Mint beszámoltunk róla, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) gondozásában júniusban megjelent Geotermikus Budapest című kiadvány szerint a főváros területén kiaknázható és hasznosítható geotermikus energia már a közeljövőben jelentős szerepet vállalhat Budapest távhőellátásában. A főváros geotermikus adottságai ugyanakkor lokálisan rendkívül változékonyságot mutatnak, így egy-egy kerületen belül is helyről-helyre eltérő módon lehet a föld hőenergiáját hasznosítani.
EZ BIZONYOS VÁROSRÉSZEKBEN SAJÁTOS GEOTERMIKUS HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL, MELYEK JELENLEG MÉG INNOVATÍV ÖTLETEK, ESETLEG MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI ELŐTANULMÁNYOK SZINTJÉN LÉTEZNEK, DE A KÖZELI JÖVŐBEN MEGVALÓSULÁSUKRA NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL SZÁMÍTANI LEHET A MEKH SZERINT.
Kedvező lehetőséget jelenthet akár több geotermikus rendszer kialakításához is például a kőbányai, vízzel telt hatalmas pincerendszer, melynek hossza meghaladja a 30 kilométert is. A sörgyárak intenzív víztermelése miatt a kőbányai kutak vízszintje közel 100 méterrel süllyedt a 19. század végétől a 20. század végéig, de még jóval távolabb is jelentős vízszintsüllyedéseket okozott. Az 1990-es évek közepére ennek következtében a sörgyárak és a környező ipari üzemek és fürdők többsége is befejezte a helyi karsztos tároló vizének a termelését. Ebből adódóan a vízszintek ismét emelkedni kezdtek, és már az eredeti, kitermelés előtti állapotokat közelítik, a pince- és üregrendszerek jó része pedig megtelt vízzel.
A MEKH szerint az alapos állapotfelmérést, hatásvizsgálatot és modellezést követően a vízkivételi és visszatáplálási helyszínek megfelelő helyen történő kialakításával és a kapcsolódó vizes hőszivattyús rendszerek üzemeltetésével nagy hőpotenciál lenne hasznosítható Kőbányán, egyidejűleg a mérnökgeológiai, pincevizesedési problémák is kezelhetőbbé válhatnak.
A kiadvány egyik legérdekesebb része a mára jórészt feledésbe merült egykori Fürdő-sziget vagy -zátony térségének sajátos geotermikus hasznosítási lehetőségeit járja körül. Budapest vízrajza a jelenlegitől nagyban különbözött még a történelmi időkben is, a Duna például 50-100 méterrel szélesebb volt, és sokkal több szigettel rendelkezett. A Fürdő-sziget az óbudai Duna-szakasz jellegzetes, évszázadokon át hasznosított képződménye volt, itt fakadtak ugyanis a legnagyobb hozamú természetes fővárosi hévforrások. A szigetet azonban 1874-ben – kizárólag a hajózási szempontok alapján döntve – elkotorták, így az elmúlt 143 évben a főváros e kiemelkedő természeti értékének hasznosítási lehetősége gyakorlatilag megszűnt, sőt a sziget léte is elfelejtődött.
PEDIG AZ EGYKORI FÜRDŐ-SZIGET HELYÉN FAKADÓ, JELENLEG A DUNÁT TÁPLÁLÓ ÚGYNEVEZETT SZÖKEVÉNYFORRÁSOK JELENTIK BUDAPEST EGYIK LEGNAGYOBB KIHASZNÁLATLAN HÉVÍZKÉSZLETÉT, MELYNEK KÖZELJÖVŐBEN TÖRTÉNŐ MEGVALÓSULÁSÁRA SZÁMÍTANI LEHET A MEKH SZERINT.
A sziget környezetéről fennmaradt adatokat összegyűjtve és újraértékelve a hasznosítás energetikai és környezeti előnyeit, majd konkrét műszaki javaslatokat mutató tanulmány készült, mely révén rekonstruálták a sziget elhelyezkedését. A korábbi leírásokkal és térképekkel szemben a hévforrások szigete nem a jelenlegi folyómeder közepén, hanem a mai pesti part mellett, közvetlenül a Dagály fürdő előtt helyezkedhetett el. Az alábbi ábra a Fürdő-sziget becsült körvonalát ábrázolja, négy eltérő archív térkép mai állapotra való illesztése szerint, a földtani adatpontok jelölésével.
Valószínűsíthető, hogy nem csak a legnagyobb hozamú fővárosi szökevényforrás helye lett itt azonosítva, de az is, hogy a hévíztároló gyakorlatilag a felszínen található, a pesti parttól mindössze 110 méterre. (Nem csak a pesti oldal előtti terület perspektivikus ilyen szempontból, de a Hajógyári-sziget is – a sziget déli végén, Diocletianus császár palotájánál még a római időben fakadtak források, ezek szeizmikus méréssel előkészített kutatása a terület fejlesztése kapcsán erősen indokolt.)
