Az ACORE a következő kombinációt javasolja: a szövetségi megújuló energia norma 50%-át, adókedvezményt az összes tiszta energiaforrásra, és akár tonnánként 55 USD szén-dioxid-kibocsátási adót, valamint a prioritásokra való összpontosítást arra vonatkozóan, hogy a modern távvezetékek megépítése hogyan ösztönzi elektromos hálózatunk erőltetett ütemű tisztává tételét.
Lucas Faria – Massachusetts, NREL
Az Egyesült Államok megújuló energiákkal foglalkozó tanácsa (American Council on Renewable Energy, ACORE) négy egymást kiegészítő szakpolitikai elképzelést fogalmazott meg, amelyek a csoport szerint tisztává tennék az Egyesült Államok hálózatát.
Az élen a megújuló energia norma 50%-a áll, de olyan formában, hogy ne akadályozza az ennél magasabb célt kitűző államok tevékenységét. Második helyen a 30%-os beruházások után járó adókedvezmény vagy 2,4 centes, a nap- és szélenergia termelésére vonatkozó adójóváírás áll, de ebbe bele kell foglalni az összes tiszta energia technológiát. A harmadik a szén-dioxid-kibocsátási adó, amelynek figyelembe kell vennie a kiindulási – tonnánként 15 és 55 USD közötti – értéket és a növekedés ütemét egyaránt. Végül pedig az áramot továbbító rendszerünk fejlesztése – kifejezett ajánlásokkal arra vonatkozóan, hogy a Kongresszus ismét fordítson kiemelt figyelmet a távvezetékek elhelyezésére, és a FERC ösztönözze a nagy teljesítményű és hatékony átviteli rendszert.
A sokat sejtető című jelentés – Szakpolitikai lehetőségek a megújuló energia leghatékonyabb alkalmazásáa (Policy Options That Most Effectively Put Renewable Energy to Work) – megjegyzi, hogy a közmű nagyságrendű, elektromos áram termelési kapacitás on belül a megújulók aránya kicsivel meghaladja az 1 TW szintet (22%), míg a termelési kapacitáson kétharmada fosszilis tüzelőanyagokra épül. Ahhoz, hogy 2050-re átállítsuk ezt a kapacitást, évente körülbelül 30 GW megújuló energiát kell majd üzembe állítanunk.
Az első ajánlás a megújuló vagy nulla széndioxid-kibocsátással járó szövetségi energia szabvány 50%-ra állítása. A figyelembe vett technológiák közé tartozik a széles értelemben vett szél- és napenergia, a víz-, óceán- és árapály-energia, a hidrodinamikus energia, a geotermikus energia, és az egyéb nulla széndioxid-kibocsátású források. Az időbeli ütemezéseket a klímaváltozást mérséklő tudományos ajánlásoknak megfelelően kell tervezni. A jelentés azt sugallja, hogy a különböző államos programjában létrejött üzleti folytonosság jelenti a szövetségi program potenciális értékének bizonyítékát. Ugyanezzel a lendülettel a szerzők arra is emlékeztetik a szakpolitikák megalkotóit, hogy kezeljék tudatosan a merészebb állami szakpolitikákat, és ügyeljenek a jogi szöveg oly módon történő megfogalmazására, hogy az ne hátráltassa a vezetőket.
A második útmutatás a technológiától független, minden tiszta energiát szállító vállalatot megillető adójóváírásra vonatkozik, ahhoz hasonló, amelyben a szél- és nap technológia is részesül. Az oregoni Portland képviselője, Ron Wyden szenátoráltal nemrégiben javasolt „Tiszta Energia Amerikának (Clean Energy for America Act) törvénye” hangsúlyozta, hogy a törvény bármely tiszta energia létesítménynek nyújtott támogatása legalább 35%-kal magasabb arányú tiszta energiát biztosít az átlagosnál. A törvény úgy szól, hogy minden nulla kibocsátású létesítményt megillet akár 2,4 cent/kWó termelésre vonatkozó adójóváírás, vagy akár 30%-os beruházások után járó adókedvezmény, az adófizető választása szerint.
