Egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az energiatortából a megújulók, ám ezek a források jelenleg nem minden esetben képesek az energetika problémáira teljeskörűen megoldásokat nyújtani. A sürgető cél a néhány évtizeden belüli karbonsemlegesség, ehhez azonban új energiaforrásokra lesz szükségünk, vagy a meglévők hatékonyságát kell jelentősen megnövelnünk? Szakértők mondják el, hogyan látják az energia jövőjét.
Az, hogy az energiapar jövője a megújulókban rejlik, nem kérdés: 2020-ban már több energiát nyertünk a megújulókból az Európai Unióban, mint fosszilis forrásokból. A fenntarthatóságban azonban több dimenziója is van: gazdasági, környezeti és társadalmi. Varga Viktor, az Alteo Nyrt. energiatermelésért és szolgáltatásért felelős vezérigazgató-helyettese szerint, ha a fenntarthatóságot szigorúan úgy értelmezzük, hogy olyan út, amellyel nem a jövőbeni lehetőségeket korlátozzuk és használjuk fel előre, akkor a megújuló energiaforrásokat tekinthetjük csakis fenntarthatónak. Az viszont számtalan tényezőn múlik, hogy mitől felel meg ennek a kritériumnak egy energiaforrás. Varga Viktor példaként a sokak által vitatott, rendkívül megosztó atomenergiát említi: bár a rendelkezésünkre fog állni a jövőben, számos veszélye van, szennyezéssel jár és mindezek mellett óriási beruházási igényt jelent egy ilyen beruházás.
Gyakran elhangzik, hogy egyre csak növekszik az emberiség energiaigénye, mert egyre és egyre több elektronikai eszközt fogunk használni. Ez azonban valamelyest tévútra visz: „Manapság jellemző, hogy a háztartási napelemes rendszereket túlméretezik, hogy a hatalmas energiaigényt képviselő villamos fűtés energiaigényét fedezni lehessen, miközben a helyes megoldás egészen más. Így az, hogy egyre több energiára lesz szükségünk, ebben a formában nem feltétlenül lesz igaz, hiszen az elektromos és elektronikai eszközök energiahatékonysága is növekszik – gondoljunk csak a világításra, ahol a technológia fejlődésével éppen tizedére csökken az energiafogyasztás két évtized leforgása alatt, így például csökken a hűtőszekrények energiafogyasztása. A fűtés esetében a megoldás a napelemek alkalmazása mellett az energiahatékonyság radikális javítása volna hőszigetelés és hőszivattyúk segítségével, így akár igen szerény napelemes kapacitás is elegendő lehet az igények fedezésére. A forgalmazók sajnos nem ebben érdekeltek” – mutat rá dr. Munkácsy Béla, az Energiaklub szakértője, aki felhívja arra is a figyelmet: a megújuló és a fenntartható energia csak részben fedik egymást.
A szakértő szerint beszélhetünk bármilyen megújuló energiaforráshoz kapcsolódó műszaki megoldásról, mindent lehet rosszul használni. Erre példaként a túlzottan centralizált termelést említi példaként, s így a nagyon nagy teljesítményű vízerőműveket, vagy a fatüzelésű hőerőművet: kerülni kell a kizárólag villamos energiát termelnek biztosító megoldásokat, mert ezek soha nem lehetnek kellően hatékonyak. Továbbá a villamos teljesítmény is termelhet túl sok hőt. De ide sorolhatjuk a biogáz-technológiát is, ha a szükséges szerves anyagot monokultúrás mezőgazdaság biztosítja, illetve nem helyből, hanem nagy távolságról történik a beszállítás. Így dr. Munkácsy Béla szerint a miből és a hogyan is kulcskérdés: a miből a megújulók, a hogyan pedig a decentralizált, kis léptékű megoldásokra való törekvés, márpedig úgy, hogy különböző területek közötti szinergiák jöjjenek létre. Így a napelemek funkcionálhatnak zajvédő falként, és az is fontos, hogy a területeket komplex módon, több dimenzióban hasznosítsuk: például egyazon területen megvalósítani a mezőgazdasági tevékenységet és a fotovoltaikus villamosenergia-termelést, azaz agrofotovoltaikus rendszereket telepíteni, ahol erre adottak a körülmények. Ha a mezőgazdaságot és a fotovoltaikus villamos energiatermelést lehetőleg egyazon területen alkalmazzuk, növeljük az adott terület kihasználtságát is, csak hogy egy példát említsünk.
Méhes Martina, az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatója szerint az energia jövője, s így a minél gyorsabb és tervezettebb megújulókra való átállás, nem kizárólag csak magán az energiaforrások típusainon, az ezeket hasznosító technológiákon és a villamosenergia-hálózat fejlesztésén múlik: „Nem elég a technológiai innovációkat és környezettudományi kutatásokat támogatni, hanem mindezek mellett gazdasági ösztönzőkkel és megfelelő, rugalmas, inkluzív szabályozási környezetet teremtve lehet csak elérni, hogy ezek a technológiák olcsók, egyszerűen kivitelezhetők, elterjeszthetők, könnyen skálázhatók legyenek” – hangsúlyozza.
