A Nemzetközi Energiaügynökség minden évben elkészíti a folyamatok várható alakulását bemutató azon forgatókönyvet, melyben a világ 150 országából összegyűjti, hogy a kormányzatok ténylegesen mit tesznek az energia- és klímapolitika területén (ez a STEPS, vagyis stated energy policy scenario). Ebben nem az ígéretekre és beszédekre vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a miniszteri rendeletekben az apró betűs részeket is beleértve mi van leírva. Ezzel az energiaszektort világszerte alakító kormányzati intézkedések részletes készletét állítjuk tehát össze, majd ezt lefordítjuk arra, hogy ha a kormányok ilyen irányba mennek tovább, akkor hova is fogunk megérkezni – indította a 2021 legfontosabb energetikai kihívásai a Nemzetközi Energiaügynökség szemével című előadását Varró László, a szervezet vezető közgazdásza.
Klímakatasztrófa felé sodródva
Némi leegyszerűsítéssel azt tudjuk mondani, hogy a világgazdaságban jelen pillanatban van elegendő tisztaenergia-beruházás és hatékonyságjavulás ahhoz, hogy kompenzálja a világ népességének növekedését és a fejlődő világ urbanizációját és iparosodását, és ezáltal nagyjából stagnáló szinten tartsa a világ szén-dioxid-kibocsátását. A klímatudomány nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy a világ egy, az iparosodás előtti szinthez képest nagyjából 3 Celsius-fokos globális felmelegedés és klímakatasztrófa felé sodródik – fogalmazott.
A világ éves szén-dioxid-kibocsátásának már 2030-ig több mint 10 milliárd tonnával kellene csökkennie a Párizsi Klímaegyezményben foglalt legfeljebb 2 fokos cél, illetve a karbonsemleges világgazdaság 21. század második felére történő eléréséhez (SDS, sustainable development scenario). (A globális CO2-kibocsátás 2020-ban 31,5 milliárd tonna volt az IEA szerint). Az utóbbi időszakban 2050-re nettó nulla emissziós célt kitűző országok kibocsátása már ezt megelőzően meredeken csökkent, így az új vállalások nem jelentenek érdemi előrelépést a cél szempontjából. Jóval nagyobb jelentőséggel bír viszont Kína tavaly őszi bejelentése, miszerint 2060-ra az ország nettó nulla kibocsátású társadalommá válik. Figyelembe véve, hogy az ország óriási és roppant karbonintenzív energiarendszerrel rendelkezik, Hszi Csin-ping elnök bejelentése a globális kibocsátáscsökkentés szempontjából fontosabb, mint az összes európai ország, Új-Zéland, és az összes egyéb állam klímasemlegességi vállalása együttvéve. A Párizsi Klímaegyezménybe visszatérő Egyesült Államok jelentős potenciált hordoz magában a globális dekarbonizációs erőfeszítés szempontjából, de a részletes intézkedéseket az ország majd csak a közeljövőben dolgozza ki.
Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség (IEA)
Amennyiben a globális felmelegedés mértékét az évszázad végére 1,5 fokban kívánjuk korlátozni -, amit egyébként a Klímaegyezmény optimális célként szintén kijelöl -, akkor a CO2-kibocsátást értelemszerűen még gyorsabban kell csökkentenünk, mint ahogyan azt korábban terveztük: mégpedig nagyjából olyan ütemben, mint a koronavírus-járvány által 2019-2020-ban előidézett, példátlan mértékű, közel 6 százalékos emissziócsökkenés.
Napi tömegközlekedés vs heti egy autóhasználat
Nagyon sok vitánk volt azzal kapcsolatban, hogy milyen társadalmi viselkedésbeli változásokat hozott a vírus – mondta Varró. Bizonyos társadalmi változások csökkentik, mások pedig növelik az energiafogyasztást, összességében, a nettó hatás tekintetében viszont valószínűleg nem sokban segíti elő a fenntarthatóságot. Az utazási szokásokban valószínűleg permanens változás áll be, például az üzleti utazások várhatóan nem állnak vissza a korábban megszokott szintre, és jóval intenzívebben fogjuk kiaknázni a videókonferenciák nyújtotta lehetőséget. Világos bizonyítékok vannak arra is, hogy az emberek a vírustól félve tartózkodnak a tömegközlekedés használatától, és helyette inkább autóval járnak. A tömegközlekedés átlagban 11-szer enegiahatékonyabb, mint az autós közlekedés, vagyis az ezzel összefüggő energiafogyasztás akkor is növekszik, ha a korábbi napi tömegközlekedést a heti egyszeri autós munkába járás váltja fel.
