Az energiaforradalom hiányzó láncszemével lépne szintet Németország

Share Button

A hidrogén alapú energetikai technológiák fejlesztésére és közös európai hidrogénpiac mielőbbi létrehozását sürgeti az Európai Unióban Hollandia, mivel szerinte csak így lehet esély a közös klímavédelmi célok elérésére. Németország pedig közölte, globális piacvezetővé kíván válni a hidrogén-technológiák fejlesztésében, amelyeket a következő top exportcikkeivé kíván tenni, és már építi a világ legnagyobb, elektrolízissel hidrogént előállító üzemét. A hidrogén a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a hiányzó láncszemet jelentheti az energiarendszer tiszta forrásokra történő átállításában, különösen azon területeken, ahol a fosszilis üzemanyagokkal szemben mindeddig nem sikerült valódi alternatívákat felmutatni. A hidrogén széleskörű hasznosításáig azonban még meg kellene oldani néhány problémát.

Az energiaátmenet következő szakaszába lépünk – fogalmazott Peter Altmaier német gazdasági miniszter egy július közepén tartott sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette, évente 100 millió eurót kívánnak hidrogén-technológiák kutatásába és fejlesztésébe fektetni. A gyakorlati kutatások során a hidrogén hőtermelési és szállítási szektorban, illetve az iparban való hasznosításának lehetőségeit kívánják felderíteni; a programtól már 2020-ban eredményeket várnak. Az egy főre jutó megújulóenergia-termelés alapján világelső, ám szén-dioxid-kibocsátási céljait így sem teljesítő ország kormányának nem titkolt célja az is, hogy a hidrogén-technológiák a következő top exportcikkeivé váljanak, dollármilliárdos üzletté fejlesztve a területet. A német kormány 2019 végéig meg kívánja alkotni saját hidrogénstratégiáját, miközben a világ legnagyobb, elektrolízissel hidrogént előállító üzeme szintén Németországban épül az ITM Power és a Shell együttműködésében a Rajna menti Wesselingben, és a terv szerint 2020-tól évi 1300 tonna hidrogént fog gyártani.

A hidrogénben egyre többen látnak nagy lehetőséget. A holland kormány szerint az Európai Bizottságnak a lehető leghamarabb létre kellene hoznia egy, az egész EU-ra kiterjedő hidrogénpiacot, valamint közös standardokat kellene felállítani a tisztahidrogén-termelés számára. A sietséget a klímaváltozás indokolja; a holland kabinet szerint olyan projektekre van szükség, amelyekről a következő évtizedben megszülethet a végső beruházási döntés, máskülönben túl késő lesz.

A hidrogén ugyanis remekül kiegészítheti a megújuló energiaforrásokat, és segítségével olyan területeken is minimalizálható lehet a szén-dioxid-kibocsátás, ahol erre eddig nem igazán látszott esély, ráadásul a legsúlyosabb klímaszennyezők között szerepelnek. A feldolgozó- és nehézipar bizonyos ágazatai, például acél-, cement- és petrolkémiai gyártás, valamint a nagy teherbírású szállító járművek, például kamionok, repülők, tengerjáró hajók energiaigényüket jelenleg többnyire óriási mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával járó fosszilis energiaforrásokból fedezik. Igaz, jelenleg a felhasznált hidrogénnek is csaknem 100 százalékát fosszilis energiahordozóból állítják elő, ami jelentős CO2-kibocsátással jár. A hidrogén jelentős mértékben bevonható a megújuló alapú áramtermelés és -tárolás folyamataiba, energetikai célú felhasználása mentes a szennyezőanyag-kibocsátástól, hosszú ideig tárolható, ami egyelőre nem mondható el a villamos energiáról, ráadásul – igaz, kötött formában, a vízben – bőséges mennyiségben áll rendelkezésre a Földön.

Kizöldíteni a szürkét

A zöld, vagyis szén-dioxid-kibocsátástól mentes előállítású hidrogén kereskedelmi célú tömegtermelése ugyanakkor egyelőre nem megoldott, ezért a holland álláspont szerint elkerülhetetlen, hogy átmenetileg – híd-technológiaként – a földgázból előállítható, az iparban jelentős mennyiségben használt úgynevezett szürke hidrogén is szerepet kapjon az energiaellátásban. Ez az eljárás azonban igencsak klímaszennyező: 1 tonna hidrogén előállítása során 7-9 tonna szén-dioxid képződik. Jelenleg világszerte összesen mintegy 70 millió tonna hidrogént használnak fel évente, nagyrészt az olajfinomítási és vegyipari gyártási folyamatok során. A holland kormány szerint ezért a hidrogén széles körű bevezetésének megalapozásához el kell kezdeni a szürke hidrogén kizöldítését, ami a gyártás során képződő szén-dioxid felszín alatti leválasztását és tárolását jelentené a ma még szintén nem széles körben elterjedt CCS technológiával.

