Az Európai Bizottság közzétette második éves értékelését az Európai Unió megújuló energia technológiai ágazatainak versenyképességéről, és figyelmeztette a politikai döntéshozókat a hőszivattyúk gyártói által megtapasztalt kereskedelmi trendekre.
A tiszta energia kapacitás valószínűleg az egyetlen fékező tényező a zöld hidrogén előállítása terén a közeljövőben, áll a dokumentumban.
Max Hall által a freevectormaps.com adatai alapján készített ábra
Az Európai Bizottság törvényjavaslat tervezet létrehozását tervezi, hogy a jövő évben egyszerűbbé váljon a tiszta energiával kapcsolatos projektek engedélyeztetése – és közleményt adott ki a napenergiára vonatkozóan – az európai megújuló technológia állapotáról kiadott legutóbbi dokumentum úgy ítélte meg, hogy az EU szolár gyártásának újraélesztése „nem tűnik realisztikusnak, a lehetséges projektek számát figyelembe véve”.
A bizottság elkészítette második éves összefoglalója tervezetét a különböző európai megújuló technológiák versenyképességéről, hogy tanáccsal szolgáljon európai partnereinek, az Európai Parlamentnek és az Európai Tanács tagállamainak miniszterei számára.
Az EU hivatalos honlapján október 26-án közzétett dokumentum kiemelte a blokk globális vezetői státuszát a szolár kutatással és fejlesztéssel, a poliszilícium gyártással, a napelemes projektek karbantartásával és üzemeltetésével és a rendszer egyensúlyát fenntartó részegységek, például inverterek és napkövetők előállításával kapcsolatban.
A bizottság azonban arra figyelmeztetett, hogy a blokk a piacok listáján a „kiemelkedő innovációs érték” terén a harmadik helyre csúszott, mivel az elmúlt közel egy évben Dél-Korea előzte meg, és „hamarosan” Kína is leelőzi, ugyanakkor Japán eltökélt globális vezető szerepe megőrzése mellett.
A szolár gyártás szembeszökő kiegyensúlyozatlanságát azzal a példával világították meg, hogy az európai kézben lévő 12,8%-os piaci részesedést – amelynek értéke 2019-ben 7,4 milliárd euró volt – szinte teljes egészében a poliszilícium előállítás képviselte. Mivel Európa napelem moduljainak exportja évek óta stagnál, az elsősorban Kínából és már ázsiai országokból importált modulok mennyisége növekedett, 2019-ben elérte az 5,7 milliárd eurót.
Zöld panelek
Bár egyre több európai cellagyártási tevékenységet jelentenek be, a bizottság dokumentuma megjegyezte, hogy az EU gyártói előbbre járnak, mint egyesült államokbeli és kínai versenytársaik, amikor a paneleik teljes élettartama alatt előállított és a létrehozásukhoz felhasznált energia mennyiségéről, legalacsonyabb energiaintenzitásuk esik szó, vagy a felhasznált szénhez képest az az energia megtérüléről, ez utóbbi tükrözi az áram előállításának folyamataihoz felhasznált energia jellegét.
Bár az európai szolár ágazatban senkit nem kell emlékeztetni arra, hogyan vesztette el az ágazat globális gyártói szerepét Európa és vette azt át Kína, a bizottság arra figyelmeztetett, hogy ugyanez a folyamat következhet be az elsősorban az otthonok és irodák fűtésére szánt hőszivattyúk esetében is.
Bár Európa általánosságban szilárd kutatás-fejlesztési bázisokkal rendelkezik a hőszivattyúk terén, a 2015-ben elért 249 millió eurós „főként fűtőeszközök” kategóriában jelentkező kereskedelmi többlet tavaly már 40 millió euró veszteségbe fordult át.
A hőszivattyúk bevezetését tekintve a dokumentum rámutatott, hogy a tipikus hármas szezonális együttható az eszközöknél jelzi elektromos áramot kilowattórában, amit felhasznál egy kilowatt hő előállításához, ez biztosítja azt, hogy a hőszivattyúk költségei csak azokon a piacokon versenyképesek, ahol az elektromos áram ára legfeljebb háromszorosa a gázénak. A bizottság kiemelte, hogy az elektromos áram árai az EU tagországokban 1,5-5,5-szer magasabbak, mint a fosszilis tüzelőanyagoké; ez egy olyan probléma, amivel júliusban kívántak foglalkozni az EU energiaadó-irányelvének javasolt módosítása és a kibocsátáskereskedelem építési szektorra történő kiterjesztése keretében.
A jelentős lökés, amelyet az EU adott a lítium-ionos akkumulátorok gyártásának, 2025-re várhatóan Kína után a második legnagyobb akkumulátorcella gyártójává emeli a blokkot, bár valószínűleg erősödni fog a függőségi helyzet a kritikus nyersanyagok szempontjából, ilyenek a kobalt, a lítium, a grafit, a szilícium, a titán és a niobium, valamint a nikkel, ami valamelyest gyakrabban előforduló anyag, de az EU továbbra is 56%-ban függ az importtól a kereslet kielégítése érdekében. A szolár eszközök gyártását illetően az EU-t már most is aggasztja a boron, a gallium, a germánium ás az indium, különösen, ha megvalósulnak a hatalmas cella- és modulgyártásra vonatkozó tervek. A blokk ugyancsak ázsiai cégektől függ az akkumulátorcella gyártósor berendezései esetében.
Beszállítói láncok
Szintén a nyersanyagok jelentették a legsúlyosabb aggályokat az EU globális zöld hidrogén piacán való helytállással kapcsolatban, ahol a dél-afrikai irídium és platina, valamint a Kínában fellelhető ritka földfémek kerültek reflektorfénybe. Ugyan Európa jelentős kutatás-fejlesztési bázisokkal rendelkezik az elektrolizálási technológiát illetően – áll a jelentésben –, a zöld hidrogén terjedésének egyetlen akadálya a tiszta energia kapacitás, mivel minden egységnyi előállított gáz 1,5 egységnyi zöld elektromos áramot igényel.
Ez az olcsó nap- és szélenergia iránti igény azt jelentheti, hogy a Közel-Kelet és Észak-Afrika kerül a középpontba, amikor a szállítást szolgáló szintetikus üzemanyagokról esik szó, amelyeket a nehéz tehergépjárművekben, a légi és tengeri szállításban használnak fel ; bár az EU széles kört lefedő, örökölt fosszilis tüzelőanyag infrastruktúrával rendelkezik, amelyet fenntarthatóbb opciókkal lehet befolyásolni.
Forrás: pv-magazine
Kapcsolódó témájú cikkeink:
Az EU megadja a „régóta várt jelzést az újraindításra” az európai szolár gyártásnak
Nagyobb szerepet szánnak a napelemeknek az EU Green Deal-ben
