Alig van víz a Dunában – Mi lesz így a magyar energiarendszerrel?

Az Országos Vízjelző Szolgálat adatai szerint a vízszint jelenleg Budapesten körülbelül 70 centiméterrel, Paksnál pedig nem egészen egy méterrel áll a legkisebb megfigyelt vízállás (LKV) felett. A szolgálat egyhetes prognózisa alapján a következő napokban folytatódhat az apadás és ugyan október utolsó napjaiban várható némi javulás, de továbbra is kevés víz marad a folyóban.

Ez nem elsősorban a szokatlanul száraz magyarországi időjárás következménye, sokkal inkább okolható érte a Duna közép-európai, németországi, ausztriai és szlovákiai vízgyűjtő területeinek csapadékhiánya. Így a jelenség nem csak nálunk, de az említett és a folyó útjába eső balkáni országokban is érzékelhető, és nem csak a Duna, de más folyók, például a Rajna vagy az Elba szintje is alacsony. A nyári-őszi alacsonyabb vízállás (úgynevezett kisvíz) kialakulása, valamint a téli-tavaszi tetőzés váltakozása egyébként megfelel a természetes ciklusnak, a problémát az jelenti, hogy az utóbbi években a nyári-őszi vízszint szélsőségesen, a korábbi évek átlagánál jóval mélyebbre süllyedt.

A folyók alacsony vízszintje több szektort is érzékenyen érinthet, így az ivóvíz-szolgáltatást, a mezőgazdaságot, valamint az idegenforgalmi és szállítási ágazatot, utóbbiakban pedig a Dunán kialakult helyzet miatt a tavalyihoz hasonlóan már korlátozásokat is életbe kellett léptetni. A folyók energiahordozók és nyersanyag továbbításában alapvető szerepet töltenek be, ezért az extrém kisvíz közvetve az ipart, így az energiaipart is negatívan befolyásolhatja. A szállítási problémák az erőművek tüzelőanyag-utánpótlását is megnehezíthetik, ahogyan ez például németországi szénerőművek esetében tavaly és idén is történt. A kis vízszint másképpen is bezavarhat az energiaellátásba. 2018 és 2019 nyarán több európai országban csökkent a folyóvíz-hűtötte nukleáris, szén- és gázerőművek termelése, bizonyos egységeket pedig le is kellett állítani a hűtési hatásfok romlása és a környezetvédelmi célú visszaterhelés miatt, ám ekkor a szélsőségesen alacsony vízszinthez kiemelkedően magas vízhőmérséklet is társult.

Magyarországon több olyan fontos erőmű működik, melyek hűtésében a folyóvíznek szerepe van. A nagyobb, 50 MW beépített teljesítmény feletti hazai erőművek közül a Gönyűi, a Kelenföldi, a Csepel II, a Dunamenti, valamint a Paksi Atomerőmű veszi a Dunából a hűtővizet. (A Tisza II Erőmű a Tisza vizét veszi igénybe, ugyanakkor ez jelenleg nem üzemel.) Az erőművek hűtését úgy tervezték, hogy az az addig mért legalacsonyabb vízállásnál alacsonyabb vízállás esetén is megoldott legyen. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) közlése szerint a szélsőséges időjárás okozta folyóvíz-ingadozás a múltban és a jelenben sem okozott műszaki, hűtési problémát. Az erőművek kiemelkedően nagy szárazság miatti alacsony vízállás esetén is megoldották és megoldják operatív szinten a hűtést és a folyamatos villamosenergia-termelést. (A hazai erőműveknél tüzelőanyag-ellátási problémák sem ismertek.)

Az alacsony vízszint, valamint a magas vízhőmérséklet miatt azonban a Paksi Atomerőműben 2018-ban több alkalommal úgynevezett intézkedési tervet léptettek életbe. Biztonsági kockázat sem nyáron, a Duna alacsony vízállás melletti felmelegedésekor, sem ősszel – , amikor alacsonyabb hőmérséklet mellett a vízállás rekord mélységbe süllyedt – nem jelentkezett.A négy blokk hűtővíz-igénye másodpercenként körülbelül 100 köbméter, míg a Duna vízhozama a legalacsonyabb vízállása esetén is mintegy 800 köbméter körül alakult. A vízhozam azonban nem minden. A felmelegedett víz miatt a blokkok termikus hatásfoka romlik, ezért a nyári kánikula miatt az erőmű által termelt villamos energia mennyisége néhány tíz megawattal csökkenhet, és csökkent is tavaly és idén nyáron. Emellett az a lehetőség sem volt túl messze, hogy környezetvédelmi okokból csökkentsék az erőmű teljesítményét, megelőzendő a Duna használt hűtővíz általi túlmelegítését.

Az őszi időszakban a hőmérséklet (egyelőre) nem jelenthet gondot, de az alacsony vízszintről érdemes ejteni pár szót. A hűtésre szánt vizet az erőműhöz szállító csatornába csak addig jut be a víz, amíg a Duna paksi vízszintje nem süllyed a tavaly mért történelmileg legalacsonyabb érték alá körülbelül 1 méterrel. Ha ez megtörténne, árvízvédelmi szivattyúkkal akkor is el tudnák látni ugyan a blokkok biztonsági hűtéséhez szükséges 10 köbméter/másodperces igényt, de ez csak a nem üzemelő blokkok számára lenne elegendő – vagyis ebben az esetben le kellene állítani a teljes erőművet a biztonság érdekében. Ekkor a hazai áramtermelés fele kiesne a rendszerből, ami rövid távon is rendkívüli helyzetet eredményezne. Az új blokkok hűtéséhez 120-140 köbméterre lesz szükség másodpercenként, vagyis, ha a terv szerint pár évig egyszerre üzemel majd mind a hat blokk, a hűtővízigény 220-240 köbméter/másodperc körül alakul majd. Az előzőekre is tekintettel az új blokkok szivattyútelepe közel 2 méterrel mélyebbre kerül, mint a jelenlegi. A Duna vízszintje jelenleg még körülbelül egy méterrel a rekord alacsony érték felett áll Paksnál.

A folyók alacsony vízállása más módon is éreztetheti hatását a magyar energiaellátásban. Bár a hazai vízerőművi kapacitás elhanyagolható (56,2MW), a balkáni vízerőművek termelése ugyanakkor közvetve hat a szomszédos országokéval összekapcsolt, nagy importfüggőségű magyar villamosenergia-piacra is. Így történt idén nyár végén is. Augusztus utolsó hetében és szeptember első napjaiban a hazai tőzsdei áramárak jóval magasabbak voltak a megszokottnál, amelynek egyik oka kínálati szűkösség létrejötte volt.

A jelenség kialakulásában a MEKH elemzése szerint több tényező is közrejátszott, így például a Paksi Atomerőmű tervezett karbantartása és az osztrák határkeresztező kapacitások korlátozása mellett az is, hogy déli szomszédainkat és Romániát alacsony megújuló termelés jellemezte, ezért import keresletük csak magas piaci árak mellett tudott csökkenni. Az alacsony balkáni megújuló energia termelést részben a fokozatosan mérséklődő vízierőművi termelés okozta, ami augusztusban már a júniusi termelés felét is alig érte el. Augusztusra a balkáni országok vízerőművi termelése és fogyasztáshoz viszonyított aránya a rekord alacsony, 2018. októberi szintre mérséklődött.