Elszomorító, amiként az Orbán-kabinet meg akarja úszni az uniós klímacélok teljesítését, miközben túlzott fogyasztási előrejelzésekre hivatkozva, a német intézkedéseket félreértve, b-terv nélkül új atomerőművet tervez – véli az E3G nevű berlini szakintézetnél dolgozó Ámon Ada környezetvédő.
– Miként látja Berlinből a német energiapolitikára általában ellenpéldaként hivatkozó Orbán-kormány lépéseit?
– Németországban mindig elengedhetetlen az érdemi párbeszéd. Kiemelten igaz ez az energiával kapcsolatos döntésekre. Így megelőző egyeztetéseken az összes érintett helyet kap. Ez biztosítja, hogy többé-kevésbé mindenki magáénak érezze az intézkedéseket. Az Orbán-kabinetet nem „vádolható” párbeszédpártisággal. Igaz, mióta Kaderják Péter államtitkár felel a stratégiai irányokért, némi változást érzékelek. Már zajlottak is egyeztetések, ám eredményt még nem láthattunk. Pedig komoly feladatok várnak a döntéshozókra. Az összes EU-tagállamban egységesíteni kell ugyanis a klíma- és energiapolitikát annak érdekében, hogy 2050-re az EU szén-dioxid-kibocsátása majdnem nullára csökkenjen. Ennek három alapvető összetevőjének egyidejű végrehajtására lenne szükség. Az első az energiaigény erőteljes csökkentése, a fennmaradó nagyarányú megújuló-alapúvá alakítása és az erdőtelepítés.
– Friss hír, hogy Magyarország néhányadmagával elmulasztotta határidőre benyújtani Brüsszelbe az említett nemzeti energia- és klímatervet.
– Ez mélyen elszomorít, bár nem csodálkozom. Az Orbán-kabinet ezen a téren is sereghajtó, követő, egy fajta megúszásra játszó politikát követ. Pedig előzetesen hosszú idő állt rendelkezésre, a határidő is régóta adott. Így továbbra se ismerjük a kormány pontos elképzeléseit. Igaz, ami ebből tudható, az is kijózanító. Az energetikai kormányzat 2030-ra 20 százalékos megújuló villamosenergia-arányt ígér, ami édeskevés: számos EU-tagország már most 40 százalékon áll. Az energiatakarékossági vállalásokat eddig leginkább a módszertani trükközés jellemezte, amennyiben túlzó igénynövekedés lefaragását ígértük. Brüsszel mostantól egységes módszertan szerint tekint a tagállami vállalásokra, a lemaradókat noszogatva, az ígéreteket és a valós lehetőségeket ellenőrizve, számon kérve. Elég jól rálátok a térségre, hisz a berlini E3G-nél az a dolgom, hogy elősegítésem a kelet-közép európai és a balkáni klímafordulatot. Tapasztalatom szerint a keleti tagországok klíma-erőfeszítései meglehetős visszafogottak. Ezt nem a gazdasági helyzetnek, hanem a megcsontosodott, szovjet típusú szemléletnek tudom be. Eszerint a központban eldöntik, nőni fog az igény, ehhez pedig erőmű, gázcső kell, amit az állam – vagy esetleg Mészáros Lőrinc – megépít. Ez a kudarc útja. Nyugaton a klímabarát célokhoz inkább vonzó, hosszú távon kiszámítható üzleti környezetet teremtenek. Fontos, hogy mindenki megértse: a klímapolitika nem az ellenségünk és nem brüsszeli diktátum. A magyar embereknek a jó klímavédelem csak hasznára válik: tisztább levegő, magasabb színvonalú munkahelyek, alacsonyabb rezsi, alkalmazkodó települések.
– Az Orbán-kormány szerint a német megújulóenergia-rendszer – aminek a támogatása miatt az ottani lakosság amúgy is rekordmagas rezsit nyög – össze fog omlani, az árakat az égbe lökve. A német környezetvédők ma már a szélerőművek ellen és az atom mellett tüntetnek. Ezen kívül képmutató módon felélesztik a szénbányászatot, az olcsó orosz gáz érdekében pedig – mások hasonló törekvéseit gáncsolva – lepaktáltak Putyinnal.