Ma még szintén nem egyértelmű, hogy a globális értékláncok mennyiben és hogyan alakulhatnak át hosszabb távon a pandémia hatására, azonban meglehetősen súlyos kérdések vetültek fel például akkor, amikor 2020 tavaszán kiderült, hogy Európa maszkot sem tud gyártani a termelés Kínába történt kiszervezése miatt. A nagyrészt Kínából Európába és Amerikába történő konténeres teherszállítás fogyasztási igénye valamivel több mint napi 1 millió hordó olaj/nap, míg a légi teherszállításhoz kapcsolódó igény mintegy napi 1 millió hordó olaj/nap. Az egyértelműnek tűnik, hogy a kormányok nagyobb figyelmet fognak fordítani a biztonsági szempontokra, ilyen például az orvosi műszerek ellátása és gyártása vagy az elektronikai biztonság szempontjából fontos berendezések gyártása. De az a 15 millió konténer, amely évente áthajózik Kínából Európába, túlnyomó többségében nem az előbb említett eszközöket, hanem műanyagtárgyakat, gyerekjátékokat, pelenkákat és mindenféle olyan egyéb fogyasztási cikket tartalmaz, melyekkel az európai áruházak tele vannak. Abból a szempontból pedig szkeptikusak vagyunk, hogy ezek gyártása valóban visszatér-e Kínából Európába – mondta.
Egy másik nagy társadalmi változás, hogy miközben több tízezer sarki kisbolt valószínűleg soha többé nem fog már kinyitni, a kiskereskedelmi forgalom jókora része az online vásárlás és házhozszállítás felé terelődik át. E folyamat energetikai hatása ma még erősen vitatott, és nagyon függ attól, hogy milyen vásárlást vált ki. Az európai körülmények között, különösen a gyors, rövid határidős házhozszállításra való átállás majdnem biztosan növeli az energiafogyasztást.
Örökké tartó energiaátmenet
Az elmúlt évtizedben fantasztikus forradalom zajlott le a nap- és szélenergia-technológia és a beruházások volumene szempontjából. Meglehetősen gyakori az a narratíva, különösen Nyugat-Európában, Kaliforniában és a politikailag zöldebb régiókban, miszerint már csak ki kell találnunk, hogy mit kezdünk a hatalmas bőségben rendelkezésre álló nap- és szélenergiával. Ez azonban sajnos nem igaz, ugyanis a világban meglévő nap- és szélenergia-beruházások normál időjárási körülmények között várható termelése nagyságrendileg a világ villamosenergia-fogyasztásának 1 százaléka. Normál gazdasági körülmények között a világ villamosenergia-fogyasztása 2 százalékkal nő, tehát ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mennyi ideig fog tartani a tisztaenergia-rendszerre való átmenet, a válasz az, hogy a mai beruházási aktivitás mellett örökké. A mai beruházási volumennek minimum tartósan meg kell duplázódnia ahhoz, hogy a nap- és szélenergia-termelés olyan tempóban tudjon növekedni, mint amilyen mennyiségű tiszta energiára szükség lesz.
Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség (IEA)
Fontos vita zajlik arról is, hogy a földgáznak milyen és mekkora szerepe lehet a tisztaenergia-átmenetben – folytatta. Az átmenet során az olaj és a gáz nem tűnik el egyik napról a másikra, a kereslet csökken, de valamennyit azért még kell beruházni ennek kielégítéséhez. 2020-ben az olaj- és gázipari beruházások nagyjából 30 százalékkal csökkentek, és így az iparág számára meglehetősen fájdalmas év azzal az érdekes következménnyel járt, hogy nagyjából lehozta a beruházásokat arra a szintre, amelyre az átmenet során szükség lesz.
