Ma hallottuk, hogy ausztrál farmerek elégedetlenkednek amiatt, hogy jóváhagytak három, mezőgazdasági területen létesítendő szolár projektet, és azt is megtudtuk, hogy milyen előnyöket nyújthat a napelem a hal- és ráktenyésztők számára. A pv magazine amerikai, külsős szerzők által írt mostani számában a Stoel Rives LLP ügyvédei, Sara Bergan és Thomas Braun beszélgetnek a napenergia és a mezőgazdaság közötti egyensúly megtalálásáról a fejlődőben lévő közép-nyugati piac vonatkozásában.
A napenergia és a mezőgazdaság közötti feszültség várhatóan nőni fog az energiaátállás felgyorsulásával párhuzamosan.
A pv magazine USA cikke
Az Egyesült Államok közép-nyugati részében az állami és helyi hivatalok már hosszú ideje próbálják megőrizni az értékes mezőgazdasági területeket és a vidéki jelleget, amelyekről Amerika szíve híres.
Ezek az erőfeszítések időnként valós vagy vélt választási lehetőségeket hoztak létre a föld gazdálkodási célú vagy egyéb felhasználására vonatkozóan, és gyakran a jó szándékú szakpolitikák akadályokat állítottak a földjeik legkedvezőbb hasznosítására törekvő gazdák elé. A legutóbbi évtizedekben több közép-nyugati államban a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek használatáról folyó viták jelezték a problémakört; attól függetlenül, hogy szállításra szánt üzemanyag vagy elektromos áram előállítását tűzték ki. A bevételi forrásaik több lábra helyezésére törekvő gazdákat a tőzsdei árucikkek nyomott áraival jellemzett időszak során korlátozták a földek napelem fejlesztéshez való bérbe adásában a mezőgazdasági területeken végzett fejlesztéseket korlátozó rendeletek, valamint a folyamatos mezőgazdasági használatot ösztönző programok. Néhány közép-nyugati állam már megtapasztalhatta ezeknek a szabályozásoknak és programoknak az esetlegesen fojtogató hatását, és próbálnak működőképes megoldásokat és rugalmasságot biztosítani a földtulajdonosok számára, hogy közvetlenebbül meghatározhassák saját földjük legkedvezőbb felhasználását.
Michigan államban például az ún. Farmland and Open Space Preservation Program adóügyi ösztönzőket biztosít azoknak a gazdálkodóknak, akik elfogadják, hogy legalább 10 éven keresztül továbbra is mezőgazdasági tevékenységet fognak végezni a birtokukban lévő területeken. Ezt a programot 1974-ben hozták létre, hogy biztosítsák a termelékeny mezőgazdasági területek művelés alatt tartását a fejlesztések által gyakorolt nyomás ellenére. Azzal a kérdéskörrel kapcsolatban, hogy a napenergia vajon mezőgazdasági gyakorlatnak minősül-e, például, hogy a földjével a programhoz csatlakozott gazdálkodó bérbe adhatja-e a terület napelem fejlesztéshez, Rick Scott kormányzó 2017-ban olyan szakpolitikát vezetett be, amely azt állította, hogy a kereskedelmi célú szolár fejlesztés nem egyeztethető össze a kezdeményezéssel. A napenergia iránt érdeklődő gazdálkodóknak csak egyetlen választásuk volt: a programban maradnak és lemondanak bevételeik diverzifikálásáról, vagy a programból történő kilépésük érdekében visszafizetik az előző hét év során kapott adókedvezményt – plusz 6% kamatot.
Júniusban Gretchen Whitmer kormányzó megfordította a szakpolitikát, és lehetőséget adott a gazdáknak arra, hogy szüneteltessék részvételüket a programban annak érdekében, hogy helyet adjanak a napenergiának. Whitmer kormányzó politikája értelmében a farmerek köthetnek szerződést mezőgazdasági földterületek fejlesztésének jogáról (Farmland Development Rights Agreement), és módosíthatják azt; ez pedig meghosszabbítja a konstrukciót ugyanolyan hosszúságú időszakkal, ameddig a földet napenergia előállítására fogják használni, plusz hozzáadják a megállapodásból még hátralévő időtartamot; ennek az lesz az eredménye, hogy az eredeti megállapodás futamidejének hosszúsága változatlan marad. A gazda nem igényelhet adójóváírást attól a pillanattól kezdve, hogy megkezdődött az építés, egészen addig, amíg az az összes panelt és szerkezetet el nem távolították, amikor is a területet újra mezőgazdasági művelésbe kell vonni. Ez a kompromisszum lehetővé teszi a földtulajdonosok számára, hogy hektárjaikat a programban hagyják, elkerüljék a kilépéssel összefüggő túlfizetéseket vagy büntetéseket, és biztosítja a gazdálkodók számára a szolár lehetőségekhez szükséges rugalmasságot. Whitmer kormányzó politikája a programba jelentkező 1,38 millió hektárnyi terület tulajdonosa számára biztosít rugalmasságot szolár projektek befogadása érdekében.
