Az akkumulátorgyár az új olaj a nemzeti gazdaságok számára, mivel az autóipar elekronizálódására adott válaszokon túl a lítium-ionos energiatároló rendszerek az energiaforradalom kérdéseire is jó válaszokat képesek adni. A képlet egyszerű: legyen saját akkugyárad, mert az fogja pörgetni a gazdaságot.
Sokan nem értették, amikor évekkel ezelőtt Elon Musk arról beszélt a Tesla autók első sikerei kapcsán hogy az igazán nagy üzletet, gazdasági hajtóerőt, fejlődési potenciált nem az autógyártás átalakításában látja, hanem az akkumulátorokban. Mára erről szól nem csak az autógyártás, de az energetikai forradalom is: a Tesla Berlinben a világ legnagyobb akkugyárát építi, miközben a Volkswagen úgy akar leállni a belsőégésű motorok gyártásával, hogy a helyükbe lépő e-autók minden fő elemét képes legyen maga gyártani – az akkumulátort is, amelyet egyébként olyan anyagokból és úgy terveznek meg, hogy 95 százalékban újrahasznosíthatók legyenek.
Az autógyártók mellett a technológiai cégek jelentek meg leginkább, és a legtöbb eu-s tagállamban külön kormányzati hátszél is jár az ilyen témájú anyag-, módszertan – és /vagy technológiai kutatásoknak. Saját, nemzeti alapon vagy ázsiai, illetve amerikai gyártókkal közösen, tulajdonképpen mindegy, mert akkugyárat akar szinte mindenki, hogy a piacon 2030 körül borítékolható nagy vihar erejét mindinkább ki tudja majd használni.
A Benchmark Mineral Intelligence (BMI) piackutató cég szerint azóta, hogy 2016-ban a Tesla Gigafactory megépítése valósággá vált, a világban globális akkumulátor-fegyverkezési verseny indult el, amely a hangsúlyt az elektromos járművekre és az energiatárolásra helyezte át. Ezért is érdekes az a márciusban megjelent cikk, melyben a BMI azt elemezte, hogy Európa beérte az ázsiai vetélytársait, és most az európai akkumulátorgyártás boomja következik. Ennek a modellezésük szerint az lesz az eredménye, hogy az akkumulátorcella gyártási kapacitás az EU-ban 2030-ig 300 gigawattórára (GWh) növekedhet.
Külön ligában: Németország
A német akkugyár-központú építkezések és tervek hovatovább egy külön fejezetbe férnének csak el (hogy tényleg csak az utóbbi hónapok néhány bejelentését visszaidézzük: a Tesla grünheide-i járműgyára mellé tervezik már az akkuüzemet, a VW önmaga féltucat akkumulátorgyár építését ütemezte be 2030-ig, plusz a Porsche a saját igényeinek megfelelő irányba fejleszt és beruház gőzerővel, az Audi e-Tron pedig a Baden-Württembergben található Kirchardt mellett, a finn Valmet Automotive beszállítócég által épített üzemből kapja az akkumulátorait – már 2022-től, az Opel a PSA konszern részeként Kaiserslauternben építkezik, a kínai SVOLT (a Great Wall Motors cége) a Saar-vidék bevételére készül. De a BMI tíz olyan, Németországon kívüli projektet is listázott, amely alapján az adott országok (illetve beruházók) célja nem tűnik másnak, minthogy szinte támaszpontokat építsenek ki e területen.
A top10-ben két norvég (Morrow Batteries – Adger; Freyr – Moi Rana) egy svéd (Northvolt – Skelleftea), két brit (Envision AESC – Sunderland; Britishvolt – Northumberland), egy lengyel (LG Chem (ma már LG Energy Solution Wrocław) – Breslau), egy szlovák (InoBat auto Bratislava), egy olasz (FAAM – Teverola) egy francia (PSA Group – Douvrin) mellett két magyar (SK Innovation – Komárom; Samsung SDI – Göd) akkugyár-projekt fér be jelenleg.
Magyarország: éjáó!?