A jelenleg érvényes intézkedések nyomán modellezett pálya alapján a földgázról megújulókra való átállás és az energiahatékonyság javítása ugyan csökkenti a földgázkeresletet, de a nettó globális keresleti hatás még ezzel együtt is pozitív 2050-ig. Nem utolsó sorban azért, mert mind Kína, mind India lényeges energiapolitikai célokkal rendelkezik a földgáz energiapolitikai szerepének növelésére, részben a szénről gázra történő átállás érdekében. A tényleges intézkedéseket figyelembe vevő STEPS forgatókönyvvel szemben a fenntartható fejlődés pályáján (SDS) a történet egészen más. Noha a földgáz itt sem tűnik el egyik napról a másikra, de sokkal nagyobb energiahatékonyság-javulás mellett jóval nagyobb mértékű a földgázról megújuló energiára való átállás, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) technológia pedig jóval nagyobb szerepet kap az emisszió leépítésében. A földgáz szerepe tehát a fenntarthatósági célok eléréséhez szükséges pálya megvalósulása esetén is lényeges marad, a gázerőművek továbbra is jelentősen hozzájárulnak a villamosenergia-ellátás biztonságának fenntartásához, és az épületfűtésből is csak lassan tűnik el, de a globális gázkeresletnek csökkennie kell, Európában pláne – fogalmazott.
Ez utóbbi pálya megvalósításához viszont az épületállomány energiahatékonyságát a korábbiaknál sokkal gyorsabban kell javítani. Az európai épületállomány gázfogyasztása az elmúlt 20 évben nagyjából 10 százalékkal csökkent (a külső hőmérséklettel korrigálva), ezalatt az Európai Uniónak volt körülbelül 5 energiahatékonysági stratégiája, és nagyon-nagyon lassan javult az ingatlanok energiahatékonysága. A fenntartható fejlődés pálya megvalósításához a következő 20 évben drámai mértékben fel kell gyorsítani az épületállomány felújítását, az energiahatékonysági beruházásokat, illetve a hőszivattyúk és a megújuló alapú hőtermelés terjedését.
Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség (IEA)
Történelmi lehetőség
Az európai gazdaság súlyos válságban van; az emberek nem költik el a pénzüket, mert félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, a vállalatok pedig félnek attól, hogy az emberek nem fogyasztanak, így a gazdaság beleragadt egy recessziós helyzetbe. Ez volt az a szituáció, amikor a nagy gazdasági világválság idején John Keynes brit közgazdász azt mondta, a kormány fizessen embereknek azért, hogy gödröket ássanak, és fizessen más embereknek azért, hogy betemessék a gödröket, hogy kimozdítsuk a gazdaságot a holtpontról. Ennél sokkal jobb megoldás az, hogy fizetünk embereknek, hogy ássanak gödröket, és fizetünk más embereknek azért, hogy rakjanak egy elektromosautó-töltőt vagy szélturbinát a gödörbe. Az energetikai beruházások, például az óriási vízerőművek egyébként már a nagy gazdasági világválság idején is nagyon fontos szerepet játszottak a válságból való kilábalásban, mind Európában, mind az Egyesült Államokban.
A Nemzetközi Energiaügynökség a Nemzetközi Valutaalappal együttműködésben kidolgozott egy fenntartható fellendülési tervet, mely a gazdasági fellendülést, a munkahelyteremtést és az energiaszektor ellenálló képességének, biztonságának és fenntarthatóságának javítását egyszerre célozza. Ez egy hároméves, évente ezermilliárd dolláros globális beruházási program, melynek nem jelentéktelen része Európában valósulna meg, és három pillérre támaszkodna: az energiahatékonyság javítására, a villamosenergia-szektor átalakítására elsősorban a megújuló energia fokozott mértékű befogadásával, illetve olyan egyéb technológiák fejlesztésének és terjedésének támogatására, mint például a hidrogén, a hőszivattyúk vagy az elektromosautó-töltők.
A fenntartható fejlődési irányú fellendülést nagyban leegyszerűsítheti a jelenlegi makropénzügyi környezet a rekord alacsony kamatlábakkal, és történelmi lehetőséget teremt. A legtöbb tisztaenergia-forrás jelentős kezdeti tőkeberuházást igényel, viszont utána nulla vagy alacsony költséggel működik; egy hosszú távú szerződéssel rendelkező szélerőműfarm vagy napelemfarm, mely megbízható, fix cashflowt generál, majdhogynem helyettesítője egy államkötvénynek. A nagy európai biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, illetve intézményi befektetők nagyon szeretnek megújuló energiába fektetni, tehát amennyiben a kormányok ehhez megfelelő szerződéses és szabályozási környezetet teremtenek, akkor nem lesz probléma a beruházási források mozgósításával. Olcsó hitellel azonban nem lehet mindent megoldani, a különböző energetikai beruházásokat pedig eltérő energetikai tőkeszerkezettel érdemes finanszírozni. Súlyos problémák vannak az energiahatékonyság finanszírozásában és a feltörekvő világban, fontos tehát, hogy a pénzügyi forrásokat úgy csoportosítsuk át, hogy a piaci alapon önmagukat finanszírozni képtelen tisztaenergia-beruházások legyenek a kedvezményezettek – mondta.
