Lítium-ionos akkupakkokat gyártó üzemet épít Kalinyingrádba a Roszatom egyik érdekeltsége Éppen azon a telephelyen, ahol Moszkva – papíron – ma is egy új atomerőművet épít.
Lítium-ion cellákat és energiatároló rendszereket gyártó üzem megépítéséről állapodott meg a Kalinyingrádi térség kormányzatával a TVEL nukleáris üzemanyaggyártó vállalat egyik cégével. Az új gyár a Kalinyingrádi exklávé keleti részén, a Balti Atomerőmű telephelyén épül fel – közölte saját honlapján a Roszatom. A PV Magazine forrásai szerint az eredetileg 2 GWh-ra tervezett méret jelenleg 3 GWh-ként szerepel a tervekben, de a máris „orosz Gigafactoryként” hivatkozott létesítmény a víziókban máris sokkal nagyobbnak mutatkozik.
Emin Aszkerov, a Renera vezérigazgatója azt közölte az orosz sajtóközleményben, hogy „az orosz piacról érkező jelzések arra utalnak, hogy az egy évvel ezelőtt betervezett termelési volumen kevés lesz az igények kielégítéséhez. Az elektromos közlekedés fejlesztésére vonatkozó tervek teljesítése érdekében fontolóra vesszük, hogy akár 12 GWh-ra növeljük az üzem termelési kapacitását”.
A céges kapcsolódási pontok tisztázása érdekében jó tudni, hogy a Renera a TVEL üzemanyaggyártó vállalat leányvállalataként a Roszatom aktívan fejlődő ágazati integrátor cége az energiatárolási üzletágban. Ez a vállalat üzemen belüli szállítóeszközök számára gyárt lítium-ion akkumulátorokat, emellett vészhelyzeti és szünetmentes áramforrásokat állít elő, továbbá hálózati kiegyenlítő rendszerekhez, valamint hibrid rendszerek energiatároló rendszereihez kínál műszaki megoldásokat. A Renera anyavállalata, a TVEL pedig a Roszatom üzemanyaggyártó vállalata a nukleáris üzemanyaggyártás mellett uránkonverzióval és dúsítással is foglalkozik, az urándúsításhoz használt gázcentrifugákat gyárt és vannak saját kutató- és tervezőintézetei is.
A Renerának van saját K+F központja is, ami lehetővé teszi, hogy a szokványos rendszerek mellett komplex, egyedi megoldásokat is kidolgozzanak, ha a megrendelő úgy kívánja, de az akkugyárban nem orosz technológiát alkalmaznak majd. A gyártósorok – nagyjából úgy, ahogyan a szovjet autóipar anno a Ladához a Fiaton keresztül jutott el – a koreai Enertech lítium-ion technológiáját használaj majd fel.
A tervek szerint 2026-ban már termelésbe álló kalinyingrádi üzemben majdan gyártott-összeszerelt lítium-ion akkumulátorokat zömmel az orosz autóipar szívja majd fel, a gyártósorok kétezer embernek adnak majd munkát. A térségben ezzel jelentős gazdasági feljődést és infrastruktúra-fejlesztést katalizálhat.
A kalinyingrádi helyszín azért külön is érdekes, mert az „orosz Gigafectoy” ott épül, ahol hivatalosan ma is építés alatt áll a Baltik-1 atomerőmű. A világban hivatalosan már-még építés alatt álló nukleáris projekről nemrég készített Energiaklub-tanulmányban egészen pontosan ott a dátum is: a Baltik-1, vagy más néven Kalinyingrádi atomerőmű 2012. február 22. óta áll „építés alatt”.
„A VVER-1200 reaktortípusból eredetileg kettő szerepelt a tervekben azzal, hogy 2016-ban az első, 2018-ban a második blokk kapcsolódik a hálózatra. A Baltik-1 afféle ellen-projektként indult a litván visaginasi atomerőmű terve ellen (amely azonban a hosszas előkészítések ellenére előbb egy 2012-ben tartott, a projekt számára kedvezőtlen kimenetelű népszavazás hatására, majd a kivitelezőül választott Hitachi eredménytelensége és az építkezés felfüggesztése miatt végül 2016-ban lekerült a napirendről.) A Litvánia és Lengyelország közötti orosz enklávé Kalinyingrád észak-keleti részén található Neman város közelébe megálmodott Balti atomerőmű geopolitikai célokat szolgálna: amellett, hogy a kalinyingrádi különleges státuszú régió áramellátását biztosítaná azzal, hogy egy blokk gyakorlatilag kiválthatja a helyi, földgáz alapú villamosenergia-termelést, a régióba (főként Litvániába, Lettországba és Svédországba) jelentős mennyiséget exportálna is.
Ezt a tervet húzta keresztül az a 2013-ban született döntés, hogy a három EU-tag balti állam ki akar lépni az oroszok által uralt villamosenergia-rendszerből, hogy átléphessen az Európai Unió áramhálózati rendszerébe. Ekkor a Baltik erőmű építését felfüggesztették, és bár a berendezésgyártás a már meglévő szerződések alapján folytatódott (az eszközöket azóta raktárokban tárolják), az építkezés valójában megrekedt. A Baltik-1 erőmű ez esetben túl nagyméretű, kiszabályozhatatlan termelőegység lenne a félmilliós Kalinyingrád számára, ezért szakmailag és gazdaságilag az volna logikus lépés, hogy ha az oroszok az atomerőművet megépítik, akkor Kalinyingrád szinkronizálódjon az uniós Az idő lett az atomerőmű-építés legnagyobb ellensége hálózatba, mert akkor volna hova eladnia az áramfeleslegét. Mindez politikailag egyáltalán nem ilyen egyszerű, és bár az orosz állami tulajdonban lévő RosEnergoAtom a Baltik erőműről nem mondott le, az oroszok 2019 tavaszán mégis inkább új gázerőművek telepítéséről döntöttek. Az InterRAO orosz állami energetikai ekkor jelentette be a Pregolsky gázerőmű (455 MW) beindítását, amely a korábban telepített két, egyenként 156 MW teljesítményű kisebb egységgel (a Majakovszkaja és Talahovszkaja erőművekkel) biztosítani képes Kalinyingrád áramellátását” – olvasható a több mint 50 oldalas tanulmány első részében.
Forrás: napi.hu