A skandináv országokban nem csak gyártási, de innovációs központ is kialakulóban van, Norvégiában és Svédországban is több vállalat igen ambiciózus terveket kezdett megvalósítani annak köszönhetően, hogy mostanra megfelelő ehhez a régió energiamixe (sok szélenergia és vízenergia van a termelő oldalon), ráadásul az akkugyártáshoz fontos nyersanyagok (grafit, nikkel stb.) is jelentős mennyiségben hozzáférhetők. A Northvolt expanziós politikájáról és a konkrét lengyelországi terveiről korábban beszámoltunk. A briteknél az autóipar visszaesését próbálja meg ellensúlyozni akkumulátor gyártással több márka (mint a Nissan, Jaguar, Mini) is, miközben az akkumulátorok termékkínálata fokozatosan nyílik meg a szigetország zöldenergiás piacai előtt is – ami újabb gyártókapacitásokat vonz az Egyesült Királyságba.
Az olasz és a francia autóiparra váró feladatok törvényszerűvé teszik az akku-gigagyárak megépítését akkor is, ha a PSA első ütemben kínai lítium-ion cellákat állít majd “csak” össze, és az olaszok – a Stellantis-száösszeolvadt Fiat-Chrysler és PSA okán – ennél is egy kicsit mostohább alaphelyzetből indulnak. De júniusban a kormány már 600 millió eurót különített el az EU-s újjáépítési alapjából egy olyan gyár számára, amelynek kapacitása 37 GWh lesz 2030-ra. Néhány hónapja az ItalVolt (mint a BritishVolt olasz részlege) pedig azt jelentette be, hogy Torino mellett épít egy 45 GWh kapacitású cellagyártó üzemet.
Ami Kelet-Európát illeti: az autógyártókat az elmúlt évtizedekben ide vonzó olcsóbb munkaerő, alacsonyabb gyártási költségek és közel lévő ügyfelek az e-autók előretörésével az ázsiai akkumulátor gyártók számára elegendő érdeklődést jelentettek ahhoz, hogy Lengyelországon és Magyarországon “támaszpontokat” akarjanak kialakítani. A kedvező feltételek, amiket a kormányok rendre meg is fejelnek egy feltörekvő ipar születését és meghonosodását segítik elő – akár azáltal is, hogy az autóipar mellett jelentős potenciált jelent mindkét országban az, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról az energiaszektornak le kell tudni válnia. A BMI szerint az eddig e régióban háttérbe szorított zöldenergia szektor megerősödése a helyi cellagyártást (és ezáltal a gazdaságot) drasztikusan, akár drámai mértékben képes lehet majd felpörgetni.
Ami a magyarországi akkumulátorgyár-beruházásokat illeti: egy hónapja beszámoltunk arról, hogy bár hazánkban már 14 (inkább kisebb mint nagyobb) ilyen termelőegység épült, és így a világ tizedik legnagyobb e-akku exportőrének számítunk, ám ezek az üzemek mind összeszerelést végeznek csupán.
Még két plusz projekt
E listához a napokban két további bejelentés kapcsolódott; a franciák tovább erősítették az akkus portfóliót, a spanyolok pedig – akiknek az energiatárolásban a zöldhidrogén gyártásban is vérmes reményeik vannak már – feliratkoztak az európai gigafacory listára. Az angliában is építkező kínai Envision AESC akkumulátort gyárt majd a Renault számára az észak-franciaországi Douai-i gyárban, és 2023-tól ezer embernek ad majd így munkát. Az Envision üzem mintegy kétmilliárd eurós beruházást igényel, és a tervek szerint a maximális termelési kapacitása elérésekor – a tervek szerint 2025-től – évente 400 ezer járművet is képes lesz komplett energiatároló rendszerrel kiszolgálni.
A spanyolországi Noblejasban található másik gyárépítési projekt egy kísérleti üzemnek épül, ami a tervek szerint 2025-re 10GWh energiatároló kapacitás legyártására lesz képes. Az ország középső részén, Castilla – La Macha régióban építendő spanyol gigafactory várhatóan még az idén megkezdi az akkumulátorcellák gyártását. Az induló, 300 MWh kapacitás viszont 2023-tól nagy lökést kap annak köszönhetően, hogy nem egészne két év múlva a gyár már a Las Navas bányáiban kitermelt lítiumot használja majd fel. A tervek szerint ezzel 2023-ban 2 GWh-ra növelhetik a gyártókapacitást, ami 2025-re 10 GWh-ra, 2027-re 20 GWh-ra nőhet. Ehhez az biztosan szükséges lesz, az akkucellák katódjait a Caceres tartományban építés alatt álló gyártóüzemben le tudják gyártani. Az 1600 munkahelyet teremtő két beruházáshoz úgy számolták, hogy mintegy egymilliárd euróra van szükség.
Forrás: napi.hu