Továbbá a törvény lezárja a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok ösztönzését is, többek között a „próbafúrások költsége, százalékban kifejezett kimerülés, harmadlagos visszajuttatott anyagok, növelt hatékonyságú kőolaj-kitermelés, és a még éppen gazdaságosan kitermelhető olajkutak” címen járókat is.
A szén-dioxid-kibocsátási adó kialakításánál a szerzők a Texasi Egyetem fenti modelljét alkalmazták, hogy az említett adó megvalósításánál kerek számadatokat kapjanak. Érdemes megemlíteni, hogy a szenet fontolóra sem vették, egyenesen a gázra ugrottak. Az alábbi grafikonon látható az Egyesült Államok Energiahivatala által használt 2019-es éves energiaügyi kilátások modell (Annual Energy Outlook model), a csoport a fenti első évi szénárakat vitte be, és hozzáadta az <1% és a 100% közötti tartományba eső éves növekedési rátát.
Az lett az eredmény és a tanulság, hogy az összes összehasonlított javaslat 20% fölötti mértékben csökkentette a széndioxid-kibocsátást, – de az éves növekedéstől függően – bármelyik kiindulási mennyiség zárulhat a széndioxid-kibocsátás magasabb fokú visszaszorításával. Ne feledjük, hogy az „éghajlattal kapcsolatos fellépésekre vonatkozó törvény (Climate Action Rebate Act)” a szén dioxid tonnánkénti 15 USD szintről indul, az első évben 100%-os növekedéssel, és évente 15 USD emeléssel számol – és hosszú távon ez vezet a kibocsátás legnagyobb mértékű csökkentéséhez.
A szerzők azt is javasolják, hogy vegyék fontolóra a szegények részesedését, némi matek segítségével gondoskodjanak róla, hogy a helyi áruk helyzete ne legyen kedvezőtlenebb, mint azoké az országoké, amelyek nem vezetnek be ilyen jellegű adókat; továbbá a szén és a földgáz segítségével az okos átmenet lehetőségét, hogy ne épüljenek olyan erőművek, amelyeket az adófizetők idő előtt bezáratnak.
Végül a szerzők arra is kitérnek, hogy itt az ideje, hogy újra az elektromos hálózatra összpontosítsanak. Hivatkoznak egy tanulmányra, amely azt állapította meg, hogy egy „hatalmas távvezeték hálózat” lenne a leghatékonyabb eszköz arra, hogy a szél- és a napenergia elérje az 55%-ot, és a Brattle Csoport elemzése szerint „gyakran költséghatékonyabb a távvezetékek kiépítése a távoli, de kiváló minőségű forrásokhoz, mint a helyi, alacsonyabb minőségű erőforrásokat felhasználni”.
További kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy az Egyesült Államok 100%-ban megújulókat alkalmazhat túlméretezett nap- és szélerőművek, valamint némi energiatárolás és az egyenáram országos távvezeték-hálózata révén.
Erre konkrétan a Szövetségi Energia Szabályozási Bizottság (Federal Energy Regulatory Commission, FERC) 1000-es számú rendeletének módosításaként kerül sor. Ezek a finomítások azt a célt szolgálják, hogy használjuk a fejlett technológiákat és a hálózat optimalizálására szolgáló módszereket, figyelembe véve az olcsó megújuló elektromos áramot. Másodsorban pedig azt, hogy a Kongresszus hangsúlyozza saját helyi szintű illetékességét azzal, hogy „ismét megerősíti a Kongresszus energiaügyi szakpolitikára vonatkozó, 2005-ben elfogadott törvényben foglalt szándékait”. Ez az elektromos hálózat magasabb szintre emelését országos érdekké teszi a szélesebb értelemben vett klímavédelmi terv részeként.
Forrás: pv-magazine
