Az atomenergia avagy a paksi atomerőmű bővítése

Share Button

 atomreaktor-wannseeEl?ször ignorálnak téged, aztán nevetnek rajtad, majd ellened harcolnak és a végen te nyersz. Egy európai család manapság már az egész éves villamosenergia igényét és az e-mobilitásának egy részét fedezni tudja egy egyszer befektetett 5.000 Eurós költségü napelemes rendszerrel, és azt 30-40 éven át. Milyen forradalmi ez a technológia! Kétségkívül azt kell mondani, hogy már beléptünk a harmadik fázisba. Mégis lehetséges az, hogy mindezt feltarthatják bizonyos reakciós politikus körök Európában. Amerikában már eközben els?re felismerték a nagyobb áramszolgáltatók (pl.: NRG Energy), hogy a közeli jöv?ben a napelemes technológia lesz a vilamosenergia termelésben a legkedvez?bb (és valószínüleg már most is reális és fenntartható a költségszámítások szerint).

De az is igaz egyszer?en, hogy az atomer?m? üzemeltetésének legnagyobb költségét a már kezdetben szocializált sikeres lobbimunka teszi ki. Úgy már könny? alacsony áramszámlákat írogatni, ha a tényleges költségekért amúgy is az egész társadalom fog felelni. Ezek a költségek teljesen megengedhetetlen szubvenciók, de Európában azért is csak dorgálásra lehet számítani, amennyiben a támogatás eltorzítaná a piacot.

És amíg a fosszilis tüzel?anyagok természetesen végesek és ezáltal következésszer?en sz?kösebbek és drágábbak lesznek, ami egyébként az uránra is érvényes, addig a szél és a Nap kimeríthetetlenek. Ennek a belátásához nem kell értettségi, tökéletesen elég, ha a tényeket nem csavarjuk félre tudatosan és akaratosan.

De mialatt Orbán Viktor és kormánya a lassan beindult energiafordulatot egyenesen a falnak vezeti, úgy egyes er?k éppen azon igyekeznek Brüsszelben, hogy a nagy energiakonszernek ismét teret nyerjenek egész Európában és a megújuló energiaforrások technológiái felé forduljanak.

Csodálkozunk a kormány Paks b?vítésér?l sunyiban megkötött orosz szerz?dése miatt. De miért ez a csodálkozás? Nem nyilvános az ügy. És? El?ször is nyilvánvalóan nagyon, de nagyon nem szeretném én sem, ha 1,9 millió analfabéta döntene olyan kérdésekben, mint ez az atomer?m? b?vítés. Itt most nem az írni és olvasni nem tudó emberekre gondolok, hanem az ügyvédekre, orvosokra és egyéb megfizetett honfitársainkra.

Az akármilyen módon megkötött szerz?dés valószín?leg egy jogi szövegekt?l hemzseg? iromány, amit sokan csak félreértelmeznének.

A hazai párt nélküli szakvéleményezés kikerülése a paksi b?vítési szándék ügyében olaj a t?zre. Alább, röviden egy ilyen er?m? tervezete alatt elvégzend? fontos lépés:

El?ször is egy er?m?park kiépítése hosszan tartó meggondolásokat követel, amikor a mindenkor építend? er?m?típust a technikai, a gazdaságossági és a környezetvizsgálati szempontok követelményei szerint kell a mindenkori felépítési helyre kiválasztani.

Ebben el?ször is mérlegelni kell azt, hogy milyen opciók állnak rendelkezésre a várható helyettesítés/pótlás és növekedés-szükségesség esetében. Ezek lesznek aztán a fontosabb technikai és gazdaságossági tulajdonságuk szerint jellemezve. Az energia elöállítási költségének jellemzéséhez legfontosabb technikai-gazdaságossági paraméterek, a bekerülési költség figyelembevételével: az elektromos nettó teljesítmény, az elektromos kihasználtsági fok, a fajlagos bekerülési költségek valamint a rendszer üzemeltetésének fix és a változó költségei.

