A villamosenergia-rendszerben mindig annyi villamos energiának kell lennie, amennyit éppen felhasználnak a fogyasztók. Az erőművek által termelt, illetve a külföldről vásárolt (import) mennyiségnek meg kell egyeznie azzal, amennyit az adott pillanatban az otthonok, üzemek, intézmények eszközei igényelnek a megfelelő működéséhez. Az egyensúly fenntartásának alapfeltételei közé tartozik a hazai erőművek termelése, az import-export szaldó, vagyis a Magyarországra bejövő és innen más országba értékesített áram különbsége, valamint a hazai fogyasztás egyensúlyának folyamatos biztosítása. Mindez elsősorban a rendszerirányító MAVIR ZRt. feladata. Ahhoz, hogy a rendszer megfelelően működjön, olyan piaci szereplőkre támaszkodik, mint a mérlegkör-felelősök, a villamosenergia-termelők, illetve a nagy- és kiskereskedők.
A mérlegkörfelelősök naponta adják be terveiket a MAVIR-nak, Ezeket első körben a rendszerirányító összegzi és ellenőrzi, így kap egy általános képet a villamosenergia-rendszerről. Az adott napon a mérlegkörökben működő erőművek és fogyasztók tény termelése illetve tény fogyasztása többé vagy kevésbe, de el fog térni a mérlegkör felelős által leadott menetrendjüktől. Ezeket az eltéréseket az egyes mérlegkörfelelősök úgynevezett napon belüli menetrend-módosítással igyekeznek csökkenteni. Ekkor a mérlegkörfelelős kereskedők – az előző napi tervezéshez hasonlóan – újra tervezhetik erőműveik menetrendjét, elindíthatnak más termelő berendezéseket, eladhatnak vagy vehetnek más kereskedőktől villamos energiát. Sajnos a leggondosabb tervezőmunka esetén is mindig marad bizonyos mértékű eltérés a terv- és a tényadatok között. A leadott tervek és a tényadatok közötti, még megmaradt különbséget a MAVIR a saját maga által megvásárolt úgynevezett rendszerszintű szolgáltatási tartalékai segítségével egyensúlyozza ki. Rendszerszintű szolgáltatásnak nevezzük azt, amikor egy-egy erőmű kapacitásait megvásárolja a rendszerirányító, és szükséges esetben fel- vagy leszabályozza azokat, vagyis kisebb vagy nagyobb termelésre, esetleg fogyasztásra állítja ezeket az egységeket, attól függően, hogy a rendszerben hiány vagy többlet mutatkozik – ezt nevezik kiegyenlítő energiának.
A nap lezárultával aztán a rendszerirányító mérleget von, áttekinti, hogy az egyes mérlegkörök mennyi áramot termeltek, mennyit fogyasztottak, és ez hogyan viszonyul az előzetes tervekhez. A tartalékok pénzbe kerülnek a MAVIR számára, ezen költségeket a rendszerirányító okozathelyesen tovább hárítja a mérlegkörfelelősök felé, egy előre rögzített algoritmus szerint, a terv- és tényadatok eltérése alapján. Vagyis azok a mérlegkörfelelősök fizetnek többet, akik jobban eltértek az előzetesen leadott menetrendjeiktől. A mérlegkörbe tartozó termelőkkel, illetve fogyasztókkal viszont már a mérlegkörfelelős számol el az egyedi megállapodások alapján. Az így fizetett kiegyenlítő energia általában lényegesen drágább, mint az erőművekben terv szerint termelt, vagy a piacon előre vagy akár napközben megvásárolt villamos energia, így az összes szereplőnek érdeke a pontos előre tervezés, és ezáltal a kiegyenlítő energia volumenének minimalizálása.
A mérlegkörfelelősök általában egyben villamosenergia-nagykereskedők is. Azon nagykereskedők pedig, amelyek a teljes energetikai palettán érdekeltek – vagyis erőművekkel szerződnek, esetleg saját erőművük is van, illetve portfoliójukban megtalálhatók lakossági vagy céges fogyasztók is – az importot lehetővé tevő határkeresztező kapacitásaik által, a pontos tervezéssel és a változásokat figyelembe vevő napközbeni menetrend módosításaikkal jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a teljes villamosenergia-rendszer egyensúlyához. Segítségükkel a rendszerirányítónak „csak” kisebb eltéréseket kell kezelnie. Az ellátásbiztonság szempontjából külön előny, ha a hazai nagykereskedő külföldön is végez nagykereskedelmi tevékenységet és külföldi mérlegkörei is vannak – amelyek az adott országban látnak el hasonló, egyensúlyi szerepet. A különböző országokban működő, saját kereskedelem és mérlegkörök, illetve a hazai mérlegkör közötti kereskedelem egyszerűbb folyamatot jelent, vagyis az eltéréseket az ilyen kereskedő lényegesen könnyebben tudja korrigálni az export-import menetrendek módosításának segítségével.