Mivel forrásterületről van szó, felszökő artézi víz nyerhető ki, a termelés nem igényel energiabefektetést; a kitermelt és használt lehűlt víz a folyóba bárhol visszaengedhető, hiszen amúgy is oda jutna, és források vizét jogszabály szerint sem kell visszasajtolni. Ezért a visszatáplálásra sem kell energiát fogyasztani, és a Duna vízminősége, illetve vízmérlege sem változik. A bejövő víz hőmérséklete szabályozható egyidejű Duna-víz-termelés révén, ezzel optimalizálható a hőszivattyús temperálás mind a téli, mind a nyári szezonban. Az ilyen „langyos” hévizes rendszer energiahatékonysági tényezője kimagasló, a hévíz akár a pesti oldalon, akár a Hajógyári-szigeten felhasználható, és fűtési potenciálja alapján nemcsak a helyi épületek, de a környező irodaházak és lakótelepek egy részének kifűtésére is felhasználható.
A valamikori Fürdő-sziget helyén, a Duna medrében fakadó hévforrások hasznosítása többféleképpen is megoldható lenne.
PÉLDÁUL MEGVALÓSÍTHATÓ LENNE EGY, A VILÁGON EGYEDÜLÁLLÓ, A FORRÁS FÖLÖTT ELHELYEZETT, FLEXIBILIS ÚSZÓ PLATFORM, AMELYRE CSAK VÍZRŐL MEGKÖZELÍTHETŐ, MESTERSÉGES ÚSZÓSZIGET TERMÁLFÜRDŐT VAGY SZÁLLODAHAJÓT LEHETNE ÉPÍTENI, A MEDERFENÉKEN PEDIG A DUNA KÉT PARTJÁNÁL TÁRSAS- ÉS IRODAHÁZAK FŰTŐCSŐVEZETÉK-GYŰJTŐ RENDSZERÉT LEHETNE LEFEKTETNI.
A kitermelés persze jókora kihívásokkal is járna. Például a hévízkitermelésnek a Duna vizétől való teljes elszeparálása, baktériummentessége nehéz, palackozásra érdemesebb inkább a meglévő parti kutak vizét felhasználni; ezen túl a víztermelés mellett érdemes lehet a közvetlen mederkontaktus részleges lefojtására, cementezésére is törekedni.
Az alábbi ábra egy úgynevezett hasznosítási vázrajzot mutat be a Dagály kútjától a meder közepéig haladó elvi szelvényen. Amint az ábrán is látszik, a folyómederben a meder aljáig felnyúló, úgynevezett alaphegységi kibúvás létét is kimutatták. E kiemelt szerkezet helyét archív térképi és fúrási adatok mellett konkrét vízi szeizmikus mérés is jelzi. A vízzáró rétegek sötét színnel vannak elkülönítve a termálvíztartó rétegekben, zöld színnel jelölve két 150 méter hosszúságú, 45, illetve egy 30 fokban lemélyített fúrás, piros színnel pedig két lehetséges vízszintesbe forduló csősajtolási nyomvonal.
A kiadvány a főváros geotermikus alapú nyári hűtési lehetőségeiről is említést tesz. A Budai-hegységnél a hideg karsztos területen 18-26 fokos állandó vízhőmérsékletű területeknél lehetséges úgynevezett fordított üzem, azaz nyári hűtési csúcsidény. Ilyen rendszerek a Csillaghegyi Árpád strand, a Római fürdő, a Rác és Lukács fürdő közvetlen környezetében azonban nem létesíthetők, mivel a nyári vízkivétel a fürdők fő vízigényével esik egybe. Az elsődleges műszaki akadályt a sűrűn beépített területen a termelőkutakat a visszatápláló kutakkal a felszínen összekötő vezeték kialakítása jelenti, melynek folyóméterára nagy eséllyel a kútfúrási árat is meghaladja. Emiatt a mély geotermia másik korlátja a telektulajdonosok együttműködésének hiánya; a kitermelő és betápláló rendszert két külön telekre célszerű helyezni, a tapasztalatok szerint viszont ez többnyire azonnali elutasítást eredményez. Erre tekintettel érdemes lehet a felszíntől 5-25 fokban ferdített fúrásokat mélyíteni, így a mély, rétegbeli termelési és betáplálási pont távolabb kerül egymástól, míg a felszíni vezeték hossza lerövidül.
A geotermikus hasznosítások telepítésének másodlagos haszna lehet a felszín közelében jelentkező magasabb városi hőmérsékletek csökkentése is. Megfelelő telepítésű hűtő-fűtőgeotermikus rendszerek, elsősorban a sekély nyílt rendszerek a városi klíma javítására, a nagyrészt emberi tevékenységből eredő „városi hősziget” hatás csökkentésére is fenntartható megoldási lehetőséget jelentenek (nagymértékben integrált geotermikus és vízgazdálkodás kialakítása révén). Budapesten szintén megfigyelhető a „városi hősziget”, a város jó részén a környező beépítetlen részekhez képest a hőmérséklet valamennyi év- és napszakban magasabb. A város belterületén bizonyos időjárási helyzetekben több fokkal melegebb van, mint a peremkerületekben, és ez a különbség hosszabb idő átlagában is megmutatkozik.
