„A polikristályos szilícium iránti igény nem fog megszűnni”

A fotovoltaikus eszközök gyártósorainak előállításával foglalkozó francia cég, az Apollon Solar ügyvezető igazgatója, Jed Kraiem úgy véli, hogy globális viszonylatban a polikristályos cellák iránti igény várhatóan csak 40% lesz, míg a mono PERC cellás szerkezetek jelenleg egyértelműen előnyt élveznek magasabb hatásfokuknak és egyre alacsonyabb költségeiknek köszönhetően. Azt állítja azonban, hogy a technológiai haladás lépései a napenergia ágazatban hagyományosan először a mono szegmensben jelentek meg, és csak utána kerültek át a polikristályos üzletágba.

Share Button

Kép: Daqo New Energy

 

A kérdések-válaszok sora formában kiadott nyilatkozatában a kanadai székhelyű, kiváló minőségű kvarc bányászatával és napelem előállításra alkalmas szilícium fém és poliszilícium vertikálisan integrált előállításával foglalkozó vállalat, a HPQ Silicon Resources partnercégének, az Apollon Solar SAS-nak az ügyvezető igazgatója, Jed Kraiem kifejtette a polikristályos termékek napelem ágazaton belüli jövőjével kapcsolatos véleményét, egyúttal bemutatta cége legújabb fejlesztéseit a poliszilícium előállítás fémipari megközelítésére vonatkozóan.

Kraiem szerint 2019-ben a polikristályos cellák a globális piac körülbelül 40%-át fogják kitenni, amely hozzávetőlegesen 50 GW kapacitásnak vagy 175 000 tonna poliszilíciumnak felel meg. „Az új mono PERC cella szerkezetek magasabb fokú hatékonyságot és alacsonyabb napelem célú szilícium alapanyag (SoG-Si) fogyasztást tesznek lehetővé, ezért jelenleg a monokristályos cellák piaci térnyerése figyelhető meg a polikristályos termékek rovására, de ez nem jelenti azt, hogy a polikristályos termékeknek nincs jövője” – jelezte egyik válaszában.

Kijelentette, hogy ugyan a technológiai haladás lépései a napenergia ágazatban hagyományosan először a mono szegmensben jelentek meg, de később átjutnak a polikristályos üzletágba is. „Amikor a technológiai haladásból származó jelentős költségcsökkentés megjelenik a polikristályos szilícium ágazatban, akkor mindig visszaszerzi a monoszilícium által lefaragott piaci részesedését” – tette még hozzá. „Ezért az igazán fontos következtetés, amit szeretnék megosztani az olvasókkal az eszmecsere során az az, hogy mivel a napenergia iránti igény nem szűnik meg, ezért a napelem célú szilícium alapanyag (SoG-Si) is fennmarad.”

Kraiemnek az is meggyőződése, hogy a HPQ Silicon cég poliszílicium előállítását célzó PUREVAP technológiája hatalmas lehetőségeket rejt magában. Ez az első hivatalosan bejelentett – de nem az egyetlen gyártástechnológia – a 100%-ban napelem előállításra alkalmas szilíciumból és feljavított, öntvény besorolású szilíciumból (UMG) álló, teljes mértékben monokristályos Czochralski (Cz) tömbök előállítására. Másrészt azt is állítja, hogy a vállalat elérte a 690 mV nyitott áramköri feszültséget és a 0,5 Ohm.cm fajlagos ellenállást a szabványos Photosil polikritályos szilícium lapkáknál, ebben partnerük volt az ausztráliai New South Wales-i Egyetem, amely az Ausztrál Nemzeti Egyetemmel közösen érte el az N-típusú lapkák maximális energiaátalakítási hatékonyságát, a 21,1%-ot is. „Továbbá az sem titok már, ezért elmondhatjuk, hogy ezt a rekordot pár hónapon belül jelentős mértékben túl fogjuk lépni” – erősítette meg.

Az Apollon Solar 2017 decemberében kötött partnerségi megállapodást a HPQ Silicon Resources vállalattal. Akkoriban a két vállalat azt mondta, hogy a PUREVAP folyamat sikeres ipari méretű gyártásra alkalmassá tételének köszönhetően a napelem előállításra alkalmas szilícium gyártása jelentősen alacsonyabb költségekkel fog megvalósulni, mint az ezzel versenyző technológiák használata, ideértve a Siemens vegyipari eljárását, amelyet a versenytársaik alkalmaznak, többek között a norvég Elkem Solar és az a Silicor Materials, amely 1 milliárd amerikai dollár értékű gyár építését tervezi Izlandon.

Később, 2018 augusztusában a HPQ felfedte azt a tervét, hogy 50 tonna kapacitás erejéig próbagyártás keretében kvarcból szilíciumfémet állítanának elő. A gyártósort Montrealban, a PyroGenesis kanadai (PYR) létesítményében fogják felállítani, ennek költsége hozzávetőlegesen 8,9 millió kanadai dollár (körülbelül 6,8 millió amerikai dollár) lesz.

Forrás: pv-magazine