvést kívánnak meg, valamint az új technológiák tömeges telepítését, méghozzá elsősorban olyan közegben, hogy azok a lehető legerőteljesebben ösztönözzék a befektetéseket és az innovációt – állapítja meg a Shell.
A Shell által is ambiciózusnak nevezett szcenárió megvalósításához egymást kölcsönösen erősítő intézkedések komplex kombinációjára van szükség a társadalom, a piacok és a kormányok részéről a jelentés szerint, amelyek végrehajtását minél előbb el kell kezdeni:
- A fogyasztói gondolkodásmód megváltoztatása.
- Az energiahatékonyság javításának felgyorsítása.
- A szén-dioxid-kibocsátást árazó mechanizmusok hatékonyabbá tétele, a légszennyezés költségeinek beárazása az egyes termékek árába.
- Villamosítás.
- A tiszta megújuló energiaforrások szerepének növelés; a megújuló alapú energiatermelésnek a 2050-es években végképp „háttérbe kell szorítania” a fosszilis energiahordozókat.
- Míg 2020-ban kevesebb mint 50, 2070-re már mintegy 10 ezer nagy szén-dioxid-leválasztó és -tároló (ccs) üzemnek kellene működnie a világban.
- Az erdőirtások teljes megszüntetése és a mai állapothoz képest körülbelül Brazília nagyságú területtel növelni a globális erdőállományt.
Az egyes országok természetesen várhatóan nem egyszerre fogják majd elérni a kibocsátásmentes állapotot: a Shell forgatókönyvében míg Észak-Amerika vagy az már 2050-re nullára csökkentheti a karbonemissziót, addig a kevésbé fejlett térségekben ez csak a század későbbi részében várható. Legelőbb, 2045-re Svédország gazdasága érheti el a karbonmentes állapotot, a legtöbb európai ország ugyanezt csak 2060-ra érheti el. Sőt, lesznek olyan országok is, amelyek emissziós mérlege negatív lesz, vagyis összességében már hozzájárulnak majd a globális légköri szén-dioxid-koncentráció csökkentéséhez is, például a szén-dioxid-leválasztó és -tárolással kombinált fejlett biomassza technológia alkalmazásával. A zéró emisszió elérése bizonyos ágazatokban nehezebbnek ígérkezik, mint másokban: a repülés, hajózás, cementgyártás, a vegyipar bizonyos folyamatai, a kohászat vagy üveggyártás ma még nem vagy alig ismer alacsony karbonintenzitású megoldásokat.
Problémát jelenthet az is, hogy bizonyos ígéretes technológiák napjainkban mintha a stagnálás jeleit mutatnák, ilyen például a hidrogén alapú energiaellátás. Bár a 21. század elején a hidrogént még a szállítás-közlekedés jövőbeli üzemanyagként tartották számon, mára egyértelműen háttérbe szorította az akkumulátoros energiatárolással kiegészített elektromos hajtás. Az utóbbi időben azonban ismét több figyelem vetül a hidrogénre, mint amely egyfajta megoldást kínálhat az energiatárolás problémájára is. Ilyen, stagnáló technológia a bioüzemanyag is, amelynek korábban gyorsabb fejlődést jeleztek előre.
A mostani anyagot megelőzően a Shell már 2013-ban 2100-ig kitekintő előrejelzéseket publikált „Mountains”, valamint „Oceans” címmel, amelyben az energiarendszer várható változásait igyekezett modellezni. A korábbi, Mountains, illetve Oceans című elemzései azt a kérdést vizsgálták, hogy hogyan alakulhat a globális szén-dioxid-kibocsátás az aktuális folyamatok alapján (előbbi inkább egy szabályozói-politikai változások hajtotta trendként, utóbbi inkább piaci alapú megközelítésben vizsgálta a lehetséges kifutást. Ezek a prognózisok csak a század végére, a 22. század elejére teszik a zéró emissziós állapot elérését, ami nem lenne elegendő a Párizsi Klímaegyezmény céljának eléréséhez.
A korábbi prognózisokkal összevetve, a más metódus alapján készült Sky szcenárió értelemszerűen a megújuló energiaforrások arányának gyorsabb emelkedését tartja kívánatosnak, azonban még ez is jelentős fosszilis aránnyal számol az elsődleges energiaforrások között, még a század végén is.