A kiadvány szerint Budapest geológiája geotermikus alapú energiatermelésre általánosan alkalmas.
RENDKÍVÜL HATÉKONYAN, ALACSONY FAJLAGOS KÖLTSÉGRÁFORDÍTÁSSAL HÉVÍZES VAGY AKÁR HIDEG VIZES ALAPÚ HŐSZIVATTYÚS ELLÁTÁSRA LEHETNE ÁTÁLLÍTANI A LAKÓTELEPEK ÉS AZ IRODAHÁZ-NEGYEDEK JÓ RÉSZÉT, KÜLÖNÖSEN ANGYALFÖLDÖN, A CSEPEL-SZIGETEN, ŐRMEZŐN, KELENFÖLDÖN ÉS ÚJPESTEN. KELENFÖLD, KISPEST ÉS ÚJPEST GÁZALAPÚ TÁVFŰTŐ KÖZPONTJAINÁL A GÁZFELHASZNÁLÁST 30-50 SZÁZALÉKBAN KIVÁLTHATNÁ TERMÁLVÍZALAPÚ FŰTÉS, RÁKOSPALOTA ESETÉBEN PEDIG A TELJES ÁTÁLLÁS IS MEGVALÓSÍTHATÓ. BUDAPEST EGYES RÉSZEIN MÉG GEOTERMIKUS ALAPÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSRE IS MÓD NYÍLHAT.
Igaz, erre, mint lehetőségre még nagy mélységű kutak telepítése esetén sem érdemes számítani, az efféle hasznosítás csak korlátozott mértékben, gazdaságilag másodlagos módon képzelhető el a város legkeletibb részein, Ferihegy és Rákosszentmihály térségében.
A mind több, különféle technológiával megvalósított beruházás ellenére még mindig csekély a főváros geotermikus potenciáljának kihasználtsága. (Az első kifejezetten fűtési célú víztermelő-besajtoló kútpár létesítése Budapesten mindössze 2020-ra zárult le a BKV Örs vezér terénél levő járműtelepének területén.) Az utóbbi évtizedekben megvalósult fejlesztések többségét az építőipari, pénzügyi szemlélet határozta meg, az energetikai, környezetvédelmi és vízügyi megfontolások nem vagy alig játszottak szerepet. A tudományos kutatás megszűnt, még a megvalósult eredményes rendszerek dokumentálása is egyre inkább kezdett leépülni. Ezért a MEKH kiadványában javaslatot tesz egy egységes, innovatív, nyílt, online hozzáférhető geotermikus fejlesztési terv megalkotására, amely rendszerűvé tenné a földtani és hidrogeológiai adatbázist, és amelyben szorosan kapcsolódhatnának a lokális beavatkozásokból származó információk, értékelések, modellfejlesztések, illetve a szükséges monitoringműködtetések. Jó hír mindenesetre, hogy a jelentés szerint „mostanában” szemlélet-, illetve irányváltás kezdődött a területen, ami várhatóan a következő években is folytatódik, és amit maga a kiadvány is elő kíván segíteni.
Az Állatkerti geotermikus fejlesztés
Termálkút hulladékhőjének hasznosítására már megvalósult, jó példát jelent a Fővárosi Állat- és Növénykert rendszere. A nemzetközileg is példaértékű projekt elsődleges célja a Széchenyi fürdő termálvíze felesleges hőmennyiségének hatékony hasznosítása az állatkert épületeinek fűtésére és használatimelegvíz-előállítására, amely az eddigi üzemeltetési tapasztalatok alapján – a jelenlegi üzemi körülmények között – az intézmény fosszilis energiahordozó- (földgáz-) felhasználásának mintegy 30 százalékát képes kiváltani.
A 2012. január 1-jétől üzemelő rendszer összköltsége 395 258 000 forint volt, amelynek nagy részét, 237 154 800 forintot európai uniós pályázati támogatás fedezett. A fennmaradó önrész a földgáz kiváltásának köszönhetően mindössze kevesebb, mint hét év alatt megtérült, miközben jókora megtakarítást sikerült elérni a szén-dioxid-kibocsátásban is, emellett bevételhez jut a Főtáv Zrt. és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. is, utóbbi pedig a hűtési villamosigény-szükséglet csökkenésével megtakarítást is megvalósít. (A tervekben a mintegy 17 000 négyzetméter alapterületű, kérdésessé vált sorsú Biodóm energiaellátásában is szerepet szántak a Széchényi gyógyfürdő termálhőjének hasznosításának).
Forrás: portfolio.hu