– Az itteni megújulóenergia-rendszer, köszöni szépen, jól van, nem fog összeomlani. A németek óvatos duhajok, folyamatosan mérnek, ellenőriznek, javítanak. Az átállás tetemes ára vitathatatlan. Széles körű társadalmi párbeszéd után, 2000-ben úgy döntöttek, hogy a megújulókra alapozva kivezetik az atomerőműveket. Ennek terheit a saját és gyermekei biztonságos jövője érdekében a lakosság vállalta. A megújulós berendezések iránt így támadt hatalmas kereslet világszerte csökkentette az előállítási költségeket. Így ma Magyarországon is sokkal olcsóbb a naperőmű. A környezetvédők nem tüntetnek a szélerőművek ellen és az atom mellett, ez csacskaság. A szén kétségkívül vitapont, de erről is nyílt párbeszéd zajlik, érdemi civil sikerekkel. E tekintetben az E3G is erőteljesen bírálja a német kormányt. Az orosz gázvezetékek komoly diplomáciai hullámokat vetnek. Németország nagyhatalom és így is viselkedik, energiapolitikája nem tökéletes. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy az európai ütemet Berlin diktálja. Így a legjobban az alkalmazkodással járnánk.
– Az Orbán-kormány szerint az atomerőmű-építéssel éppenséggel jelentősen csökkentjük szén-dioxid-kibocsátásunkat és beleálltak a napelem-fejlesztésekbe is.
– Paks 2 nem fog megépülni. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de a megújuló energia és a tárolás fejlődése biztosan borítékolható. Érthetetlen ezért, az Orbán-kormánynak miért nincs b-terve arra, ha végül mégse húzzák fel az új paksi blokkokat. Az Energiaklub korábbi számításai szerint a hazai igényeket 2050-re atom nélkül, zömmel nap- és szélerőművekre alapozva teljesen, biztonságosan, olcsón és nukleáris kockázatoktól mentesen is ki lehetne elégíteni. Ebben kiemelt jelentőséget kaphat a hálózatkímélő, háztartási méretű napelem. A hullámzások kiegyenlítésében szerepet játszhat az akkumulátoros tárolás és a mai „megújulós” termelés zömét kitevő tűzifa is. Addigra a lakossági fogyasztás – és így a rezsi – is töredékére eshet. Igaz, nem a most üveggyöngyként a nép elé szórt hűtőcsereprogramok, hanem teljes körű felújítási támogatás révén. Ez nem „drága”: a rezsicsökkenés haszna mellett a beruházások az egész magyar gazdaságot pörgetnék. Bár Lázár Jánosék középületekre és hitelprogramra csoportosították át a lakosságnak e célra küldött százmilliárdos vissza nem térítendő EU-támogatást, azért az évi 30-50 milliárdnyi szén-dioxid-kvótabevételből is látványos eredményekre futná. Belátom, hogy itt kisebb a korrupciós mozgástér, mint a középületek esetében vagy akár egy paksi gigaberuházásnál, és ez okozhatja a kormányzati zavart. Most kétségkívül támogatják a napelemes fejlesztéseket, bár itt is fenntarthatóbbnak tartanám a magángazdaság ösztönzését, amiben komoly hiányosságokat látok. Sajnos a hazai energiaiparból sem nehéz példákat találni, amikor a kormány bizonyos befektetőcsoportokat egyszerűen ellehetetlenített. Gondoljunk csak a szélerőművekre, amiknek először a pályázatát fújták le, majd lényegében betiltották a telepítésüket, természeti, környezetvédelmi és gazdasági okokból egyaránt teljesen indokolatlanul. Emiatt a bankok is óvatosabbak, ami a hiteleket drágítja.
– Mi a véleménye a rezsicsökkentésről?
– A lakossági rezsi ma átláthatatlan. Bár a szektor még nem ment tönkre úgy, mint mondjuk a hulladékágazat vagy a kéményseprés, a befektetőnek elég, ha szolgáltatási területén most csak kevesebb karbantartót lát. Ebből arra juthat, hogy az áramszolgáltatás minőségének előbb-utóbb bekövetkező romlása fenyegetheti a versenyképességét, így eleve inkább máshová települ. Az átlátható, méltányos rezsi is lehet a mostaninál alacsonyabb, például a szegények számára vagy egy alapos lakásfelújítás után.
– Hogy jellemezné az E3G-t? Ez is egy „Soros-féle ngo”?
– Az E3G, magyarul harmadik generációs környezetvédelem, egy londoni alapítású, liberális demokrata értékeket valló, a világon az ötödik legbefolyásosabbnak számító környezetvédelmi agytröszt. Nyilván nem vagyunk Soros-szervezet, tevékenységünket párt-, politika- és ideológiamentesen végezzük, a klímabarát átmenet érdekében, mondhatni akár az ördöggel is cimborálva.
– Miként emlékszik arra, hogy a választások előtt ön töltötte be Karácsony Gergely árnyékkormányának környezetvédelmi miniszterjelöli posztját?
– Rövid távú szerepvállalásként.
Forrás: nepszava.hu