A telepített (fotovoltaikus) napenergia termelő kapacitásoknak 2035-re el kell érnie a 6500 GW-ot. (A panelek körülbelül egy 100 ezer négyzetkilométeres, Magyarországnál valamivel nagyobb területet fednének le.) Ettől az időponttól kezdve 2070-ig minden évben további csaknem 1000 GW kapacitást kellene telepíteni a cél eléréséhez. Az egyes energiaforrások szerepe az ellátásban ma és egy kibocsátásmentes 2070-ben:
A Sky szcenárió szerint a világ olajfogyasztása 2025-ben fog tetőzni, majd néhány év stagnálást követően 2030-tól élesebb csökkenés következhet, így 2040-ben süllyedhet a jelenlegi szint alá. A főbb fosszilis energiahordozók fogyasztásának várható alakulása:
Az elektromos autók terjedése abban az esetben járulhatna hozzá a kívánt mértékben a klímacél megvalósításához, amennyiben 2025-re az árak tekintetében paritásba kerülnének a belső égésű technológiával. 2035-től pedig az értékesített új autók 100 százalékának elektromos hajtásúnak kellene lenni az EU-ban, az Egyesült Államokban és Kínában, míg a többi ország és régió szorosan követné őket. Bár a szállítási ágazat még a 2050-es években is kénytelen lesz dízelt is alkalmazni, azért ez a terület is elindul a megtisztulás felé a biodízel, a hidrogén és az elektromos hajtás révén. A fosszilis üzemanyagok globális fogyasztása a Shell szerint nagyjából megfeleződik 2020 és 2050 között, 2070-ig pedig összességében 90 százalékkal zuhan. A személygépjárművek üzemanyagmixének alakulása a Sky forgatókönyv szerint.
A világ áramigénye a jelenlegi 22 ezer TWh-ról körülbelül 100 ezer TWh-ra emelkedik majd várhatóan a század második felében, vagyis a villamosítási folyamatnak a jelenleginél szintén nagyobb tempóra kell kapcsolnia. Az évtizedenként 2 százalékpontos bővülést mutató historikus trendhez képest a Shell szerint legalább háromszor olyan gyorsan kellene elektrifikálni az energiaellátást. A folyamatban az atomerőművekre is nagy szerepet kellene bízni a jelentés szerint. A globálisan telepített nukleáris kapacitásoknak a 2020-as 450 gigawattról 1400 gigawattra kellene bővülnie 2070-ig. A villamosenergia-termelés energiamixének alakulása:
Amennyiben a világ országainak sikerülne a Shell forgatókönyve által sugalmazotthoz hasonló módon felgyorsítani az energiaátmenetet, 2100 körül a Föld légköri átlaghőmérséklete körülbelül 1,75 Celsius-fokkal haladja majd meg az iparosodás előtti szintet. A felmelegedés mértéke természetesen tovább korlátozható a jelentésben javasoltnál még ambiciózusabb intézkedésekkel, például az erdősítésekkel és az egyéb természetes rendszerek visszaállításával – teszik hozzá.
A Shell szerint az emberiségnek tehát napjainktól mindössze körülbelül 50 éve van arra, hogy radikálisan átalakítsa energiarendszereit, amelyek történetében egy évtized az iparág jellegzetességei miatt szinte csak egy szempillantásnak tűnnek. Az olajtársaság szerint a világgazdaság 2070-ig történő dekarbonizációjának célja semmiféle késlekedést, halasztást, hátrálást nem enged meg, sőt, a már kétségkívül folyamatban lévő energiaátmenetet minden tekintetben gyorsítaniuk kell a kormányoknak, szervezeteknek és társadalmaknak annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a katasztrofális mértékű klímaváltozás. Jelentőség tekintetében ezek közül is kiemelkedik az az elvárás, hogy a politika szigorú kibocsátáscsökkentési szabályokat léptessen hatályba.
Nem csak beszélnek róla
A tavaly napi 3,7 millió hordó olajegyenértékű szénhidrogént termelő Shell saját beruházási politikájának fókusza is változóban van. Tavaly októberben akvirálta a NewMotion nevű, e-töltő hálózatot működtető céget, emellett már néhány hidrogén-üzemanyagtöltő állomást is üzemeltet Európában és a tengerentúlon, de a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás területén is aktív kanadai és ausztrál projektekben is részt vesz, illetve a szélenergia felé is kacsintgat. A Shell a tiszta energiaforrások és technológiák terén kínálkozó üzleti lehetőségek meghatározására és kiaknázására önálló divíziót hozott létre. A cég nem csak a megújulók és a hidrogén felé nyit, de a legkisebb karbonlábnyomú fosszilis energiahordozó, a földgáz számára is nagyobb szerepet szánhat a jövőben portfoliójában – legalább is erre utal az, hogy a BG Group nevű gáztársaságot is megszerezte. A társaság 2035-ig 20, 2050-ig pedig összességében mintegy 50 százalékkal mérsékelné karbonlábnyomát, ami nagyrészt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését takarja. Ezt a célt részben a petrolkémiai termékek üzemanyagokkal szembeni részarányának növelésével kívánja elérni.