Kockázatok és tapasztalatok
Annak ellenére, hogy a technológiai költségek drámaian csökkentek, az elmúlt években nem volt nagyon látványos növekedés az európai megújulóenergia-beruházásokban. Ennek az az oka, hogy lényeges nem piaci jellegű akadályok vannak például a földhasználattal vagy a társadalmi elfogadtatással kapcsolatban, hiszen például egy modern szélturbina egy 100 méter magas acélszerkezet és 20 kilométer távolságból is látszik. Ezeket a problémákat mindenképpen meg kell oldani, de nagyon sok európai országban komoly gondok vannak azzal kapcsolatban is, hogy milyen engedélyezési eljárások során lehet megújulóenergia-projekteket létrehozni.
A legsikeresebb megújulóenergia-technológiák mind villamos energiát termelnek, és a villamosenergia-hálózatnak jelentősen fejlődnie kell ahhoz, hogy ezeket be tudják fogadni, mind az átviteli hálózatot, mind az elosztó hálózatot erősíteni kell a háztartási napelemek és az elektromos autók számára. A következő évtizedben az európai villamosenergia-hálózati beruházásoknak nagyjából 400 milliárd euróval kell megugrani az elmúlt évtized trendjéhez képest, és amennyiben ez a fejlesztés elmarad, akkor a tisztaenergia-stratégia kudarcba fog fulladni – mondta Varró László, aki szerint az európai energiastratégiát fenyegető legnagyobb veszély éppen ez, vagyis hogy nem fektetünk be eleget a villamosenergia-hálózat fejlesztésébe.
Európában nem a mostani az első zöld fellendülési kísérlet, 2009-2010-ben a pénzügyi válság után az EU és az Egyesült Államok is zöld fellendülést igyekezett megvalósítani. Ezek fontos tanulságokkal jártak, amelyekre érdemes támaszkodni. Az első és talán legfontosabb az, hogy a meglévő finanszírozási csatornák felskálázása gyorsabb és hatékonyabb, mint gyökeresen új finanszírozási rendszert kialakítani, annak jogszabályi hátterével együtt. További tapasztalat, hogy érdemes a moduláris technológiákra fókuszálni. Tíz évvel ezelőtt a nap és a szélenergia volt olyan kritikus fázisban, hogy egy nagy beruházási hullám viszonylag hirtelen nagy fejlődést tudott előidézni az iparágban. Jelenleg az energiatárolás, az elektromosautó-akkumulátorok, a hidrogén alapú technológiák és az elektrolizálók hasonló fázisban tartanak, ezeket tehát nagyon attraktív stimulus célpontnak tartjuk – fogalmazott.
Ugyanakkor a tapasztalat az, hogy nagy, komplex építési projektek általában nem megfelelő célpontjai az élénkítő intézkedésekre, tipikusan lassabbak, mint amit remélnek tőlük, ami sok esetben a rendelkezésre álló forrás elköltését is megakadályozza. Érdemes odafigyelni az ipari értékláncra és a munkaerő képzettségére is; a legklasszikusabb példa Németország, amely több tízmilliárd eurót fordított a napenergia támogatására, ma mégsem rendelkezik érdemi hazai napenergia-iparral, miután mindent kiszerveztek Kínába. Végül, de nem utolsósorban érdemes a zöld stimulusok tágabb társadalompolitikai megfontolásaira és hatásaira is figyelmet fordítani – mondta az IEA vezető közgazdásza. Példaként azt a politikai vitát említette, mely azzal kapcsolatban folyt, hogy azok, akik napelemet telepíttetnek a háztetőre, jellemzően jómódúbbak az átlagnál, így beruházásaikat a szegényebbek villanyszámlái fizetik; egy másik vita pedig arról szólt, hogy egy százezer euróba kerülő elektromos autóra miért adunk állami támogatást, amikor azok, akik ilyen autót vásárolnak, ezt akár saját zsebből is megtehetik.
Forrás: portfolio.hu
