Visszamenőleges adóztatás réme kísértette meg a hazai útépítő cégeket a héten, miközben hasonló nem várt kormányzati lépések már a hazai gazdaság több más szektorárnak szereplőjét is elérték az elmúlt időszakban. Az európai zöldenergia-szektor a válság óta szintén bővelkedett a nem konvencionális szabályozási lépésekben, aminek hatására a elindult a gondolkodás a piacon, hogy miként is lehetne kezelni ezeket a kockázatokat.
A héten újabb különadó ötlete került be a magyar közéletbe, miután internetes portálok egy olyan törvénytervezetet szellőztettek meg, ami szerint az útépítő cégeknek több évre visszamenőleg kellene árbevétel-arányos különadót fizetniük. Habár a kormányzati kommunikáció hivatalosan cáfolta, hogy a kabinet ilyen különadót tervezne bevezetni, az elmúlt évek adóztatási gyakorlatát figyelembe véve nem lenne meglepő, ha a közeljövőben valamilyen formában mégis megjelenne az útépítő vállalkozásokat sújtó különadó, főként, ha Brüsszel valóban elmarasztalja hazánkat a korábbi – útépítésekre vonatkozó – közbeszerzések miatt.
A kiszivárgott tervezetből a legtöbben azt emelték ki, hogy az több évre visszamenőleg sújtaná az érintett cégeket, és hogy az ilyen visszamenőleges adóztatást az EU-ban bizonyosan nem lehetne végrehajtani. Habár egy ilyen lépés életképessége valóban nem túl valószínű, de azért a hasonló „visszamenőleges jogalkotás” nem feltétlenül idegen az elmúlt évek Európájában, a zöldenergia-piacon például több országból lehetett hallani hasonló intézkedésekről.
Természetesen minden ilyen eset jogi szempontból eltérő, tehát e tekintetben nem érdemes párhuzamot vonni a mostani magyar fejleményekkel, de az azonos, hogy az érintett cégek a „visszamenőleges jogalkotással”jellemezték ezeket a kormányzati lépéseket, illetve az előidéző okok mögött is alapvetően rossz kormányzati döntések álltak: az érintett cégek az adott jogi kereteknek megfelelőn, illetve azok között igyekeztek érvényesülni.
Az európai zöldenergia-piacon az elmúlt években sok befektető megégette magát, miután a gazdasági válság elhúzódásával egyre több kormányzat jött arra rá, hogy a megváltozott pénzügyi-költségvetési helyzetében nem képes finanszírozni a korábbi ambiciózus megújuló-fejlesztési programját. A megújulók ugyanis Európa-szerte komoly állami dotáció mellett épültek, míg a nemzetközi tőke az „arany években” azt leste, hogy melyik ország nyújt kedvezőbb környezetet a nap- vagy szélerőmű-beruházásoknak.
Ebben a zöldfejlesztési versenyben történt meg például, hogy Csehországban alig két év alatt a paksi atomerőműnek megfelelő kapacitás épült ki napelemekből, ami hatalmas terhet jelent az ország számára. Spanyolországban óriási támogatások mellett épült ki egy alternatív erőművi infrastruktúra, amelynek fenntartása a mai napig nem rendezett ügy. És mindkét ország kormánya lépéskényszerbe került, és ez a lépés az időben „visszafelé” is hatott.
A támogatások legjellemzőbb formája az ún. kötelező átvételi rendszer, amikor is a kormányzat garantálja, hogy az ebben a rendszerben üzemelő zöld erőművektől – akár évtizedekre nyúlóan is – átveszi a termelt villamos energiát, még hozzá dotált áron. A támogatás fedezetének megteremtése viszont a fent vázolt okokból egyre több helyen okozott komoly problémát, így jöttek az érintett termelőkre vonatkozó különadók vagy egyenesen az átvételi árak visszavágása. Számos per zajlik még most ezek kapcsán a nemzetközi bírságokon.
Sérül a beruházási kedv
Minden ilyen lépésnek egyenes hatása, hogy megrendül a befektetői bizalom az adott országgal szemben, hiszen a kormány egy korábbi vállalását írja felül, méghozzá a legtöbb esetben egyoldalúan. A befektetői bizalom gyengítéséhez már önmagában az is elég, hogy egy ilyen ötlet csak felmerüljön, hiszen megjelenik egy hatalmas bizonytalansági tényező, egy fejsze képe, ami bármikor lesújthat.
Az európai napenergia-piacon például egyértelműen tetten érhetők a nem konvencionális kormányzati beavatkozások, tűzoltások hatásai, és az említett folyó perek függvényében számos korábbi zöldenergia-beruházás van veszélyben, csőd közelben, ami értelemszerűen az új beruházásokra is hatással van.
A piac már dolgozik a megoldáson
A Financial Times éppen a napokban közölt egy írást arról, hogy a világ egyik legnagyobb biztosítási brókere, a Willis arra készül, hogy a hasonló „nem várt” kormányzati intézkedések ellen védettséget, biztosítást nyújtson. A társaság képviselője úgy nyilatkozott, hogy az Európán végigseprő szabályozási hullám hatására számos projektfinanszírozó, illetve zöldenergia-cég fordult hozzájuk azzal az igénnyel, hogy szolgáltassanak valamilyen biztosítást a visszamenőleges kormányzati intézkedésekkel szemben. A termék kifejlesztésébe bevont biztosítók között említik a Lloyd’s of London-t is.
A cikk emlékeztet rá, hogy az elmúlt időszakban Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Görögországban és Csehországban is történtek visszavágások vagy éppen „kaotikus szabályozási változások”. A Wilis egyik vezetője hozzátette, hogy az ilyen típusú (szabályozási) kockázatok eddig elkerülték az európai piacot, de most szorosan együtt dolgoznak a biztosítókkal, hogy valamilyen fedezetet tudjanak nyújtani rájuk.
Az FT-nek nyilatkozott a zöldenergia-szektor egyik legnagyobb biztosítási specialistája, a GCube vezetője is, aki úgy fogalmazott, hogy ha ki tudna fejleszteni egy ilyen terméket, akkor rengeteget tudna értékesíteni belőle.
Abban minden megszólaló egyetértett, hogy egy rendkívül bonyolult termékről van szó, különösen árazási szempontból. Igény mindenképpen mutatkozna ilyen jellegű biztosítási szolgáltatásra, de kérdéses, hogy lehetséges-e megfelelő (elfogadható) árszint mellett ilyen biztosítást nyújtani.
Ez a megoldás is természetesen csak drágítja a beruházásokat, és a legjobb mindenki számára az lenne, ha a „nem várt” és visszamenőleges szabályozás elkerülné az európai piacokat. Mindaddig, amíg ez nem lehetséges, és az európai kormányzatok nem konvencionális lépéseket tesznek, így vagy úgy, de a rendszerben marad a felár. Kérdéses persze, hogy ez a beruházások elmaradásában vagy csak költségesebb beruházásokban mutatkozik meg.
Amennyiben hazánkban folytatódik az a költségvetési gyakorlat, hogy a felmerülő lyukakat ad hoc megjelenő különadókkal igyekszik betömni a kormányzat, akkor a hazai biztosítási szakmának is érdemes lesz követni az európai zöld-energiapiacon megjelenő új biztosítási termékeket, mert egyre több szektorban merülhet fel igény hasonló, nem várt kormányzati beavatkozásokból eredő kockázat kezelésre szolgáló biztosítási termékekre.
forrás: portfolio.hu