Az Európai Bizottság óvatos álláspontot foglal el az ügyben, mondván jelenleg az energiamegtakarítás (energiahatékonyság) és a megújuló alapú áramtermelés jelenti az elsődleges prioritást a közös energia- és klímapolitikában. A testület ugyanakkor nem zár ki semmilyen, a 2050-es karbonsemlegesség eléréséhez használható technológiát és energiaforrást, így a hidrogént sem. A Bizottság egyelőre nem jelölt meg konkrét eszközöket a hidrogén alkalmazásának ösztönzésére, és hivatalosan jelenleg is vizsgálja a szóba jöhető lehetőségeket, amelyeket a várhatóan 2020-ban benyújtandó átfogó gázügyi szabályozási csomagja keretében rögzíthet. Bár 2020 már nincs olyan messze, a tempó – tekintettel a klímaválság fejlődésére – mégis túlságosan kényelmes a holland álláspont szerint, amely szerint most azonnal van szükség a politikai ösztönzők bevezetésére.

Egyéb politika eszközök is rendelkezésre állnak azonban. Az EU a megújuló energia irányelv aktualizálásakor bevezette az eredetgaranciák rendszerét a megújuló alapú villamosenergia-termelés igazolására. Ez a rendszer a hidrogénra is alkalmazható, viszont nehézséget jelent, hogy egyelőre nincs meghatározva, hogyan lehet az igazolásokat egyik szektorról a másikra vagy egyik energiahordozóról a másikra átvinni. A kérdést a Bizottság az irányelv végrehajtása érdekében hozandó intézkedések részeként kívánja kezelni, amelyeken már dolgoznak. Ezzel együtt Európa már jelenleg is globális piacvezető a zöld hidrogén előállítására szolgáló elektrolizálók fejlesztésében. (Ezek megújuló – jellemzően nap- és szélenergia – alapon termelt villamos energiával vízbontással állítják elő a hidrogént.)

A hidrogén, a tyúk és a tojás

A hidrogén megítélése kedvező tulajdonságai ellenére nem egyöntetűen kedvező: kritikusai szerint az olaj- és gázipar egyfajta mentségként használja a hidrogént arra, hogy a szennyező fosszilis energiahordozók kitermelését meghosszabbíthassák. A sietség a szkeptikusok szerint azért sem indokolt, mert a legfontosabb jelenleg az üvegházhatású gázok minél gyorsabb csökkentése minél alacsonyabb áron – márpedig a jelentős karbonlábnyommal rendelkező szürke hidrogén használatának fokozása nem feltétlen felelne meg ezen kritériumoknak.

A hidrogén hatékony, széleskörű hasznosításáig még át kellene lendülni pár egyéb technikai és gazdasági nehézségen is. Az elektrolízis során az energiának csak mintegy kétharmada hasznosítható, a többi veszteség. A hidrogént további átalakítással más üzemanyagokká is át lehet alakítani (szintetikus földgáz, benzin, dízel vagy kerozin), azonban ebben az esetben az energiaveszteség mértéke már 50 százalék körüli. A gázvezetékek jelenlegi állapotukban nem alkalmasak a hidrogén továbbítására, ehhez jelentős átalakításukra lenne szükség. (Laboratóriumi körülmények között a földgázhoz 30 százalékos hidrogén-bekeverési arányt tudtak elérni.)

Az elektrolízis tömeges alkalmazásához a jelenleginél jóval nagyobb keresletre lenne szükség a hidrogén iránt, ez azonban addig nyilvánvalóan nem jelentkezik, amíg a kínálat nem bővül, vagyis egyfajta tyúk/tojás probléma is fennáll. A folyamat támogatásokkal is felgyorsítható, azonban a kulcsot a hidrogén esetében is a szén-dioxid-kibocsátásnak az okozott károkkal arányos mértékű fizetőssé tétele vagy megadóztatása jelentené. Ez ugyanis megszüntetné a fosszilis energiahordozók jogosulatlan piaci előnyét, egyúttal jelentősen javítaná a hidrogén versenyképességét. A hidrogénipar felfuttatásának egy másik útja az lehetne, ha a megújulók által időszakosan a fogyasztói igények fölött termelt áramot a hidrogéntermelés számára olcsón elérhetővé tennék; a tervben a német gazdasági minisztérium is lát fantáziát.

Forrás: portfolio.hu