Még nyugatabbra tekintve, Dakota állam északi részén az állam energiatermelésre és végrehajtásra vonatkozó rendeletei korlátozták az új energia infrastruktúra kifejlődését a kiváló minőségű termőterületeken ez érvényes a napenergiára is. A kiváló minőségű termőterületet „kizárólagos területnek” minősítették a nemzeti parkokhoz, a történelmi helyszínekhez valamint a veszélyeztetett és kihalással fenyegetett fajai számára létfontosságú élőhelyekhez hasonlóan, ily módon az energiatermelés gyakorlatilag kizárásra került. Bár Észak-Dakota Közszolgálati Bizottsága (Public Service Commission, PSC) némi rugalmasságot tanúsított a kiváló minőségű termőterületekre nézve „elhanyagolható” hatással járó projektek jóváhagyása terén, a mezőgazdasági területeken megvalósítandó energiafejlesztéseknél továbbra is akadályt jelentett az ilyen földterületek „kizárólagos területek” közé sorolása.
Idén a közszolgálati bizottság módosította a rendelkezést, és a kiváló minőségű művelhető területek kikerültek a kizárólagos terület besorolásból. Észak-Dakota Közszolgálati Bizottságának elnöke, Brian Kroshus azt mondta, hogy az 1970-es évek végéről származó rendelkezés azt tanúsítja, hogy amikor ezt a rendeletet beiktatták, a törvény mögött az a szándék húzódott meg, hogy védjék a gazdálkodókat a nemkívánatos vezetékek és elektromos távvezetékek kapcsán a túlkapásokkal szemben, nem pedig az, hogy biztosítsák a mezőgazdasági területek folyamatos megmunkálását. Észak-Dakotában a földterületekre vonatkozó törvény és annak végrehajtási rendelete júliusban lépett életbe.
Michigan államhoz hasonlóan Minnesota is rendelkezett a mezőgazdasági területek védelmét szolgáló programokkal, amelyek eleve kizárták a belépett gazdálkodók napenergia fogadási lehetőségét, ilyen programok például a fővárosi mezőgazdasági megőrzési program (Metropolitan Agricultural Preserves Program), a minnesotai mezőgazdasági területeket megőrző program (Minnesota Agricultural Land Preservation Program), és a Zöld hektárok (Green Acres) program. A Metropolitan és a Minnesota programokra jelentkező gazdák megtehetik, hogy kilépnek a programból, de csak nyolc évnyi felmondási idő leteltével. A Zöld hektárok (Green Acres) programból történő kilépéskor a gazdálkodónak vissza kell fizetnie a programban tartózkodása ideje alatt elhalasztott ingatlanadót, plusz három évnyi adóhátralékot. A minnesotai mezőgazdasági területeket megőrző program mint olyan rendkívül szigorú korlátozást jelent a gazdák számára, ha a napenergiából szeretnének előnyt kovácsolni.
Észak-Dakotához hasonlóan Minnesota állam törvényhozói is megbirkóztak a jó minőségű földterületeken energiával kapcsolatos beruházások elhelyezésére vonatkozó korlátozásokkal, amelyek megalkotásakor valószínűleg nem a napenergiára gondoltak. Minnesota állam elhelyezésre vonatkozó rendelkezései azt írják elő, hogy az államban nem építhető olyan nagyméretű áramtermelő létesítmény, amelynél az üzem nettó termelési kapacitását figyelembe véve több mint fél angol holdnál (0,2025 hektárnál) több jó minőségű terület szükséges egy megawatthoz, kivéve, ha nincs más működőképes és kellően körültekintőnek minősített alternatíva. A napenergia esetében, amely megawattonként rendszerint több hektárnyi területet igényel, ez a mérőszám viszonylag elérhetetlen olyan területeken, ahol a kiváló minőségű termőterületek vannak túlsúlyban. Bár néhány fejlesztő olyan területeken próbált fejleszteni, amelyek kevés ilyen területtel rendelkeznek, azonban az állam hatalmas részein, például a délnyugati részen a jó minőségű, gazdálkodásra alkalmas talajok mindenhol jelen vannak. Tovább vizsgálható ez a feszültség, mivel az Xcel Energy, Minnesota legnagyobb elektromos szolgáltatója arra törekszik, hogy kapacitásait 2030-ig több ezer megawatt új napenergiát előállító kapacitással bővítse.
Egyelőre még nem világos, hogy Minnesota vagy a többi középnyugati állam követni fogja-e majd Michigan és Észak-Dakota példáját, és tesz-e lépéseket a mezőgazdasági és talajmegőrzési szabályok és törvények hivatalos átalakítása érdekében, hogy ésszerűen követhessék a napenergia fejlődését. Időközben a földtulajdonosok minden bizonnyal tovább fogják keresni bevételi forrásaik diverzifikálásának gyümölcsöző lehetőségeit; míg a közműcégek, a vállalatok és a lakóépületek áramfogyasztói bizonyosan tovább keresik a módot arra, hogy a Középnyugat áramtermelési portfóliójának részévé tegyék a napenergiát.
Sara Bergan energiatörvényre szakosodott jogi képviselő a Stoel Rives LLP irodánál, ahol megújuló energiára és tiszta energiára összpontosító ügyfelekkel dolgozik együtt projektek fejlesztésén és finanszírozásán, továbbá energiára és környezetvédelemre vonatkozó szabályozási témakörökkel.
Thomas Braun környezetvédelemre és energiaügyekre szakosodott jogi képviselő a Stoel Rives-nél, akinek praxisa felöleli az ügyfelek számára nyújtott tanácsadást az energia, az ingatlanfejlesztés és az agrár vállalkozások területén, a szennyezett területek mentesítésével, és újbóli fejlesztésével, a földhasználattal és engedélyeztetéssel, valamint a környezeti átvilágításokkal összefüggésben.
Forrás: pv-magazine