Dr. Munkácsy Béla szerint nincs igazán szükség új energiaforrásokra: a meglévő technológiákkal már megvalósítható lenne a teljes átállás. Méhes Martina ugyanakkor hozzáteszi, elsődleges szempontnak tartja, hogy a megújulók alkalmazásánál felmérjük, milyen típusú energiaforrásokban gazdag az adott terület, mivel földrajzilag különböző helyeken más-más technológiák fognak a leghatékonyabbnak és leggazdaságosabbnak bizonyulni. A szakértő szerint bőven van még fejlődési potenciál például az árapály-energiában, a geotermális, vagy éppen az óceánhullám-energiában, amelyek viszonylag új területeknek számítanak az energetikában.
Ezekkel párhuzamosan a már meglévő technológiák még hatékonyabbá tétele és fejlesztése is szélsebes ütemben halad: ide sorolja Méhes Martina például a kétoldalú napelemeket, az épületekbe integrált napelemes rendszereket, vagy akár az úszó napelemparkokat. Összességében, az Energiaklub szakmai igazgatója szerint új energiaforrások után kutatni másodlagos – de nem felesleges -, ahhoz viszonyítva, hogy a már ismert energiaforrásokat szükségszerűen még hatékonyabban, olcsóbban és fenntarthatóbb módon tudjuk alkalmazni.
Az Alteo vezérigazgató-helyettese ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet: ahhoz, hogy 2050-re teljesen karbonsemleges lehessen az energiaipar, egyelőre még nem adott a teljes technológiai háttér: „Azt, hogy 2050-re igazából mitől lesz karbonsemleges az energetika, 2030-ban fogjuk kitalálni és 2035-ben fogjuk megépíteni” – mondja. Nagy reménységnek a hidrogént tartja: ezt földgázból és vízből is elő lehet állítani és egyelőre az ipari mértékű energiatermelés potenciálja a hidrogénben rejlik. „Viszont a hidrogénnek is vannak hátrányai, színtelen-szagtalan gáz, ami rendkívül gyúlékony, nehézkes az előállítása, és annak is a felhasználás helyszínén kell történnie” – sorolja, mennyi szempont közrejátszik. Emellett számos izgalmas, egyelőre gyerekcipőben járó, új energiaforrással kísérleteznek. Varga Viktor ide sorolja az űrtechnológiák során történő kísérleti projekteket is, ahol vegyi úton állítanak elő energiát. „Egy kezdeti fázisban lévő fejlesztésből azonban több tíz év, mire ipari használatban is elterjedhet” – teszi hozzá.
Hozzáteszi azt is Méhes Martina, hogy a megújuló technológiák tekintetében nem csak az eszközök (hardverek) fejlesztése, hanem az energiarendszereket kezelő, összekapcsoló, irányító szoftverek fejlesztése is fontos: ehhez pedig elengedhetetlen az adattudomány, az adatelemzés, az algoritmusok, vagy akár a mesterséges intelligencia által nyújtott megoldások alkalmazása. „Az adatelemzés mint tudományos terület elterjedése előtt az energiaipari szereplők nem tudták ezeket az óriási, feltérképezetlen és kiaknázatlan adathalmazokat begyűjteni, kezelni, értelmezni és ezekből levonni a megfelelő következtetéseket vagy kellően pontos előrejelzéseket készíteni. Például egy napelempark esetében, egy “gépi tanulás” (machine-learning) algoritmusra épített termelési előrejelző modell szignifikánsan pontosabb előrejelzéseket képes előállítani, azaz pontosabb pénzügyi, menetrendezési, termelési terveket lehet készíteni. Sőt, olyan napelempark esetén, amelynél napkövető PV paneleket alkalmaznak, egy ilyen modell képes jelentős mértékben optimalizálni a termelést is, tehát nagyobb hatékonysággal tudjuk üzemeltetni az erőművünket. A megújuló energiaiparban az adattudomány és eszközei felhasználhatók, pl. a különböző termelési és fogyasztási folyamatok, valamint karbantartási munkák optimalizálására és fejlesztésére, megalapozhatja a számottevően pontosabb és kiszámíthatóbb termelési és menetrendezési terveket és előrejelzéseket. Azaz, számos olyan problémára nyújthatnak megoldást, amik eddig a megújulók alkalmazása során felmerültek” – mondja Méhes Martina.
Varga Viktor szerint sem beszélhetünk jelenleg hatalmas tudományos áttörésekről az energiaipar jövőjével kapcsolatban. Amellett, hogy az országok sorra vezetik ki a karbonsemlegesség szempontjából már nem elfogadható energiaforrásokat, így a fosszilisek közül főleg a szenet, inkább amolyan finomhangolásról, csiszolgatásról, optimalizálásról van szó. Valamint energiatárolással kapcsolatos fejlesztésekről, továbbá arról, hogyan ötvözhetjük a legjobban rendszerben a különböző energiaforrások és technológiák előnyeit. Az Alteo Nyrt. vezérigazgató-helyettese azonban azt a kérdést teszi fel az energiaipar – most látható – jövőjével kapcsolatban, hogy az lehet a múltban rejlik? „Gondoljunk csak a LED-tévékre. Ezek számítanak a legújabb fejlesztésnek, valójában azonban a legrégebbi megoldásról van szó, amit leporoltak, mert jelenleg jobban alkalmazhatónak bizonyult.”
Forrás: hvg.hu