De nézzük meg most, hogy a nyivánvaló energiab?ségre milyen ipari termel?ket, nagy energiaigény? gyárakat és esetleg szabályozható rendszert szeretnének rátelepíteni? Ezekb?l semmit sem lehetett látni az elmúlt 4 év alatt és a gazdaságpolitika közeljöv? terveib?l sem lehet fejlesztéseket kivenni.

Például egy lehetséges alumínum kohót is kiszállítunk Ukrajnába. A Dunaferr is inkább diétára kényszerült, mintsem növekedésre. A cementgyártásunk is haldoklóban, az épít?anyag gyártásunk (itt pl. téglagyártás) közel nulla stb. Magyarországnak termelésnövekedés kellene, de nagyon!  A sok stratégiai szerz?dés biztos, hogy szükséges, de a nagymúltú hazai ipari ágazatok tudatos tönkretételét avagy eladását nem tudom megérteni.

Van ebben az országban pl. elég geotermális potenciál, ami legalább 10 paksi blokkon is túltenne. Igen nagy a biomassza potenciálunk is.

De az a bizonyos „termelés” normális piacgazdaságot igényel és nem bizonyos oligarchiák monopóliumait!

A mez?gazdasági termények mai piacán is inkább a támogatások versenyeznek és nem a regionális természeti adottságok.

A jelenlegi kormány 1 millió új munkahelyet ígért, több ezer munkalehet?séget a többnyire munkanélküli kisebbségi roma népcsoportnak. Mi lett bel?le? Semmi. Miért? Mert továbbra is hiányzik az egészséges és modern magyar gazdaság versenyképes feltetétele.

Amikor ötszázezer normális körülmények között élni akaró magyar elhagyja az országot és a kormányf? válasza erre, hogy azok úgy is vissza fognak térni hamarosan, akkor már nem csóválom tovább a fejemet. Ezek miatt legalább közel 344 milliárd forinttal csökkent az állam éves bevétele.

Mit?l m?ködik azoknak az országoknak a gazdasága jobban, miért magasabb az ottani normális életszínvonal? Azért mert az állam megteremtette, alakítja és segíti a  gazdasági fejl?dést, a vállalkozások modern gépeket, berendezéseket, gyártó sorokat tudnak venni, folyamatos és színvonalas oktatásokban részesülnek a munkavállalók, amikkel teljesít?képesebbek és versenyképesebbek lesznek. Így megnövekszik a vásárlóer? is és összességében nézve a GDP.

Az ottani országok iparosított gazdaságának teljesítménye és így az életszínvonal is egyenesen arányos az energia fogyasztással.

Európában nem épülnek újabb atomer?m?vek. A szlovákiai Mohovce, amelynek az építési folyamatosan késik és költsége az eredetileg 1,75 milliárd Eurós költségvetést jóval túlszárnyalja; a projekt most lépte át a 3,25 milliárd Eurót.

A Cseh Temelin atomer?m? építésének a döntését szintén elodázta a kormányuk.

Az atomer?m?veknél átlagosan 65-70-80 Eurót és 35 évig garantált átvételi árat akar a tulajdonos megawattóránként. Ezzel szemben a megújuló energiák átvételi ára lényegesen alacsonyabb, éves degradációra szorul és mindössze csak 20 évre garantált.

Ez eddig a lehetséges bekerülési költségröl beszéltünk. Az atomer?m? életciklusa alatt felmerül? üzemelési és leszerelési illetve a köztes valamint a végtározás helyének és annak költségvonzatairól nem. De jellemz?en ezek a költségek a legnagyobbak az atomer?m?veknél.

Ahol egyedül csak a leszerelési költségek nagysága az összinvesztíció 15 %-át teszi ki (Overnight Costs + áremelkedések + kamatok)!

A gazdaságossági vizsgálatkor nagyon fontos az a tényez?, hogy egyáltalán rentabilis lesz e az er?m?. Erre a releváns áramt?zsdék árait szokták el?ször is elemezni, a nyereségeket kiszámítják, az ugyan rövid lejáratú, de fontos határköltségekkel szembe állítani és végül kiszámítani, hogy ezzel a költségnagysággal lehetséges lesz e a fix költségeket kiegyenlíteni. Az atomer?m?vek költségstruktúrája legnagyobb mértékben a fix költségekb?l áll. A személyzeti-, a menedzsment- és a karbatartási költségek túlnyomó többsége fix költségek, tehát független az eredményt?l. A változó, azaz a rövidlejáratú határköltségeket lényegében a tüzel?anyagok teszik ki. Az atomer?m?nél ezek a f?t?elemek költsége.

Mivel az atomer?m?vek olyan alaper?m?veknek számítanak amelyeket csak korlátoltan lehet leszabályozni, ezért csak karbantartás és f?t?elem cseréjekor állnak le. A cash-flow és a nyereség kiszámításához egy átlagolt éves árat vesznek számításba. Továbbá feltételezve van az is, hogy ez az ár az er?m? egész futamideje alatt azonos nagyságú marad, tehát nem változik hanem az inflációhoz igazodik. Az üzemi- és a karbantartási költségeket is állandónak veszik.

Nos, mivel a spotpiacokon értékesített villamos energia ára átlagban igen alacsony, ezért sokszor igen nehéz lesz az atomer?m? magas fixköltségeit lefedni.

A történelem bebizonyította, hogy a 60-as évek optimista el?rejelzései nem teljesülnek be. Annak idején még a „too cheap to meter”-r?l beszéltek, manapság már be kell vallani az atomenergia pártiaknak is, hogy az atomenergia igenis sokba kerül. Végül az is kiderült, hogy az atomenergia történetéb?l nem lehetséges semmi féle skála effektust, illetve tanulási hatást megfigyelni. Akkor azt vélték, hogy a befektetési költségek jelent?sen csökkenni fognak az id?k során. Azonban éppen az ellenkez?jét lehet megfigyelni: a befektetési költségek nagyon is emelkedtek az utóbbi 10 évben, aminek az okát leginkább az egyre szigorúbb biztonsági el?írásokban, a reaktorok hiányos szabványosításában és a sokféle reaktortípusokban találjuk meg.

Az is kimutatható, hogy az Európában felépített atomer?m?vek eredetileg becsült költségei mindig lényegesen túl lettek lépve. Az atomer?m?veknek ez kétféle problémát is jelent. El?ször is csökken a nyilvánosság, a potenciális vev? és befektet?k ebbe a technológiába vetett bizalma és másodszor pedig megemelkedik a villamosenergia el?állítási költsége. Aminek az állam által történ? versenyképessé váltása csak is az állampolgárokra hárított teherként jelenik meg ismét.

Ha megnézzük, hogy mekkora a villamosenergia el?állítási költsége, externális és egy nukleáris baleset biztosításának k?ltségei nélkül, úgy az átlagosan 2,47 Cent/kWh és 6,54 Cent/kWh között mozog. Így automatikusan felmerül a liberalizált piacokon a kérdés, hogy nem lenne e érdemesebb kevesebb t?keintenzivitást igényl? technológiákba fektetni, amik által a valóságszer?en robbanó költségeket és a hosszú felépítési id?ket elkerülhenénk. Továbbá azt is figyelembe kellene venni, ha a megújuló energiákkal történ? energiafordulat mellett gondolkodunk, hogy majd az egyre nagyobb számú decentralizált energiaellátás és a sokat emlegetett Smart-grids számára szükséges lesz e az ilyen lomha és nehezen szabályozható alaper?m? egyáltalán.

Összességében nézve nagyon nehéz körülmények között van manapság az atomenergia. Az egyik oldalon növekszik az energiaigény, a másik oldalon szemünk el?tt lett levezetve a csernobili és a fukusimai katasztrófa szörny? kihatása, hogy mennyire veszélyes is tud lenni az atomenergia.

Csak az atomenergia ipara beszél még most is az atomenergia reneszánszáról!

 

2014.02.06. | Michael Debreczeni

Vélemény, hozzászólás?